Magyar Béla 1946-ban, MÁV műszaki tisztként került az akkori Közlekedési Minisztérium Műszaki Főosztályára. Vasúti és közúti járművek nagyjavító üzemeinek szervezési, fejlesztési és alkatrészgyártási ügyeivel foglalkozott. Mivel ez a munka alaposabb technológiai ismereteket igényelt, 1952-ben gépész szakmérnöki oklevelet, 1955-ben gépészmérnöki oklevelet is szerzett. Mindemellett meghívott előadóként műszaki tárgyakat oktatott közép- és felsőfokú tanintézményekben. 1959-ben megszerezte a gépipari gazdasági mérnöki oklevelet. 1962-ben kinevezték a Felsőfokú Gépjárműközlekedési Technikum tanárává, s megbízták a Mechanika- Gépelemek Tanszék vezetésével. 1969-ben közúti járműjavító szakmérnöki oklevelet szerzett. 1972-ben került a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára. Főiskolai docensként a gépész mechanika tárgyat oktatta. Később megbízták a Műszaki Alaptárgyak Tanszék vezetésével.

1975-ben, a Gépjárműközlekedési tagozat Győrbe településekor jelentős részt vállalt az újonnan alakuló Közlekedésgépészeti Intézet szervezéséből. Megbízást kapott az Intézet igazgatóhelyettesi teendőinek ellátására. Az új szervezetben az Általános Gépészeti Tanszék irányítását látta el 1980-ig. Ezzel párhuzamosan - mint a Mechanika tárgy oktatója - nyolc jegyzetet írt. 1984-ben vonult nyugállományba, s részfoglalkozású oktatóként 2006-ig aktívan részt vett Tanszék oktatási munkájában. A közelmúltig  lelkesen és aktívan tevékenykedett a gépész és közlekedés szakos hallgatók mechanika szigorlatra való felkészítésében.

Tekintélyes, emberséges és mindig segítőkész oktató volt. Ezt több elismerés, kitüntetés, kollégáinak, tanítványainak köszönete is jelezte. Zenekedvelőként, tanult zongoristaként rendszeresen, a közönség elismerését megszerezve szerepelt közelmúltban elhunyt feleségével, egykori egyetemi oktatónkkal, Magyar Béláné sz. Komlós Évaával az intézmény kulturális, hallgatói rendezvényein.

A szakmai középiskolák végzőseit az 1980-as évek közepétől rendszeresen tájékoztatta a győri továbbtanulási lehetőségekről, a későbbi elhelyezkedés útjairól. Az Evangélikus Szeretetházba egy évtizede költözött feleségével. Az Egyetemmel, a régi kollégákkal a rendszeres találkozás, a sok kérdésre választ kereső és váró beszélgetések sora megmaradt. Az Egyetemi Hangversenyterem zenei programjain, szakmai rendezvényein szívesen részt vett.

Büszkén mutatta a közelmúltban a gyémántdiploma adományozásáról szóló díszoklevelet, mint életútjának dokumentumát.

....     Hadd folytassuk a család csendes gyászjelentését!

“.. barátok, tanítványok.”. zárják a gyászolók sorát, de százak, ezrek adnak súlyt ennek a körnek, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán, a Széchenyi István Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett tanítványok ezrei és a gépészmérnök-képzés feladataiban vele osztozó munkatársak népes tábora.

Magyar Béla tanár úr a kezdetektől máig, a budapesti Újhegyi úttól Győr-Révfalu egyetemi városáig húzódó történelmünk tanúja, tervezője és alkotója, aki évtizedeken át egyaránt vállalta a napi munka terheit és széles körű felkészültségének birtokában a vezetői felelősség hordozását.

Az elismerés hatvan évre visszatekintő mondatai ugyanazzal az örömmel tették derűssé visszaemlékező napjait-óráit, amellyel meg-megújuló érdeklődéssel fogadta egyetemünk legújabb eredményeit, híreit. Tisztelettel és szeretettel őrzi példáját és emlékét a

Széchenyi István Egyetem.