Heinrich Kleyer még az 1880-as években alapította meg kerékpárgyártó vállalkozását Frankfurtban. A XIX. század végére motorkerékpárok, majd 1900-től automobilok is készültek az egyre bővülő gyártelepen. Mielőtt Amerikába hajóztak volna, Galamb József és Balogh Károly először az Adlernél tanulmányozták az autóipar fortélyait.

Az Adler egészen az 1930-as évekig évente néhány ezer darab túrakocsit készített, amelyek mindenben megfeleltek a kor elvárásainak. Ám az 1932-ben piacra dobott elsőkerékhajtású Trumpf révén a cég merész útra lépett. Két évvel később jelent meg az egyszerűbb szerkezetű, olcsóbb, de továbbra is elsőkerékhajtású Trumpf Junior, amelyből 1934-1941 között több, mint 100,000 darabot szereltek össze. Ez lett a cég utolsó személyautója. A második világháború után a vállalat kiszállt a járműpiacról, s egy másik nagysikerű termékükre, az írógépre koncentráltak.

Gróf Orssich György az ismert magyar automobilista a kárpáti túraútban használt Adler kocsijával 1915-ben. Forrás: Motor

Magyarországon már az első világháború előtt feltűnt az Adler, de még az 1920-as évek közepén is alig 50 darabos volt a hazai állomány. 1922-1924. között a Tavaszmező utca egyik bérházának udvarán működő Hungária Automobilgyár vállalat reklámozta az Adlert. A Színházi Élet, mint a kor legfontosabb társasági lapja a színésznők autóiról szóló cikkében külön kiemelte Honthy Hannát és Adler túrakocsiját. A kereskedőcég egyik tulajdonosa dr Rakovszky Iván későbbi belügyminiszter volt. 1924-ben a Hungária Automobilgyár az Andrássy út 65 szám alatt berendezte belvárosi bemutatótermét. Itt már nem foglalkoztak az Adlerrel.

Honthy Hanna és Adlerje. Forrás: ADT

Forrás: ADT

Néhány éves kihagyást követően, 1928-tól Tichy Rezső és Ferenc családi vállalkozása árusította az Adler gépkocsikat. A Tichy fivérek Temesvárról költöztek Budapestre, s 1927-ben a Liszt Ferenc tér 5 szám alatt nyitották meg bemutatótermüket. Túlélték a gazdasági válságot is.

Adler reklám 1929-ből. Forrás: ADT

1933-tól a megváltozott gazdasági és politikai légkörben a német autók szédítő tempóban hódították meg a magyar piacot. 1933-ban még alig 33 Adlert tartottak számon, két évvel később már 271 Adler szerepelt a közlekedési rendőrség nyilvántartásában. A Tichy Tesvérek az Andrássy úton új szalont nyitottak. A lapokban büszkén reklámozták, hogy a korszak legismertebb versenyzője, Delmár Walter és felesége is Adlerrel indultak több versenyen. Majd hirtelen minden megváltozott.

Ma már kideríthetetlen, milyen úton-módon kapta meg a Méray Motorkerékpárgyár Rt az Adler autók képviseleti jogát. A korabeli szaksajtóban többféle pletyka is napvilágot látott, de a tény: a Méray Motorkerékpárgyár Rt és a Tichy Testvérek között 1936 márciusában jött létre a szerződés. Ennek értelmében 1936 folyamán még közösen képviselték a márkát, majd 1937-től már a Méray volt a kizárólagos képviselet. A Tichy Testvérek az elveszett üzletért kártérítést kaptak, ezen kívül a Hanomag képviselettel vigasztalódhattak.

A Méray Motorkerékpárgyár akkorra már elsősorban bérfuvarozásból élt, a Méray motorkerékpárokból elenyésző mennyiség készült a Magyar Acélárugyár kebelében. Így kapóra jött nekik egy jó hírnévnek örvendő márka képviselete.

A Méray cég első lépésben visszatért korábbi sikerei színhelyére, a Magyar Általános Hitelbank Dorottya utca 1. alatti központba, ahol elegáns bemutatótermet nyitottak. A Zápolya utcai szervizt pedig felkészítették az Adler autók fogadására.

A cég 1937-ben 53, 1938-ban 86 új Méray motorkerékpárt adott el. Ezzel szemben 1937-ben 281, 1938-ban 330 új autót! És akkor a használt gépjárművekről még szó sem esett. Ilyen mennyiségek mellett érthető, hogy rájöttek: a Zápolya utcai telep túl szűk.

Megvásárolták egyik üzleti partnerük, a Dénes B Rt.–Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. Lehel utca 10/a. alatti ingatlanát (ma a Hírker központja), és ott rendezték be még tágasabb főhadiszállásukat. Autószalon, javítóműhely és garázs is helyet kapott, s a tehertaxi részleg ugyancsak átköltözött.

Az 1938-ban a Lehel utca 10 szám alatt megnyitott Adler központ. Fotó: Seidner Zoltán: Forrás: Méray-Horváth család

1938. március 23-án nyílt meg az új Méray telep a Lehel utca, Lőportár utca, Tüzér utca határolta telken. „Az üzem Lehel utcai frontján találjuk az ízlésesen berendezett gépkocsi- és motorkerékpár-szalonokat, míg az emeleten a különböző irodahelyiségek vannak elhelyezve. A Tüzér utcai oldalon, a bejárattal szemben, alig észrevehető emelkedésen jutnak fel a kocsik az első emeletre, ahol a teljesen fedett service-szolgálat van... Az elkülönített service-rész mögött találjuk a javítóműhelyt. A földszinten, részint a kétoldalt elhelyezett munkahelyeken vannak a karosszéria-, javító, fényező, motorszerelő és kárpitosüzemek, valamint az olajservice, míg a földszinti fedett csarnokban a mosó és tisztító helyiségek: ugyancsak itt nyert elhelyezést a közismert Méray tehertaxi-park is”. A megnyitón megjelentek a kormány, a Kereskedelemügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium képviselői és más fontos személyiségek.

Az Adler központ bemutatóterme. Fotó: Seidner Zoltán: Forrás: Méray-Horváth család

Az Adler választéka lehetőséget nyújtott a tehertaxi-flotta megújítására: a Primus és Trumpf Junior alapjaira épített furgonok és platós kisteherautók révén végre nyugdíjba lehetett küldeni az elaggott háromkerekűeket. A kisteherautók karosszériáját döntően az Uhri Imre karosszériagyár szállította.

Adler kisteherautók. Fotó: Seidner Zoltán. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára

A Magyar Posta által használt Adler Trumpf Junior áruszállító. Forrás: Postamúzeum

A kisteherautók mellett az összes Adler személyautó-típus is szerepelt a Méray kínálatában, köztük rövid ideig az Adler Trumpf Junior Sport is. Ez utóbbinak hamarosan megszületett a hazai variánsa is. A kivitelező ismét az Uhri Autókarosszériagyár lett. A Németországból hozott alvázra szerelt felépítmény sportos volt és elegáns, legismertebb vásárlója Titkos Ilona színésznő.

Uhri-karosszériás Adler Trumpf Junior kabrió. Fotó: Seidner Zoltán. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára

A második világháborúban az Adler autók értékesítése megszűnt. Viszont 1942-től a kis, 100 cm3-es Adler-Sachs motorral sikerült újabb piaci sikereket elérni: 1942-ben 156, 1943-ban 501 darabot talált gazdára, főleg a honvédség és más közületek részéről.

Adler 2.5 a Városligetben. Fotó: Seidner Zoltán. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára

Különleges, Dörr&Schreck karosszériás Adler Trumpf kabrió magyar rendszámmal. Forrás: Méray-Horváth család

A Posta által használt Adler személyautó. Forrás: Postamúzeum

Honvédségi használatra igénybe vett Adler. Fotó: Drottleff Jenő. Forrás: Fortepan/14713

A kb. 2000 darabos hazai Adler állomány egy része a második világháborút is átvészelte. A fennmaradt statisztikákat átböngészve látszik, hogy 1960-ban közel 200, s 1973-ban is még 76 db Adler viselt rendszámot. Ma a budaörsi Adler kávézó és étterem egyben a márkaklub központja is.

Egy túlélő a hetvenes években Siófokon. Forrás: Fortepan/UVATERV/98737

Egy kevésbé szerencsés túlélő. Forrás: Fortepan/Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény/25658

Egy a Méray Motorkerékpárgyártól vásárolt Adler, amely komplett dokumentációval vészelte át az évtizedeket. Ma egy magánmúzeumban található. Fotó: Krepsz Zoltán