Esettanulmányainkban általában megvásárolni kívánt járművekről írunk. A megbízó által kiszemelt használt kocsik is sok meglepetést tartogathatnak, de ma arról lesz szó, mi várja a vevőt, ha nem egy kiglancolt autót nézeget, hanem egy banki visszavett járművel szemezget. Ehhez mindenek előtt a lefoglalás intézményét tesszük tisztába.

A lefoglalás

Hogyan kerülnek vissza a bankhoz az autói? Igen, az autói, mert ahogyan a régi reklámszlogen kifigurázása is tartja: „A mi autónk. Az enyém, meg a banké…” A lefoglalás – bár tőlem még nem vittek el autót - általában nem úgy zajlik, hogy az ügyfél nem fizet, aztán egyszer csak jön a finanszírozó megbízottja és erőnek erejével elviszi a kocsit. A pénzügyi szervezet előbb értesít, hogy ideje lenne eleget tenni a vállalt részlet teljesítésének. Aztán erélyesebben is figyelmeztetnek, a nemfizetés minden jogi következményére kitérve. Én nem tudom, hogy hány ilyen kört futnak, de ha valaki egyáltalán nem fizet, akkor a banknak nincs más választása, mint visszaszármaztatni, vagyis lefoglalni a kocsit. Ha adják, adják, ha nem, akkor viszik.

Mi következik ebből? A nem fizető tulajdonos jó előre tud a lefoglalás időpontjáról, nem éri meglepetésként a leadás, vagy a visszavétel ténye. Azt hiszem, nem releváns a kérdés, hogy akinek nincs pénze (vagy hajlandósága) fizetni a jármű részleteit, annak mennyi pénze marad a kocsi fenntartásával és karbantartásával kapcsolatos költségek fizetésére. Éppen ezért egyrészt az ilyen vizsgált kocsik általában hiányosak. Ami mozdítható, azt mozdítják is róla: Érdekes módon az esetek 90 százalékában lenyalt, nullás gumiabroncsokon érkeznek a telephelyre a lefoglalt kocsik. A felszereltség részét képező könnyűfém keréktárcsáknak se híre, se hamva. De nem csak az egyszerűen eltávolítható alkatrészekben szenvednek hiányt, hanem sokszor a csak szereléssel, megbontással eltávolítható darabok is hiányoznak az eszközről.

A lefoglalt autókat olcsón kell tárolni, ez nem a legjobb körülményeket biztosítja

A dolog másik oldala, hogy akinek nincsen pénze, nyilvánvalóan nem fog a törött rögzítő fülű fényszóró cseréjével (horribile dictu javításával) foglalkozni. Nem jut pénz az olajcserére, a futómű rendbetételére, és úgy általában, semmire sem…

Móricz Zsigmond írta a Pillangóban: „Mert a szegény ember az nem is él, csak van.” A regénybéli Zsuzsika édesapja egy családi vacsorán tart megrázó monológot a szegénységről. Sajnos a helyzetünk nem változott meg alapvetően a regény keletkezése óta és bizony ma is sokan nehéz helyzetben vannak. Egy autó vásárlásával pedig nagyon könnyű túlvállalnunk magunkat. Amikor a bank végül elviszi a kocsit, nos, szerintem erre mondják: szegény embert még az ág is húzza – mindjárt kiderül, miért. Főleg akkor érzek nagyon együtt a járművek korábbi tulajdonosaival, amikor azt tapasztalom vizsgálat közben, hogy azért a lehetőségekhez képest mindent megtettek a kocsi jó karban tartása végett. Mert ami ezután jön, az számukra nagyon kellemetlen tud lenni.

Hendikep

A járműértékelések nagyon sok szempontot vesznek figyelembe. Vannak értéknövelő – ilyen pélául az extra felszereltség, vagy a friss műszaki vizsga – és értékcsökkentő tényezők, ez utóbbi a bővebb fogalom. Saját megfogalmazásom szerint vannak műszaki és vannak adminisztratív értékcsökkentő tényezők. A műszakit nem magyaráznám túl, tipikusan a hibák és hiányosságok tartoznak ide. Adminisztratív értékcsökkentő tényező például a lejárt műszaki vizsga is és általában minden olyan tényező, ami nem függ össze az autó műszaki, esztétikai állapotával: kereslet-kínálati viszonyok által meghatározott piaci korrekciók, hogy más ne mondjak ilyet fognak alkalmazni a szakértők a közeljövőben a VW dízel modelljeinek értékelésénél is.

Az egyik legnagyobb hazai járműtárolóhely madártávlatból (Forrás: Google Maps)

10 évvel ezelőtt, amikor elkezdem gépjármű szakértéssel foglalkozni, még csak kóstolgatta a szakma az úgy nevezett lefoglalt jármű iráni bizalmatlanság kapcsán figyelembe vett értékcsökkentő tényezőt. Ez tisztán adminisztratív tényező, hiszen a jármű műszaki állapotához semmi köze. A szakmán belül is vitákat váltott ki, hogy pusztán az adminisztratív tény alapján lehet-e automatikusan értékcsökkentő tényezőként figyelembe venni, hogy korábbi tulajdonosától az autót lefoglalták. Később aztán a legelterjedtebb használtautó értékelő program minden hónapban figyelmeztette a felhasználóit, hogy ezzel a jogcímmel 5-15% közötti értékcsökkenés jogosan vehető figyelembe.

A szakértő maradjon objektív

Mivel a szakértői járműértékelések az eljáró szakértőre vannak bízva, én soha nem alkalmazok automatikusan ilyen értékcsökkentést. Indoklásomban pedig éppen az előbb említett együttérzés játszik főszerepet. Hogyan védjem később a bíróságon 5-10, vagy akár 15 százalék levonását, amikor az eszköz – ahogyan a bank nevezi az autót – szemmel láthatóan nem volt elhanyagolva, vagy szétvágva.

Autós matek

A korábbi tulajdonos ilyenkor igazán nagy bajba kerül. Az eljárás lényege, hogy van egy fennálló tartozás. Ez még emelkedik a nemfizetés óta rárakódó kamatokkal és díjakkal. A szóban forgó összeg általában meghaladja a jármű értékét, tehát azonnal mínuszba kerül az ügyfél. De ez még nem elég, a lefoglalt kocsit ugyanis el kell szállítani, tárolni kell, szakértőt kell hívni hozzá. Tippelni sem mernék, hogy ez mennyi költség, de természetesen ezt is az ügyfél állja. A fennálló tartozáshoz ezt hozzácsapják, majd a kocsit értékesíteni próbálják, ami nem megy egyszerűen. Ha teljesen gatya az autó, akkor nem kell a kutyának sem. Ha még autónak lehet nevezni, akkor a licitálók fillérekért akarnak hozzájutni ezekhez a darabokhoz.

A licit

10 éve, amikor kezdőként belecsöppentem ebbe a világba, óriási gyárcsarnokok, sokhektáros telephelyek voltak dugig az autókkal. A tároló helyek már akkoriban is zártkörű liciten értékesítették az autókat a maguk szervezésében. Kell-e arról szót ejtenem, hogy ez a licitálás mennyi visszaélésre adott lehetőséget? Előre lebeszélt licitkörökről, mesterségesen leszorított árakról és a licitálók mindenféle összejátszásáról lehetett hallani akkoriban.

Az internet elterjedése szüntette meg az áldatlan állapotokat. Ma már szinte kivétel nélkül a világhálón zajlanak a licitek. Így csaknem teljes egészében kizárhatóak a visszaélések, és magasabb árak érhetők el. A lefoglalt járművekről a szakértők szakvéleményeket készítenek, amelyek többé-kevésbé pontos képet adnak a járművek állapotáról. A vásárlók, akik nagyrészt járműkereskedők, ezen állapotlapok alapján licitálnak. Néhány tároló hely ezen felül lehetőséget biztosít a kocsik személyes megtekintésére is.

Ha kialakult a liciten a végső ár, akkor a jármű új tulajdonoshoz kerül, a bank pedig számot vet, hogy mennyi hiányzik ahhoz, hogy ő a szerződéses összegénél legyen. A volt ügyfél pedig kap egy tájékoztató levet, hogy a jármű visszavételi procedúrája után hogy áll a kassza, vagyis általában azt, hogy mennyit kell még készpénzben befizetni.

A válság tanított is: ma már nincsenek zsúfolásig telve az ilyen telephelyek, sokkal óvatosabbak vagyunk

Amit megnyerünk a réven…

Ahogyan korábban már szó volt erről, az ügyfeleknek van ideje felkészülni a leadásra, illetve a visszavételre. Lekerülnek a jobb minőségű gumiabroncsok, kiugrik a klímakompresszor, „leesik” a turbófeltöltő. Sokszor tapasztalom, hogy a mozdítható és könnyen értékesíthető alkatrészek eltűnnek a kocsikból. Pedig ez csak látszólag jó üzlet.

Egyrészt a szakértő azt látja, hogy a kocsit szétlopták, szó sem lehet hát arról, hogy a lefoglalt jármű iráni bizalmatlanság, mint adminisztratív értékcsökkentő tényező, ne szerepeljen az értékelésben. Másrészt a hiányzó alkatrészek pótlásának árát le kell vonni a jármű katalógus értékéből. Ha teszem azt, kiszerelnek egy klímakompresszort, akkor azt a használtcikk piacon el tudják adni – mondok egy számot – harmincezer forintért. Ha ugyanezt meg kell venni a kocsiba, akkor ennek minimum a duplája a mérvadó, hiszen én elvileg nem számolhatok, ki tudja honnan szalajtott alkatrészekkel. (A beszerzés, utánajárás és szerelés költségeiről már nem is beszélve.)

Az okoskodók tehát csak pillanatokig érezhetik úgy, hogy ők jól kiszúrtak a bankkal, mert kongó tankkal, katalizátor nélkül vagy vasfelniken adták vissza az autót. A végelszámolásnál azonban minden esetben csodálkoznak, hogy a hibák és hiányosságok mekkora mértékű értékcsökkenést eredményeztek.

Perré alakulás

Ez a szép jogi formula következik, ha az ügyfél az elszámoló levél után sem tud, vagy hajlandó fizetni. Az ügyfelek sok esetben betámadják a finanszírozót, ízekre szedik a szakértői véleményt. A tárgyaláson kifogásolják a legkisebb felírt karcot is. Nekem volt olyan tárgyalásom, ahol a bak korábbi ügyfele azt mondta, hogy nem is hiányzott a kocsiból a szivargyújtó és nem is volt behorpadva a sárvédője. A szemlén készített fotók nem erről tanúskodtak, úgyhogy a kérdést viszonylag gyorsan rövidre is zártuk.

Néha teljesen lényegtelen kérdésekről folyik a vita - persze kinek, mi a lényeges...

A perré alakult elszámolási ügyek sem kecsegtetnek sok reménnyel. Ha nem történt valami eljárási hiba, akkor az a valószínű, hogy a finanszírozó igényeit a bíróság helyben hagyja, és ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk, csak a tartozást fejeljük meg a per költségeivel.

Ha nem mi perelünk, akkor a bank fog. Ha nem fizetünk, akkor alperesként ülünk majd a bíróságon. Az eljárás ugyanaz, a perköltségek hasonlók, amelyet a vesztes fél köteles megfizetni.

Jövő héten jön a folytatás, amelyben egy nemrég átvizsgált lefoglalt járművön talált rendellenességeket fogom elmesélni. Akkor most nem is érdemes lefoglalt kocsit venni? Legközelebb ez is kiderül.