Nemrég, egy hosszú hét utolsó napján végre hazaértem és leparkoltam a mélygarázsban. A szemben lévő sorban láttam, hogy a Ford gazdája alulról—felülről nézegeti a kocsit, a telefonjával csiholt fényben keres valamit veszettül. Már a lépcsőház ajtajában álltam, amikor végre sikerült leküzdenem a „mindenki hagyjon békén, péntek este van” érzést, és visszafordultam, hogy megkérdezzem, mi a helyzet?

Tehetetlenül

Most hoztam a szervizből

Megszólítottam az autó körül tevékenykedő fiatalembert, bemutatkoztunk. Elmondta, hogy éppen most hozta el a szervizből a kocsit, ahol valószínűleg túltöltöttek olajjal, mert az egész motortér úszott a valahol kifröcskölő kenőanyagban.

Pingvinezzünk együtt!

Ezután a klasszikus pingvinezés következett, amely a felnyitott motorház fedél előtti ácsorgásból és a karok szimmetrikus emelgetéséből tevődik össze. A sötét mélygarázsban csak annyit jelenthettünk ki biztosan, hogy ez márpedig így nincsen jól.

A történet egy olajcserével indult

Péter egy időszakos karbantartásra jelentkezett be az egyik alkatrészkereskedelemmel is foglalkozó szervizhálózat pesti műhelyébe. Ha már ott járt a kocsi azt javasolták, hogy végeztesse el a vezérlés cseréjét is, mert nem javasolt kivárni a hivatalos periódus legvégét, így 200.000 helyett, már 170.000 km-nél azt is felírták a munkalapra.

Az autó egyébként egy 2008-as évjáratú Ford Mondeo Turnier 1.8 TDCi (képünk illusztráció)

A szerviz annak rendje és módja szerint átnézte a kocsit és megállapították, hogy a termosztát ház szivárog, ezért azt is kicserélnék. Rendben, Péter megrendelte a munkát, amelyet két nap alatt elvégeztek és pénteken mehetett is a kocsiért, amit 360.000 Ft leszurkolása után adtak át neki.

A mélygarázsban

Az előbb említett pingvinezős jelenet előtt Péter betolatott a megszokott helyre és a járműelhagyás egyes lépései közben arra lett figyelmes, hogy a kocsi nyomvonala olajcseppekkel van felrajzolva a mélygarázs padlóburkolatára. Ekkor nyitotta fel a motorház fedelet és kezdett szörnyülködni a látottakon.

Ez a látvány fogadta a pingvineket

Közös erővel végül is arra jutottunk, hogy a motorolaj a szelepfedélnél hagyja el az elvileg zárt rendszert. Nem lehetett kizárni Péter első tippjét, hogy túltöltötték olajjal a motort, ami így próbál megszabadulni a feleslegtől, de én már megfogalmaztam félelmeimet magamban, hogy itt valami más gond lesz. Minden esetre abban maradtunk, hogy hétfőn felhívja őket és reklamál. Addig persze autózásról szó sem lehet…

Hopp, ki ne hagyjam a történetből, hogy egy odáig ismeretlen kerepelés is hallható vált, de ezt a szerviz nem jelezte, nem is foglalkoztak vele.

Végmunkák

A legjobb megmunkálás után is van egy utócsiszolás, az apróságok elrendezése. Ezt azért említem, mert az olajfolyás helyének feltárása közben találtunk a motortérben ezt-azt. Többek között az egyik levegőcső nem volt a helyén, ezt Péter illesztette és rögzítette vissza a helyére – hát Istenem, kimaradt. Aztán talált még a motortérben egy kupakot is leesve, ezt nőgyógyászokat megszégyenítő ügyességgel kellett kihalászni a géptér alsó részéből.

Ha itt leesik valami, nem könnyű kiszedni (képünk illusztráció)

Nekem gyermekkorom filléres vurstlijai jutottak eszembe, amikor a felfújható medencében úszkáló műanyag halacskák drótgyűrű orrába kellett horgot akasztani, aztán kaptunk jutalmul egy csomag ropit – Péternek is jár a ropogós!

Hétfő-szerda

Nem kezdődhet jobban a hét, mint egy működésképtelen autó szervizbe való visszavontatásával. A pluszos serpenyőbe kell tennünk, hogy a szerviz eljött és bevontatta a kocsit – az elegáns mondjuk egy tréler lett volna, de az drága…

Olajnyomok a mélygarázsban

Még aznap délután jött a hír: valóban a szelepfedél alól fröcsköl az olaj, de túltöltésről szó nincsen, az ok az, hogy az utángyártott szelepfedél tömítés gyári hibás. Volt a polcon még egy ugyanolyan tömítés, elővették és azon is látták, hogy némiképp deformált.

Kérdem én: amikor felhelyezték a hengerfejre, akkor ezt hogy (és miért) nem vették észre?

Újabb két nap „szerelés” következett és a Mondeo kapott egy eredeti gyári Ford szelepfedél tömítést, amitől – láss csodát – a hibajelenség megszűnt. Elnézéskérés helyett az utángyártott és eredeti alkatrész közötti árkülönbözetet ki kell fizetni.

Ahogy mondani szokták, megtört az ügyfél szervizbe vetett bizalma, magyarul Péter érezte, hogy ezután az egyre erősödő kerepeléssel már nem szívesen fordulnak hozzájuk.

Így viszont nem maradhat

A kereplő hangot már egy másik szerviz kereste. Hamar kiderült, hogy a nyeles tengely csapágyával van probléma. Szétszedés után az is jól látszott már, hogy mekkora holtjátéka lett a tengelynek a csapágyban. Nem szeretném túl részletesen ecsetelni, a lényeg, hogy a csapágy kopása olyan mértékű lett időközben, hogy a váltófogaskerekei a váltóházat kezdték esztergálni, úgyhogy a váltófelújítás is esedékes lett. Na, persze emellett a komplett kuplungszerkezet is cserés volt természetesen kettőstömegű lendítőkerékkel együtt.

Kérdem én: kétszer járt náluk a kocsi, hogyhogy nem veszik észre a hibajelenséget a szakemberek egyik alkalommal sem?

Hab a tortán, hogy az előző szerviz termosztát cseréje után itt megismételték a műveletet, mert még mindig szivárgott. A leszedett termosztát ház egyáltalán nem mutatta újnak magát, pedig annak mondták…

Természetesen ez is kellett bele (ez kuplungszett: lendítőkerék, kuplungtárcsa, kinyomó csapágy)

A teljes (második) javítás újabb 380.000,- forintot emésztett fel, így a cech már 740.000,- Ft volt, és ebben nincsen benne az első szerviz második beavatkozása miatti bosszúság, munkaidő kiesés, és az autó nélküli hétvége extra költségei sem.

Mi ebből a tanulság?

Van több is, úgyhogy csak sorjában: ne próbáljunk utángyártott alkatrészek beszerelésével spórolni, mert nem lehet. Sokszor elmondtam már, álljon itt még egyszer:

Ha az utángyártott alkatrész annyira jó lenne, mint az eredeti, akkor ugyanannyiba is kerülne!

Aztán a szervizválasztás: próbáljunk minden információt begyűjteni egy műhelyről, ahová bevisszük az autót, mert gyakorlatilag az életünket bízzuk rájuk. Változatlanul fenntartom, ha rövidtávon a pénztárcánk nem is, a kocsink mindenképpen jobban jár egy márkaszervizzel, ahol eredeti alkatrészekkel és típusspecifikus ismeretekkel rendelkeznek. A megfelelő eszközökről már nem is beszélve.

Harmadszor: soha ne péntekre legyen kész a kocsi! A pénteki műszak nagyon nyűgös. Lélekben már mindenki otthon van, és a hétvégére készül, a munkát meg hajlamosak vagyunk összecsapni. „Jó lesz az úgy, csak legyünk már készen!”

Ha Önnek is van hasonló szervizes története, írja meg nekünk bátran az info@autoszektor.hu e-mail címre!