Lengyel Sándor Kobrával készült interjúnk közben kaptam a tippet, hogy többen is vannak a kötelékben, akik már a második generációval is képviseltetik magunkat. Így ismertem meg Goldstein Róbertet és fiát, Krisztiánt, akik immár nyolcadik éve dolgoznak párhuzamosan a szakmában.

Róbert, az apa

Középiskolai évek alatt autószerelő szakmát szerzett, majd egy úgy nevezett minősítő vizsga után sikerült a szakmájában elhelyezkednie. A szerelés nem tartott sokáig, hamar gépkocsivezetővé avanzsált a Fővárosi Kézműipari Vállalatnál. A cégnél 40-50 autó volt, ezekkel jártak a céghez tartozó bedolgozókhoz. 1982-ben, amikor a magántaxizás indult Magyarországon, Róbert is kiváltotta az ipar és egy jó ideig párhuzamosan vezetett: hol a vállalat kocsiját hajtotta, hol pedig a taxit.

Nem tudtam nem rácsodálkozni, hogy Róbert korát meghazudtoló módon fiatalos. Megköszönte a kéretlen bókot és elmesélte, hogy utasai is rendszeresen megdöbbennek, ha az életkor kerül szóba. Az interjú napján éppen az előző hölgy utasa tippelte 12 évvel fiatalabbnak, mint amennyi valójában.

Tényleg nem úgy néz ki, mint aki a hetedik X felé közelít

A kezdetekről mesélve, Róbert azt említi, hogy akkoriban jött ki a Skoda S120L típus, amire éveket kellett várni. Amikor megérkezett a „társ”, elkezdett vele taxizni. Ahogy az akkor szokásos volt, az új autó átvételének időpontjában már igényelni kellett a másikat, mert mire megérkezett, addigra a frissen átvett kocsi éppen kiszolgálta az idejét. Így történt, hogy egy másik, ugyanolyan Skoda következett a sorban. Ez már kihúzta a rendszerváltásig, és Róbert, kollégájával együtt útra kelt Ausztria felé, hogy hozzon magának egy „új” kocsit. Az osztrák-svájci határnál talált egy Citroën BX-et, 1,7-es szívó dízel motorral. Nem mintha nem vált volna be a francia kocsi taxiként, mert „tönkretehetetlen volt” (sic!), de ebből a kivitelből csak a dízelmotor tetszett meg Róbertnek.

Szinte új!

Talán éppen jókor szabadult meg a BX-től, mert kollégája, aki megvette, vagy ahogy Róbert mondja „kikönyörögte” tőle a kocsit, egy hét múlva balesetet szenvedett vele, felborult a Belgrád rakparton. Inkább német autóra váltott és vásárolt egy Volkswagen Passat-ot, majd még kettőt. A germán technika már meggyőző volt, úgyhogy ha a márkánál nem is, de a német minőségnél mindenképpen megmaradt. "Házon belül" a Skoda márkára váltott, most újonnan vásárolt Octaviáját gyűri, azt mondja, ez már az utolsó. Az 1,6-os közös nyomócsöves dízelmotorral szerelt gépet szintén újonnan vette. A tervek szerint még egy ideig taxizik vele, de szeretné, ha utána, a pihenés éveire megmaradna neki egy jó állapotú családi autónak. Róbert újonnan vásárolt autója még nem érte el a 30.000 km-t, nem is volt vele semmilyen probléma.

Kell egy ház…

Interjú közben egy dalszöveg idézettel fejeztem be Róbert egyik mondatát a Ladánybene 27 egyik slágeréből:

„Ha a zenélésnek vége, egyszer végleg..”

Oda kapcsolódott ez az idézet, hogy ha a taxizásnak vége, megtartja ez a kocsit, de Róbert erre felkapta a fejét, és helyeselve közölte, hogy jól rátapintottam a lényegre, mert ő hivatásos zenész is volt régebben. Nagy lelkesedéssel mesélt a 60-al évekről, amikor a Taygetos Együttes gitáros énekeseként többek között fellépett az Ifjúsági Parkban is.

A Taygetos Együttes: ski felismeri a képeken Róbertet, annak jár egy piros léggömb, segítségül annyit elárulok, hogy az egyetlen a bandában, aki szemüveget visel.

Krisztián, a fiú

Krisztián azt mondja, hogy gyakorlatilag azóta taxizik, amióta az édesapja. Kérdő arckifejezésemre elmeséli, hogy sokat járt édesapjával, így ismerte meg a várost, de nem volt gyermekkori álma a taxi. Krisztián a Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskolán végzett, de nem szeretett volna multi cégnél elhelyezkedni. Még a tanulóévek alatt dolgozott egy hazai vállálatnál, ami később, éppen a diplomaszerzése után megszűnt. Az itt szerzett ismeretségeit felhasználva saját vállalkozásba kezdett és kereskedőként próbálkozott a már ismerős vizeken. Aztán egy éven belül érkezett a gazdasági válság, ami elérte Krisztiánékat is és a vállalkozás kezdett visszaesni. Ekkor összeült a családi kupaktanács.

Krisztián a klasszikus várakozó pozícióban

Egy jó ajánlás aranyat ér

A terv az volt, hogy egy olyan társasághoz kerüljön, ahol nem feltétel a 2 éves gyakorlat. Mivel a City-nél Róbert régi motoros volt már, és a cégnél adtak a szavára, kivételesen tapasztalat nélkül vették fel Krisztiánt is a flottába. A hét fős bizottságból heten szavaztak a fiatalember felvétele mellett, de – mondja édesapja büszkén– nem okozott csalódást.

Az iskolák mellett Krisztián életében mindig is a sport játszotta a főszerepet. 39 évesen még mindig igazolt kézilabda játékos, feleség és gyermek mellett a Budapesti Honvéd NB II-es csapatának oszlopos tagja. Édesapja zenészi kvalitásaiból inkább csak a zene szeretete maradt meg, az interjú alatt mély zenetörténeti tudásról tett tanúbizonyságot. Elmesélte, hogy a barokk zenétől egészen a house-ig mindent szeret és hallgat is állandó rendszerességgel.

Róbert büszkén mutatja a nemrégiben megjelent rocktörténeti könyvet, melyben a Taygetos helyet kapott

Azon kívül, hogy korábbi vállalkozása nehézségekbe ütközött, a taxizás szabadságát emeli ki. Számára fontos, hogy ha sokat is kell dolgozni, munkaidejét maga osztja be és gyakorlatilag a taxisnak nincsen főnöke, más megfogalmazásban, a „taxis önmaga rabszolgája”.

Amikor a taxizás indult kellett egy kocsi. Goldstein-ék családilag az új autó vásárlásban hisznek, Krisztián is emellett tette le a voksát. Amikor taxit keresett, éppen akkor jöttek az újabb Picasso modellek, ezért a régieket nagy kedvezménnyel lehetett már megvenni. A Citroën nem okozott csalódást, már 300.000 km-en is túl vannak együtt. Ennyi út alatt azért már hozzá kellett nyúlni az 1.6-os dízelmotorhoz. Bár Krisztián igazából elégedett a francia egyterűvel, azért nem rejti véka alá a javítanivalókat, és a gyenge pontokat sem.

Kisebb motorikus hiba után jöhet a második 300-as

Jól sikerült modellnek nevezi a Picasso-t és gyorsan be is idézi a német autóklub meghibásodási statisztikáit, amelyben francia léte ellenére előkelő helyen végzett. Az első 5 év hibamentesen telt el. A szokásos szervizelésekkor csak a légszűrő cseréje okoz némi problémát, mert a szűrőház nehezen hozzáférhető, így szereléskor a rögzítő fülek óhatatlanul megsérülnek, ami azután folyamatosan rezgő hangot ad menet közben. További típushibaként merül fel a turbófeltöltő hőterelő lemezének felfogatási pontja, ami „elfárad” és szintén rezonál. Krisztián bevallja, hogy H7-es fényszóró izzóból többet fogyaszt, mint kellene, de ezt már megszokta.

Viszont 310.000 km után még a gyári kuplung van benne, ellenben a két vezérműtengely közül az egyiken elkopott az egyik bütyök. Szétszedés után derült fény arra, hogy az egyik szeleprugó is eltörött. Ezeket a hibákat kijavították, azóta szerencsére semmi komoly hiba nem lépett fel.

Egy egész óra telt el a beszélgetéssel és közben sajnos két fuvar is meghiúsult miattam, amiért ezúton is elnézést kérek. Miután elkészítettük a fényképeket, Róbert és Krisztián azonnal indultak is dolgozni, hátha be tudják még hozni a kiesett idő miatt lemaradást. További jó munkát és balesetmentes közlekedést kívánok nekik, még sokáig együtt!