Még tavaly decemberben hívtam egy taxit a belvárosba. A beígért 5-10 perc helyett, 3 perc múlva lassan, méltóságteljesen fordult be a sarkon egy Mercedes, majd lassan megállt előttem. Hazafelé szóba elegyedtünk, a téma nem lehetett más, mint az autó. Gondoltam megérne egy beszélgetést, hogy a teljes sztorit megismerjük. Íme.

Miklós 1952-ben született Budapesten a VI. kerületben. Itt is végezte iskoláit egészen a gimnáziumig. Ifjúkorában úszott és kosárlabdázott is (192 centiméter magas), ez utóbbit még az NB 1-ben is űzte, de Ámor nyila eltalálta és így a profi sportkarrier helyett 22 évesen a családalapítást választotta. Ekkoriban fejezte be az autószerelő szakiskolát, majd azonnal katonának vitték. Két évet töltött a seregben Mezőtúron, majd Budapesten. 1976-ban szerelt le és a IV-es AFIT-ban (Autófenntartó Ipari Tröszt) kezdett dolgozni autószerelőként a Lehel úton.

Miklós töredelmesen vallotta be, hogy nem töltött valami sok időt a műhelyben, inkább „sportolgatott”… Ezt a főnökök egy idő után megelégelték, és a jattal is járó autószerelő műhely helyett az emeleti differenciálmű- és váltójavító műhelybe vezényelték. Egy hónapig bírta itt, aztán megnézte milyen lehetőségek vannak. Ahogy az lenni szokott egy ismerőse segítette be a Főtaxihoz, ahol minden előzetes ranglétrajárás nélkül autóba ülhetett.

Az első években Miki a váltótársával osztozott egy ezerkettes Zsigulin, társa volt a nappalos, Ő pedig az éjjeli műszakot vitte. Ezekben az években kezdett építkezni. Éjjel egyig dolgozott a taxival, „kialudta” magát és reggel kezdte a habarcsot keverni, a téglát rakni. Büszkén mondta el, hogy A-tól Z-ig mindent a saját kezével csinált, de az eredményére ma is dicsőséggel tekint. Akkoriban a keresetét úgy tartotta számon, hogy „ma kerestem 3 zsák cementet, vagy 50 cserepet…”

Miklósnak két lánya született, de nagyon halkan arról panaszkodott, hogy annyira sokat dolgozott azokban az években amikor a gyerekek cseperedtek, hogy totális meglepetésként érte őt, amikor lányai egyszer csak bejelentették, férjhez mennek. Azt mondja, hogy ma az unokáival próbálja bepótolni azokat az élményeket, amiket a gyermekeivel nem sikerült teljes mértékben átélni.

„Végig háromliteres Mercijeim voltak”

Miki nem akart „maszek”-nak menni a Főtaxitól, bár nagyon csábították. Aztán mégis csak vett egy zöld ezerkettest magának és jó pár évig ezzel az autóval hajtott. A rendszerváltás előtti évekre jött össze annyi pénz, hogy megvalósíthassa fiatalkori álmát, és átülhessen egy Mercedes-be. Az 1978-as W123-asba olyan volt átülni, mint az álom: úgy hívja: a fekvőlámpás csoda…

Ekkor már el tudta vinni azokat is, akik kifejezetten Mercedes-szel szerettek volna utazni. A mai napig élvezi, amikor az utasok külön megdicsérik a komfortot, és úgy általában az autót. A 123-asban is háromliteres, öthengeres dízelmotor volt. Már akkor tudta, neki ezen túl mindig Mercije lesz. Ezt követte az elnyűhetetlen klasszikus Mercedes, a W124-es – 300D, 1993-ból. Ez is háromezres, még turbó nélkül, de már hat hengerrel. 600 ezer kilométer volt az autóban, amikor rendbe kellett tennie a futóművét.

Végül a 6 henger átrendeződött V-alakba, a lámpák bekerekedtek és meg is érkeztünk a W211-es modellhez, amelynek teljes megnevezése meglehetősen hosszú:

Mercedes-Benz E280 CDI Avantgarde 7G-tronic

A kocsit egy pécsi út alkalmával találta, egy márkakereskedés előtt dekkolt. Éppen tombolt a gazdasági világválság, az elárvult limuzin senkinek sem kellett. Miklós is hónapokig szemezett vele, már ismerték a hangját a telefonban, annyiszor érdeklődött, lejjebb ment-e már a kocsi ára. Végül összeszedte minden elérhető anyagi forrását és megeresztett még egy utolsó telefont:

Ha 500 ezret még elengednek, azonnal indulok a kocsiért

A W211-esben mutatták be a világ első négyzónás klímaberendezését

Egy óra múlva visszaszóltak, hogy áll az üzlet. Miklós nem is hitte el, hogy ez az ő kocsija lesz. Ebben a Merciben benne van minden földi jó: az Avantgarde már eleve a Mercedes legmagasabb felszereltségi szintje sport futóművel, xenon-fényszóróval, könnyűfém kerekekkel (és még sorolhatnám), de ebben a konkrét autóban olyan drága extrák is megtalálhatók, mint az állófűtés, vagy a négyzónás klímaberendezés, vagy a kismillió beállítási lehetőséget kínáló első ortopéd ülések. Szóval luxus és kényelem minden mennyiségben. Nem is csoda, hogy Miklós azt mondja róla:

Ezzel az autóval élmény a munka!

De Miklós az autóról áradozva egyszer csak elszomorodott

Óvja, vigyázza az autót, mégis ez az utolsó éve taxiként

A fővárosi taxisrendelet értelmében ez a 2005-ben gyártott, gyakorlatilag makulátlan, törésmentes autó idén év végén betölti a 10. életévét, és ezután taxiként nem vehet részt a főváros forgalmában. Ezután gondosan megmutatta, hogy a gyári kárpitokat utólagos (de minőségi) plüssszövet védi. Saját keze munkáját dicséri a gyári kormányburkolatot óvó bőrbevonat. A váltógombon is van egy darab szarvasbőr, de ez ideiglenes megoldás, amíg nem talál ki rá valami vállalhatóbbat – a lényeg, hogy az eredeti váltógomb el ne kopjon.

Ahogy Nagy Bandó mondta annak idején: nálunk még az ablakon is huzat van!

„Azt hittem, hogy a nyugdíjas éveimre ki fog tartani ez a kocsi…”

Ebben a szellemben is tartotta karban a kocsit. Minden évben két alkalommal kerül sor az időszakos szervizre, ami a márkaszervizben 150.000,- Ft alkalmanként. Kérdésemre, hogy bírja ezt anyagilag érdekes válasz érkezett. Azt mondja, neki megéri a saját kényelme, az autózás biztonsága és az utasok csillogó szeme miatt.

A Közlekedési Múzeum remek helyszínnek bizonyult

Miklós kiemelte a kocsi menetstabilitását, ahogyan az elektronika dolgozik. Azt mondja, még soha nem csúszott meg. Dicséret érte a futóművet is, a Mercikre jellemző hajós ringatózás ebben a kivitelben nagyon jól keveredik a sportos elemekkel. A futóműben 250.000 km-nél jött el a gömbcsuklók, a szilentblokkok cseréje, illetve ekkor lettek lecserélve a motor- és váltótartó bakok. Ezzel a kocsi vissza is nyerte újkori feszességét, és stabilitását, no meg persze a csendes futását.

A jobb alsó 8-as árulkodik

Mikor törték fel a kocsit?

Nem árultam el Miklósnak eredeti szakmámat, de sajnos nem tudtam nem észrevenni a beszállásnál, hogy a jobb első üveg 2008-as gyártású. Miklós egy gyors tagadással tett próbára, de miután elmondtam neki, hogy miből következtetek erre, elárulta, hogy egy alkalommal 3 percre ugrott be egy üzletbe, és ennyi idő elég is volt a tolvajoknak, hogy megpróbálják kirámolni a kocsit…

Belgrád, Pozsony – minőségi fuvarok

Én nem is tudtam, hogy olyan is van, hogy valaki akár külföldre is taxival utazik. Miklós felvilágosított, hogy igenis van ilyen, és éppen ezeknél a fuvaroknál jön ki a luxuskocsi előnye, aki ugyanis megteheti, hogy akár Belgrádig is elutazzon taxival, az el is várja, hogy a lehető legnagyobb kényelemben töltse azt a nem kevés időt. Miklós azt mondja, hogy ezek a fuvarok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy megérje fenntartani a Mercedes-t.

Mi lesz, ha ki kell szállni az E-osztályból?

Miklós nem is tagadja, hogy ezzel kel és ezzel fekszik. Nincs még kialakult terve, de azt tudja, hogy nem lesz kivételezés, bármilyen jó állapotban is van az autó. A kocsit biztos, hogy nem adja el. Egyrészt, mert szerelmes bele, másrészt a piac nem fizeti meg azt a gondoskodást, amit eddig megkapott a limuzin.

Kiszálltunk a kocsiból, kicsit körbejártuk a technikát. Megtudtam, hogy soha nem volt balesete, a kocsi fényezőt is egyszer látott, egy kisebb fénysérülés miatt.

Miki nevetett, amikor mondtam neki: látnia kellett volna saját mosolyát, amikor a motorház fedél nyitására kértem

Amikor megkérdeztem, hogy belenézhetek-e a motortérbe, Miklós arcára egy elégedett mosoly ült ki, és már húzta is a bowdent. A Merci motortere nem volt kiglancolva, de még letörölgetve sem, még soha nem volt tisztítva. Éppen annyi por látszott az elemeken, amennyit egy ilyen használat mellett az ember feltételez. Olajszivárgásnak is csak az EGR szelep közében van egy kis nyoma, de azt hiszem ez 280 ezer kilométer után megengedhető. Miklós még a műanyag burkolatot is levette a kedvemért. Ahogyan ott álltunk Miki elmesélte, hogy a főtengely első csapágya egyszer „ciripelni” kezdett és nagy kérdés volt, hogy akkor ez most garanciális probléma vagy sem. Idővel kiderült, hogy enyhén alulméretezett a csapágy, de a szervizesek szerint egy halandó felhasználó észre sem veszi a zajt. Végül is a német partner beleegyezésével ingyen kicserélték az alkatrészt.

Dekli nélkül: még soha nem volt lemosva

Na, akkor jöjjön egy sztori

Miklósnak volt ideje felkészülni, mert hetekig szerveztük a riportot. Elmesélte, hogy mint a legtöbb taxis, lélekbúvárként is működik. Azt mondja, hogy érdekes, de a hölgyek inkább mesélősebbek mint a férfiak. A sztori amit felidéz még a Főtaxis időkben történt.

Lemosva, megtankolva, szolgálatra készen - bárcsak elmehetne még 283 ezret!

Egy idős férfi kért egy autót, és Miklós kapta a fuvart. A férfi megjelent a kapualjban, aktatáska, fekete lódenkabát, öltöny, nyakkendő és egy nyúlszőr kalap! Ajtót nyitott neki, utasa beült hátra, táskáját és kalapját gondosan elhelyezte maga mellett és bemondta a címet. Útközben arra lett figyelmes a visszapillantó tükörben, hogy az illető maga elé vette a nyúlszőrkalapot, úgy hogy nyílása felfelé volt. Miklós látta, hogy bizony igényes szőrmemunkáról van szó, selyemmel szépen kibélelve és ripsz szalaggal merevítve. Aztán elindult a műsor: a kedves öregúr több menetben, szisztematikusan telehányta a nyúlszőr kalapot, de véletlenül sem kérte volna a sofőrt, hogy megálljon, vagy valami. Miklós azt figyelte a tükörben, hogy a ripsz szalagot, vagyis a kalap karimáját mikor éri „vízszint”. Attól tartott, hogy a kalap űrtartalma esetleg nem lesz elegendő. Végül megérkeztek. A férfi mielőtt kiszállt volna, a tele kalapot nagyon óvatosan kitette az úttestre, majd türelmet kért. Kiszállt és macskaléptekkel egy kukához ment, felnyitotta és gondos óvatossággal, lassú mozdulattal elhelyezte a fejfedőt – hiszen a nyúlszőr kalapra vigyázni kell. Fizetett és eltűnt a kapuban…

Persze, ahogy ezt a történetet elmesélte, hogy jöttek az újabb és újabb sztorik, amikre sajnos már nem jutott idő, de én így is nagyon hálás vagyok Miklósnak, hogy mikrofon elé lépett és megismerhettünk egy újabb elhivatott taxisofőrt!