Hyundai
Szerző: Heimer György
A csebolok kulcsszerepet játszottak dél-korai „kis tigris felnevelésben”, vagyis a gazdaság modernizálásában. Amikor a múlt század hatvanas éveiben Pak Csong-hi tábornok katonai diktatúrája, majd az őt követő autoriter polgári kormányzatok sora – mellesleg amerikai bábáskodással és tőkével –kiemelték Dél-Koreát a feneketlen, félfeudális nyomorból, majd alig fél emberöltő alatt modern ipari állammá tette, a csebolokra bízta a nagy szerkezet-átalakító programokat, s ehhez sokféle támogatást, pénzügyi apanázst nyújtott.
A mintegy félszáz csebol ma is ellenőrzése alatt tartja az ipari termelés szinte valamennyi szintjét, közülük soknak a világgazdasági befolyása is jelentős – írja Faludi Péter Korea-szakértő orientalista a Kül-Világ című folyóiratban. A 1997-es ázsiai pénzügyi válság nyomán egy sor, fölös kapacitásokat kiépítő csebol ment csődbe (a Daewoo autógyár például minden idők legnagyobb cégadósságát, 80 milliárd dollárt hagyott hátra). A kormányzat ezután csökkentette a cseboloknak nyújtott kedvezményeket, néhányukat „önfeldarabolásra” kényszerített, s megpróbálta megnyirbálni hatalmukat. Ám ennek ellenére nincs még egy olyan fejlett ipari ország, ahol maroknyi kézben ennyire koncentrált lenne a gazdasági erő – jegyzi meg a londoni The Economist. Az ország elsőszámú csebolja, a több mint 130 ezer főt foglalkoztató Samsung csoport a dél-koreai export egyötödét képviseli. A dél-koreai utakon közlekedő autókból minden harmadik a Hyundai-Kia, a második legnagyobb monopólium márkáját hordja.
Napjainkban a dél-koreai közvélemény kiábrándultan, mindinkább rosszallóan ítéli meg a csebolok tevékenységét. Bírálják őket, hogy monopolizálják a piacot, megfojtják a hatalmukat veszélyeztető beszállítókat, elszívják a levegőt a kisvállalkozásoktól, ráadásul cégvezetőik személyes vagyona mérhetetlen a dél-koreai átlagpolgárokéhoz képest. Az ellenszenvet nem kis mértékben fokozta, hogy az évek során számos csebolfőnökről kiderült, hogy lopott, csalt, vesztegetett. Így történt ez a Hyundai első emberével, Csung Mong-kooval, akit 2007-ben sikkasztás vádjával 3 év börtönre ítéltek, de úgymond a gazdaság felvirágoztatásban szerzett elévülhetetlen exportérdemeire tekintettel végül is kegyelmet kapott.
Megjelent a Figyelő c. hetilapban, a szerző hozzájárulásával közöljük.