Balra a "nagyon gonosz" Chevy, jobbra a Deuce Coupe. Verseny életre-halálra

A motorok hörögnek, dohognak, ki-kirúgnak, ám túráztatásra úgy zúgnak, mint a szélvihar. A korai hatvanas években járunk, egy amerikai kisváros határában, vasárnap hajnalban. A rajtvonalon a kihívó, a „nagyon gonosz” fekete Chevy Sport Coupe 55-össel, mellette Modesto örökös bajnoka, az ő sárgászöldre dukkózott, felspécizett 32-es Deuce Coupe-ja volánjánál. Villan a start-zseblámpa, feldübörögnek a régi jó, benzinzabáló amerikai motorok. A rajt után fej fej mellett robognak a nyílegyenes, kétsávos, erősen domború hátú Paradise road-on. A nyers erő az újabb technikát képviselő Chevy mellett van, mintha orrhosszal vezetne, aztán történik valami. A fekete kupé kezd lesodródni az útról, már két kerékkel az árokban szalad, végül megpördül, többször átfordul, és a kabin tetején áll meg a szántóföldön. Utasai – mert egy hölgykísérőt is vitt magával a cowboykalapos nagymenő – szerencsésen kikecmeregnek a roncsból. Akkorra már többen rohannak feléjük, és elrángatják őket a még mindig járó motorral zakatoló kocsitól. Épp időben, a tank belobban, a benzinmáglya fénye versenyre kel az előbukkanó nappal.

Orrhosszal vezet a kihívó. Ám a következő pillanatban...

Micsoda éjszaka volt! - fohászkodik Terry, a Béka, aki John Millner, a Völgy Örökös Bajnokának kísérője lett ezen a hosszúra nyúlt estén. Millner dühöng. - Jobb volt nálam, előrébb volt, mielőtt becsúszott az árokba! Béka vitatkozik. - Nem tudom miről beszélsz, gyönyörű győzelem volt! Te vagy a legjobb, mindig is Te leszel az! Millner rálegyint. - Jól van, Béka, de hogy néz ki a szemüveged! Mindegy, gyerünk innen.

Az American Graffiti ifjúsági kultfilm csúcsjelenetét láttuk 1973-ból, a California állam-beli kisváros végzős gimnazistáinak utolsó közös estéjét. Többen közülük ugyanis távoli városokba készülnek egyetemre, búcsúznak a várostól, a cimboráktól, a szerelmektől, a minden autóban üvöltő Wolfman Jack Show-tól. A várostól, amelynek főutcáján minden szombat este korzóznak, krúzolnak, ökörködnek a srácok, a lányok, a rosszhírű vagányok, és akik felvigyáznak gyerekzsúron: a rendőrök. Ó, azok a remek korai rock and roll muzsikák! Ó, azok a gyönyörű, ötvenes-hatvanas évek-beli amerikai batárok! Impalák, Thunderbird-ök, Corvette-ek, Mercury-k, Edsel-ek. Azok a krómozott orrdíszek, lökhárítók! Szinte várta az ember, hogy felemelkednek, mint a repülők. Milyen jól mutattak, ha elhúztak a főutcán, amikor zöldre váltott a lámpa, vagy amikor beálltak a Mels drive-in kivilágított ablakaihoz, és várták, hogy a görkoris pincérlányok a verda ablakára akasszák a tálcát a sültkrumlival és a kólával.

Harrison Ford még ismeretlen fiatal színészként Lucas autósmozijában. Később űrhajóval vagánykodott

Az American Graffiti kamasz-mozi, itallal, szex-szel, izgalommal. És mert hogy manapság is sok effélét játszanak a mozik, gondolhatnánk hogy tucatfilm, de szerencsére éppen hogy nem az. Rendezője George Lucas, aki a saját gimis éveinek állított szórakoztató, mégis meghökkentően hiteles emlékművet. Lucas utolsó filmje ez a Csillagok háborúja-sorozat előtt, a szereplők közt találjuk Harrison Fordot, aki utóbb Hans Solo-ként minden idők legsimlisebb űrhajós-kapitánya lett. Ebben a filmben azonban még aszfaltot szaggatott az 55-ös Chevy Sport Coupe-val, és alulmaradt nem csak a hot rod race-en, de a lányok kegyeiért folytatott versenyben is. Hiába, nagymenőnek lenni már akkor sem volt könnyű. Kevés volt hozzá az izom-autó vagy a lehengerlő szöveg. Lám, Terry, a Béka, bár kapott néhány nagy pofont, ezen az éjszakán mégis megtalálta a neki való lányt, pedig csak egy vacak kis Vespával állt be a Mels drive-in teraszára.

Jámbor Gyula