Mindenkinek van mumusa, amikor vezetni tanul. Valaki az emelkedőn való (előrefelé) elindulástól tart, valakinek a parkolás okoz nehézségeket, de sokan vannak, akik a párhuzamos közlekedésben találják meg a legnagyobb kihívást.

Egyik sávból a másikba

Amikor azonos irányban több sávban is haladhatunk az a párhuzamos közlekedés. Ilyen útszakaszokkal találkozhatunk a városokban és persze ilyennek számítanak az autóutak, autópályák is. Kettő, vagy több sáv esetén a legritkább esetben van arra lehetőségünk, hogy a felhajtástól a lehajtásig ugyanabban a sávban közlekedjünk. Ilyenkor váltani kell, csakhogy ez nem mindig és mindenki számára a legegyszerűbb manőver.

Az egész dolog rákfenéje, hogy sávváltoztatáskor elsőbbséget kell adnunk. Itt nincs megállás vagy lassítás, mint a kereszteződésekben, itt mindent menet közben kell csinálni.

Szándék és annak jelzése: az index

Tekintsük át egy szabályos, párhuzamos közlekedésre alkalmas útszakaszon végrehajtott sávváltoztatás menetét. Az első a szándék megszületése. Ha rájöttünk, hogy sávot kell váltani, akkor remélhetőleg már azt is tudjuk, hogy tőlünk jobbra, vagy balra szeretnénk menni. Az első feladatunk a szándékunk jelzése a többi közlekedő felé, erre szolgál az irányjelző, amely a városi legendákkal ellentétben még a BMW modellekben is megtalálható.

Mi zajlik éppen körülöttünk?

Az irányjelző helyes irányba való működtetésével tehát megvagyunk, most jöhet a forgalmi szituáció felmérése. Hátrányban van, aki eddig nem figyelte megfelelően, hogy mi történik az úton, mert annak minden irányt most kell felmérnie. A jó sofőr egész úton pásztázza a közlekedést, és talán mondhatjuk, hogy magát a manővert is akkor kezdi meg, amikor erre a lehető legjobb szituáció kínálkozik.

Nagyon fontos, hogy nem csak annak a sávnak a forgalmát kell pontosan felmérnünk, amelyikbe át szeretnénk tereli az autót, hanem figyelni kell a mögöttes forgalmat is, hátha egy cikázó autó odavág, mire mi átérnénk, illetve fontos az előttünk haladók szemmel tartása is, nehogy megálljon a sor, amíg mi a tükörben nézelődünk. Érdemes itt még beszúrni, hogy nem csak kifejezetten az előttünk haladót kell nézni, hanem a forgalom következő 10-20 másodpercben való várható lefolyását is: vált a lámpa, vagy mi történik 30-50 méterrel előttünk. Ugyanez fontos a másik sávra is, ahová igyekszünk, hiszen, ha a sávváltást követően ott satuféket kell majd nyomni, akkor könnyen megborítjuk a napunkat, mert a betétlap kiállítása nagyon sokáig is eltarthat.

Holttér

Sajnos az autók tükreiből nem lehet mindent látni. Vannak térrészek a kocsi körül, amiket csak fejfordítással, odatekintéssel lehet megfelelően ellenőrizni. Nem lehetünk restek ezt ellenőrizni, de itt élveznek némi előnyt a holttér-felügyeleti rendszerrel rendelkező autósok.

Mielőtt még megkezdenénk a sávváltást, nagyon figyeljünk arra, hogy nézelődés, indexelés közben a kormányon ne mozdítsunk, hiszen az még csak a megfelelő körülményekről való meggyőződés után következik: most.

Óvatosan, de határozottan

Ha minden adott, akkor nincs más hátra, mint átterelni autónkat egyik sávból a másikba. Kapkodni, hirtelen mozdulatokat tenni itt sem szabad, de kerülni kell a hosszúra nyúlt manővert is. A sávváltoztatás 3-5 másodperc alatt teljesen végbe kell, hogy menjen.

Tehát ha megfelelőek a feltételek, akkor haladéktalanul indítsuk el a manővert. Kerüljük a szaggatott vonalon való hosszas csorgást, lehetőleg érkezzünk pontosan a másik sáv közepébe!

Ha nem muszáj, ne válts sávot

Mindenki látott már többsávos utakon cikázó autósokat. Akárhányszor hajlandóak sávot váltani csak hogy pár méterrel előrébb jussanak. Ez az előnyszerzés egyrészt a legtöbb esetben nem sikerül, másrészt a KRESZ külön is tiltja ezt a magatartást: „a forgalmi sávokat azonban - a gyorsabb előrehaladás érdekében - kis távolságon belül ismételten változtatni, és ezzel a közlekedés résztvevőit zavarni tilos.”

Sávváltásra a leggyakrabban akkor van szükség, ha abból a sávból, amiben haladunk nem lehet majd abba az irányba menni, amerre szeretnénk. Egy másik tipikus eset, ha például gyorsabbak vagyunk a sávunkban előttünk haladónál, illetve, ha műszaki hibás autót kell kikerülnünk, vagy egyszerűen csak megszűnik a sávunk, vagy például buszsáv lesz belőle.

Fel lehet rá készülni

Nem arra gondolok, hogy gyakorolni kell, hanem arra, hogy ha csak nem váratlan akadály miatt kényszerülünk sávváltoztatásra, akkor az esetek túlnyomó többségében a közúti jelzések alapján jó előre tudható, hogy ez következik. Ez persze csak akkor igaz, ha az útszakaszra megengedett sebességgel, vagy annál lassabban haladunk, hiszen az előjelző táblák távolságát ez alapján határozzák meg.

A besorolás rendjét jelző és megszűnő sávokat előjelző táblák (pl. megszűnő kapaszkodósáv) valamint az útburkolatra festett előjelző nyilak mind-mind azt szolgálják, hogy a vezetők időben értesüljenek arról, hogy sávváltásra lesz szükség.

És végül egy kis etikett

Sávváltóként a szabályok betartása mellett fontos, hogy ha valaki előzékenységével elősegítette manőverünket, akkor valamilyen formában köszönjük meg neki ezt. Villoghatunk a vészvillogóval kettőt-hármat, ha hátulról is látható, akkor feltarthatjuk a kezünket, ha pedig le van engedve az ablak, ott is inthetünk egy „köszi”-t.

Ha pedig azt látjuk, hogy mi a sávunkba igyekeznek, enyhe lassítással segítsük autóstársunkat, biztosítsunk neki megfelelő körülményeket a manőverhez. A kialakult szokások szerint a beengedést a távolsági fényszóró rövid felvillantásával jelezzük, de legyünk óvatosak, ez Magyarországon igaz, valahol pedig éppen az ellenkezőjét jelentheti.

További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!