Szöveg: Horváth Miklós, Fotó: Horváth Miklós, Hanácsek Kft.

Az autók szervizelésének kérdése Magyarországon legalább annyira megosztja az autós társadalmat, mint a mazsola az átlagembereket. Sági Szilárd gasztro-kibic szerint ugyanis az a kis fonnyadt szőlőszem az emberekből vagy zsigeri undort vagy abszolút imádatot vált ki. Én, mint aki az utóbbi csoportba tartozom, csak azután figyeltem fel ennek valóságára a mindennapokban, miután az említett séf száját elhagyta ez a tapasztalati megfigyelésen alapuló kijelentés. Nos, tényleg ez a helyzet a környezetemben és sokáig nem is igazán értettem, hogy miért. Most már tudom: „De gustibus non est dispotandum” - azaz ízlésekről nem lehet vitatkozni, és a meggyőzés csak nagyon ritka esetekben érheti el célját, különösen akkor, ha az illető már kóstolta az ominózus ételt és azt követően fordított végleg hátat neki. Hogy kapcsolódik mindez a hazai autószervizelés témaköréhez?

A Bosch partnerség már akkor is megvolt, amikor a telephely egy családi ház udvara volt - képre kattintva galéria nyílik

Az autótulajdonosok többsége úgy viszonyul a szervizekhez (egy kalap alá véve jelen esetben a márkaszervizeket és a független autószervizeket), mint a mazsolához. Ha teljesen leegyszerűsítve próbáljuk meghatározni, ki hova tartozik, akkor a számlás javításokat, garanciát és ügyfélközpontú, valamint szakmai beruházásokat igénylő autósokat tekinthetjük a mazsolát szeretőknek, aki viszont „okosba” keres megoldást az aktuális problémájára, az a kontra táborba sorolható. Ezzel a kategóriákba sorolással nem arra szeretnék rávilágítani, hogy egyik a jó, másik pedig értelemszerűen a vállalhatatlan rossz, sokkal inkább arra, hogy ez is lehet ízlés kérdése. A magyarországi helyzet természetesen ennél árnyaltabb, hiszen az ellenérvek mögött gyakran állnak cáfolhatatlan rossz tapasztalatok is, mivel azonban árérzékeny piac vagyunk, sajnos a lapos pénztárca és az „én jobban tudom, hogy kell” vélekedés is sokat nyom a latban.

Főként német autókra szakosodott a műhely, de egy Lexus-szal is tudják mit kezdjenek, ha kell

Érdekességként azért megemlíteném, hogy egy 2013-ban megjelent ACEA felmérés szerint Lengyelországban 70 százalékos, Nagy-Britanniában 66 százalékos, Spanyolországban 62 százalékos, Franciaországban és Németországban pedig kicsivel 50 százalék feletti a független szervizek piaci részesedése a hivatalos márkaszervizekkel szemben. Ezzel szemben egy 2012-es ADAC által végzett felmérés szerint Németországban leszerepeltek a független műhelyek. Szóval, a kinek higgyünk és hova menjünk kérdésre nehéz jó választ adni, ellenben érdemes fontolóra venni azt a – Hanácsek úr által idézett – bölcseletet, miszerint egyetlen negatív vélemény 10 ügyféltől is megfoszthatja az üzleted, miközben a megelégedett fogyasztó által jószerivel csak 3-4 ügyféllel gyarapszik a forgalmad. A Hanácsek és Társa Kft. szerencsére az utóbbi eset előnyeinek örvend, éppen ezért meglátogattam a műhelyt, hogy megtudjam, mi áll a siker hátterében.

A háttérből is látható, hogy immár az elektronika örök szerelem marad

Hanácsek László életében a megszokott forgatókönyv szerint alakult az egri gyerekkor. Az idősebb testvér és az ő baráti köre révén kezdetben még csak bicikliszereléssel, később kismotorokkal, majd egy törött autó teljes rendbehozatalával tett tanúbizonyságot arról interjúalanyom, hogy van affinitása a műszaki dolgok iránt. Az első emlékezetes munkája a bátyja 1963-as Opel Rekordjának a teljes újra kábelezése volt, amit 14 évesen végzett el. Mivel az elektronika közelebb állt a szívéhez, mint a mechanika, a szabad idejének nagy részét rádiók és amatőr hangtechnikai eszközök javításával töltötte. Ennek megfelelően matematika-fizika tagozatos gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd a szolnoki Repülő Műszaki Főiskolán, rádió-technika szakon tanult tovább. A mérnöki diploma megszerzését követően (1981) a Pestvidéki Gépgyárban (PG) kezdett technológusként Hanácsek úr, ahol többek között a helikopter nagyjavítások szakmai dokumentációjának elkészítése volt a feladata. A szakmai életútból jól látható, hogy László munkája során nem volt közvetlen kapcsolata a közúti közlekedéssel, azonban rendkívüli előnye származott abból, hogy a légi közlekedésben alkalmazott technológiával és technikai ismeretek folyamatos bővülésével, valamint a kis- és nagyipari szerelőműhelyektől eltérő munkafegyelemmel és szakmai kultúrával telt az itt töltött másfél évtized.

A 94-es évjáratú T4-es az egyik legmegbízhatóbb konstrukció a szakember szerint - ez a példány már a 600 ezren is túl van

A rendszerváltás után nem sokkal a PG jogutódja a Dunai Repülőgépgyár Zrt. lett. Mivel László számára kedvezőtlen ajánlattal álltak elő az átszervezések során, egyértelmű volt, hogy az 1992-től kiegészítő foglalkozásként végzett szerelésre koncentrál inkább a jövőben. Itt merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy mégis miként került a képbe az autószerelés? Egy szigethalmi autószerelő rendszeresen felkereste Lászlót a számára megoldhatatlannak tűnő elektronikai problémákkal. Eleinte baráti segítségről szólt a közös munka, idővel azonban egyre több időt és energiát követelt a munka, így partneri viszonnyá avanzsált a munkaidő utáni elfoglaltság, majd szétválás és a saját vállalkozás építése következett. A kezdetben riasztók és központi zárak beszerelésére irányuló tevékenység viszonylag hamar kiegészült motorikus és mechanikus részegységek javításával is. 1994-től a Bosch szerződött partnere lett a műhely, és 1996-tól a karosszéria-lakatos munkákon kívül mindenre felkészülten állt a hat fős csapat.

A legnagyobb létszám 12 fő volt, de nem a válság miatt mentek el - a jó szakember nagyon is hiánycikk ebben a szakmában! (balról jobbra) Fazekas Kálmán, Balázs Kata, Walter József, Hanácsek László, Hrabovszky András és Végh Ferenc

A családi ház udvarán működő, négy szerelőállásos műhelyt hamar kinőtték, ezért minden szempontból indokolt volt egy beruházás. Az önerőből megvásárolt telekre, ahol jelenleg is található a műhely, egy 30 méteres épületkomplexum lett megtervezve és felépítve. A nyitásra 1998. szeptember 20-án, Hanácsek úr 40. születésnapján került sor. Az állandó forgalomnak és a műhely jó hírének köszönhetően öt év múlva 15 méterrel bővült az épületegyüttes, aminek a finanszírozása az elmúlt 10 évben szinte lehetetlen lett volna – vallotta be őszintén a cégalapító. Ez az információ csak abból a szempontból releváns, mert az eltelt idő következtében nem csökkent a forgalom, sem a bevétel, csupán (vagy sajnos) a fenntartási költségek növekedtek oly mértékben, hogy a beruházásra fordítható megtakarítások teljesen eltűntek. „A másik országos szintű probléma ebben a szegmensben a fizetőképes kereslet” – folytatta gondolatmenetét Hanácsek úr. „Az elégedett ügyfelek egyik feltétele az, hogy a tulajdonosok olyan autót használjanak, melynek esetleges váratlan javítási költségei sem okoznak problémát. Ezzel szemben Magyarországon évek óta a többség legalább egy kategóriával nagyobb autót használ, mint amire szüksége volna, vagy ami ésszerű lenne. Klasszikus eset, amikor valaki megvesz egy 20 milliós, vadi új prémium kategóriás autót és a vételárba belekalkulálta az évi akár 1-2 milliós fenntartási költségeket is. A probléma akkor kezdődik, amikor ezt a prémium kategóriás autót 10 évesen az új ár tizedéért megveszi valaki és nem számol azzal, hogy egy ilyen autónak a fenntartási költségei aránytalanul magasak. Ilyenkor kényszerül a tulajdonos kompromisszumra és kénytelen azt mondani, hogy ennyi pénzem van, a lényeg, hogy menjen az autó”.

Arra a kérdésemre, hogy miben nyújt többet a Hanácsek és Társa Kft. egy hozzá hasonló műhelyhez képest, a cégvezető válasza csak annyi volt, hogy más a szerelők élőélete (repülőgép ipar) és szakmai tudása, ebből következően bele mernek nyúlni olyan dolgokba, amit más gondolkodás nélkül cserével javítana. A fenti esetet weboldalunk rovatfelelőse, Rusznák András esete is alátámasztja, aki egyébként igazságügyi műszaki szakértőként dolgozik főállásban, és a hibaelhárítás precízsége és szakszerűsége felettébb lenyűgözte.

Szóval íme, egy elégedett ügyfél története:

„Régi álmom volt egy Mercedes, mivel azonban kifogástalan állapotúra nem tellett, egy 9 éves, 230 ezer km-t futott példány mellett tettem le a voksom, amiről én is tudtam, hogy némely része igencsak elhanyagolt állapotban volt. Az elmúlt évek során több szervizben is megfordultam vele, melyek közül némelyikhez személyes ismeretség vezetett, de esetenként a neten böngészett szervizeket is felkerestem. Sajnos egyik sem szolgált megelégedésemre, mert munkájukkal - szakemberként - nem voltam megelégedve. Egy hibát elhárítottak, de egy másik mindig "belekerült".

Jelenlegi problémám az indítások után még egy percig világító izzítógyertya piktogramjának fénye volt, amely valamelyik izzítógyertya meghibásodására utal a Merciben. Kiderült, hogy elromlott az egyik, kiszerelni viszont nem tudták, mert beletört a hengerfejbe, illetve a kialakított furatba belerohadt. A harmadik elutasítás után (nem lehet kiszedni, le kell szedni a hengerfejet) érdeklődni kezdtem, hogy hogyan lehetne a hengerfej eltávolítása nélkül megoldani a hibát. (A hengerfej levétel ugyanis nem csak egy le-és felszerelést takar, hanem egy teljes, kb. 300 ezer Ft-os beavatkozást igényelt volna.) Több helyen óvatosan jelezték, hogy talán a Hanácsek megcsinálja. Így jutottam el a szigetszentmiklósi műhelybe, ahol megvizsgálták, és adtak egy időpontot a szerelésre. Ugyan sok jó szerelő van ebben a szervizben, ezt a kényes munkát mégis csak a tulajdonos, szervizvezető, Hanácsek Úr vállalta el. Azt gondoltam, ez olyan, mintha a kórházban maga a főorvos végezné a műtétet. Volt szerencsém végignézni a műveletet. Hanácsek úr meggondoltan, láthatóan magabiztosan kezdett hozzá. A rossz izzítógyertyát központosan megfúrta, majd menetet vágott bele. Egy hosszú szárú acélrúd menetes végét belehajtotta, majd a rúdon szabadon mozgó bakot a másik végén lévő csavaranyához kocogtatta, így milliméterről milliméterre jött kifelé a gyertya. Jut eszembe, mielőtt ebbe belekezdett volna, a főtengely forgatásával, a nagynyomású befecskendező (porlasztócsúcs) lyukán keresztül nézve a hengert a felső holtpontba állította be azt, hogy az esetlegesen befelé eső alkatrész miatt ne kelljen aztán mégis hengerfejbontással javítani. Makacsul be volt ragadva a gyertya, két-három alkalommal eltörött és centis darabokban jött kifelé, mígnem egy pillanatban a menetes acélrúd végén egyszer csak megjelent a beteg alkatrész. A furatot és környezetét megtisztították, bekerült az új izzítógyertya és már mehettem is. A 300 ezer forint helyett 23 ezer forintból  oldódott meg a probléma, amiért azóta is hálás vagyok”.