Múlt héten már írtunk az Autós Nagykoalíció innovációjáról, az eye-tracking szemüveggel végzett szemkamerás vizsgálatról. Folytatjuk, mert megérkezett az előző cikk végén beharangozott videórészlet.

Nem balesetezett még = jól vezet?

Fórumokon és kocsmai asztalok mellett is többször hallható az a megállapítás, miszerint: "én jól vezetek, mert még nem törtem össze saját hibámból az autómat".

Csak a "saját hibámból" szókapcsolat megérne egy külön cikket, így ezzel most ne is foglalkozzunk részletesen. De arra azért felhívnánk az autózók figyelmét, hogy az okozott balesetek száma nem feltétlen a legjobb mérőszáma a biztonságos (és defenzív!) vezetésnek.

Nem kell balesetet okozni ahhoz, hogy másokat veszélybe sodorjon valaki, vagy csak a környezetében lévő autósokat felbosszantsa egy manőverrel, ami az általános közlekedési stresszt növeli. Ezeket a láthatatlan tényezőket teszi láthatóvá a szemkamera.

Meglepő, de így működünk vezetés közben...

A legújabb neurológiai kutatások szerint döntéseink jelentős része automatikus, tudattalan és érzelmi alapú. Egy, az Audi spanyolországi részlege és a világ vezető szemkamera gyártó cége, a Tobii által végzett kutatás szerint a vezetési idő jelentős részét (főleg megszokott útvonalon) „robotpilóta” üzemmódban tesszük meg, vagyis nem sok fogalmunk van róla, hogy mi történt velünk út közben, mert a vezetés közbeni események nem tudatosulnak.

Vajon milyen kockázatot rejt ez magában?

Amiről a sofőr nem tud, azon javítani sem tud! Amennyiben a vezetés közbeni folyamatok jelentős része automatikus és tudattalan, úgy a vezető nincs is tudatában azoknak a kockázati tényezőknek, melyek a személyéből adódó baleseti kockázatok.

Szubjektív megítélés, vagy inkább objektív mérés?

Már írtunk róla korábban, hogy saját szubjektív megítélése szerint szinte mindenki jobban vezet az átlagnál. :) De szerencsére itt van ez az eszköz, ami a szemmozgást követve és rögzítve megadja a lehetőségét annak, hogy a vezetés közbeni tudattalan folyamatokat megfigyeljük, és azokból objektív következtetéseket vonjuk le.

De nem is ez az igazi cél, hanem, hogy a sofőrrel együtt értékeljük ki az eseményeket, és ő visszajelzést kapjon az elkövetett hibáiról és egyáltalán legyen lehetősége javítani azokat. Ennek eredményeként csökkenthető a sofőr személyéből eredő baleseti kockázat.

Két rövid példa

Az ETresearch alábbi videóin a piros pöttyök a szemmozgást mutatják, tehát, hogy mikor hova fókuszált a sofőr.

Ezen a rövid videón is jól kivehető, hogy folyamatosan használta a tesztalany a tükröket, 11 másodperc alatt mind a 3 tükörből szerzett infót arra vonatkozóan, hogy éppen mi történik körülötte. A középső tükörben látszik is, hogy éppen egy kisteherautó követte és annak a mozgásáról igyekezett minél több információt begyűjteni sofőrünk.

A második videóban ugyanez a sofőr a beszélgetés hevében már nem nézett rá minden közúti jelzőtáblára, ezáltal esélye sem volt észlelni azokat. Szerencsére ebben a szituációban ez nem okozott gondot, de egy másik helyzetben akár ez is lehet a baj forrása. 

"Nem érzékeli a táblákat." - ez egy pontosabb címe lehetne a videónak. Mi a különbség a nézés és az érzékelés között? A következő cikkben végigvesszük, hogy hogyan lesz a nézésből érzékelés, észlelés és megértés.

Addig meg csak óvatosan!