Minden gyermek életében eljön az az idő, amikor egyedül kell buszra szállnia. Önállóan kell elsétálnia a buszmegállóba, felszállni a buszra, majd figyelnie, mikor kell leszállni.  Az erről szóló mese első felét hoztuk el ma nektek. A történet végén (azaz pontosabban a felénél) pedig összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat, melyeket pontról-pontra, részletesen át tudtok beszélni a gyermekeitekkel, sőt, együtt ki is tudjátok próbálni a gyakorlatban, hogy aztán bátran és felelősséggel tudjátok őket útnak indítani..

Ezt a mesét megtaláljátok az első CD-n!

Tóbiás éppen a kertben játszott. Nagyon jól érezte magát. Szaladgált a napsütésben, és kergette a pillangókat, akik virágról virágra szálltak, és hol erre, hol arra lebegtették színpompás szárnyaikat – Tóbiás legnagyobb gyönyörűségére. És Tóbiás futott utánuk - mert egy ilyen kicsi kutyakölyök, mint Tóbiás – legszívesebben egész nap szaladgált, futkározott volna… ha hagyják… De általában mindig történt valami, ami megzavarta Tóbiást a szaladgálásban. Most éppen Édesanyja hangjára lett figyelmes:

- Tóbiás! Merre bujkálsz, Kölyköcském? Szükségem lenne a segítségedre!

Tóbiás kicsit sértődötten trappolt a ház felé, hiszen Édesanyja megzavarta őt a pillangóhajkurászásban. De mindig szívesen segített, mert voltaképpen nagyon jól nevelt kutyakölyök volt – és titokban abban reménykedett, hogy a segítésnek is lesz némi köze a szaladgáláshoz.

- Itt is vagyok, Édesanyám! Képzeld, rengeteg pillangó van most a kertben, és milyen csodálatosan színesek, és éppen kergettem egy nagy sárga pillangót és… – kezdte mesélni egy szuszra Tóbiás, de Édesanyja lecsitította:

- Jól van, jól van, Kölyköcském! Holnap is lesz nap, kergetheted tovább a pillangókat. De ma egy kis segítségre lenne szükségem. Épp most sült ki a finom kalács, és megígértem a Nagymamának, hogy küldök belőle. Ugye elviszed neki ezt a kis csomagot?

Tóbiás épp a pillangókkal játszott a kerben, amikor Édesanyja szólt neki

Tóbiás boldogan csóválta a farkát. Hát mégis lesz köze a segítésnek a szaladgáláshoz! Nagymama ugyanis eléggé messze lakott Tóbiásék házától. A Város másik végén, a Széna téri piac mögött, az Almafa utcában. Addig jó hosszú az út, rengeteg idő lesz szaladgálni!

-  Persze, persze! Szívesen elviszem a kalácsot Nagymamának!

- Nagyon rendes, szófogadó kölyköcske vagy, Tóbiás! Büszke vagyok rád! – dicsérte az Édesanyja. – Itt ez a kosárka, beleteszem a kalácsot, és mellé még egy üveg finom meggybort is – most hozta Józsi, a szamár. Saját termésű meggyből készítette!

Tóbiásnak eszébe jutott, hogy mintha már halotta volna valahol ezt a történetet a kosárkával, kaláccsal, borocskával, Nagymamával; de nem volt ideje tovább gondolkodni ezen, mert Édesanyja így szólt:

- Szeretném, ha busszal mennél, Tóbiás. Egyrészt, mert nehéz lenne átcipelni ezt a kosarat az egész Városon, másrészt pedig így még sötétedés előtt hazaérnél. Sötétedés után egy ilyen kicsi kutyakölyök nem mászkálhat egyedül az utcán.

- Busszal? – vakkantott rosszkedvűen Tóbiás. No, lőttek a szaladgálásnak…

- Bizony busszal. – mondta ellentmondást nem tűrő hangon az Édesanyja. – Tessék, itt van két buszjegy: egy az odaútra, egy a visszaútra.  Jól tedd el, Tóbiás, nehogy elveszítsd! Itt a kosárka a kaláccsal és a meggyborral, indulás Nagymamához! Vigyázz az úton, Tóbiás!

Tóbiás úton a buszmegállóba kosárkájával

Tóbiás útnak indult. Rosszkedvűen cipelte a kosarat, az orra majdnem a földig lógott bánatában. Pedig milyen jól eltervezte ezt a szaladgálást. De aztán arra gondolt, hogy Édesanyának mégis igaza van: ezzel a nehéz kosárral nem is lehetne szaladgálni, és sötétedés után pedig ő sem szeretne egyedül mászkálni az utcán. Megérkezett a buszmegállóba – és hamarosan jött is a busz: egy szép, fényes sárga busz. Tóbiás remélte, hogy lesz még ülőhely a buszon az ablak mellet, mert ha szaladgálni már nem lehet, legalább nézelődhetne egy kicsit a hosszú úton. A busz ajtaja kinyílt, s a buszvezető-ülésről vidáman vigyorgott rá Flórián, a farkas, a busz sofőrje.

- Szervusz, Tóbiás! Hová-hová, azzal a kis kosárkával? – kérdezte Flórián.

- Jó napot kívánok, Flórián bácsi. Nagymamának viszek kalácsot és meggybort! – válaszolt illedelmesen Tóbiás, miközben ügyesen beillesztette a buszjegyet a jegykezelő-automatába.

- Hogy te milyen rendes kis kutyakölyök vagy, Tóbiás! – mondta elismerően Flórián, a farkas, és még egy hatalmas mosolyt villantott Tóbiásra. Tóbiásnak ismét eszébe jutott, hogy mintha már halotta volna valahol ezt a történetet a kosárkával, kaláccsal, borocskával, Nagymamával, farkassal, de nem volt ideje tovább gondolkodni, mert hirtelen meglátott egy üres helyet, az ablak mellet, és gyorsan leült, hogy nézelődhessen.

Flórián üdvözli Tóbiást, aki már elő is készítette menetjegyét

A mesét jövő héten folytatjuk, és most foglaljuk össze, hogy miket tanulhattunk meg belőle:

• A buszok menetrend szerint közlekednek, így ez alapján megnézhetjük, pontosan mikor indulnak.  Érdemes kiszámolni, mennyi ideig tart az út otthonról a buszmegállóba, erre néhány percet tartalékba rászámolni, így könnyen meghatározható, mikor kell útnak indulni, hogy kényelmesen elérjük a buszt. Ne fussunk a busz után, mert balesetveszélyes, főleg, ha sok csomagunk van.
• Érdemes megbeszélni milyen útvonalon megyünk a buszmegállóba, hol találunk zebrát, ahol biztonságosan átkelhetünk az úttesten.
• Ha a menetjegyet szüleinktől kapjuk, kezelni kell a felszállásnál. Hogyha viszont nincsen jegyünk vagy bérletünk, akkor az újságárusnál, a jegyautomatánál, vagy akár abuszsofőrtől is vásárolhatunk jegyet, amit felszálláskor érvényesítenünk kell.

Jövő héten ugyanitt megtálalhatjátok a mese második részét, amiből szintén sok mindent megtanulhatunk! Ha szeretnél Te is Tóbiás és Balambér közlekedési kalandjai foglalkoztató füzetet és egyet a hangoskönyv CD első vagy második részéből, kattints IDE! A legfrissebb hírekért, újdonságokért, fotókért és videókért lájkold Tóbiás és Balambér Facebook oldalát.