Az előző hétvégeken a "Hogy készült?" sorozatnak köszönhetően arról olvashattatok, hogy hogyan is jöttek létre Tóbiás és Balambér, biztonságos közlekedésre nevelő történetei. A következő 10 héten a "Közlekedik a család" vetélkedő 1-1 kérdésére találjátok meg a választ szokásos vasárnapi  cikkünkben.

Szeretnéd megtudni, hogyan vigyáz gyermekedre Tóbiás és Balambér?

Több mint 20.000 szülő már tudja, hogyan tanítsa meg gyermekének játékosan a tudatos és biztonságos közlekedés alapjait. A Tóbiás és Balambér közlekedési kalandjai című hangoskönyv az izgalmas mesék mellett, a játszva tanulásról szól! Akár az autóban, akár lefekvés előtt esti meseként hallgatva, a két kutyakölyök történetein keresztül a közlekedés alapvető szabályai elevenednek meg.

Az Országos Balesetmegelőzési Bizottság és az Autós Nagykoalíció közreműködésével készült hangoskönyv interaktív kifestőt is tartalmaz, melynek segítségével a mesék legérdekesebb jeleneteit színezhetik ki a gyerekek.

>>> A teljes hangoskönyv itt rendelhető meg! <<<

Részlet a meséből:

TÓBIÁS ÉS BALAMBÉR

Tóbiás hatalmas tüsszentéssel ébredt. Igazán hatalmassal, ami – lássuk be – egy ilyen kicsi kutyakölyöktől, mint Tóbiás, igazán váratlan teljesítmény. A napocska vidáman integetett be az ablakon, és egyik sugarával újra megcsiklandozta Tóbiás orrocskáját – aki újra nagyot tüsszentett, majd frissen, vidáman kiugrott az ágyból.

- Jó reggelt, Napocska! Jó reggelt, nagyvilág! – vakkantotta boldogan és már szaladt is a konyhába reggelizni. Fürge kis kutyakölyök volt ám ez a Tóbiás. A konyhában már ott várta a terített asztal és az Édesanyja.

- Jó reggelt, Tóbiás! Kézmosás és reggeli! – Tóbiás ímmel-ámmal megmosta mancsocskáját, és már ült is az asztalhoz, amin ott gőzölgött a forró habos kakaó és a puha kalács.

- Szeretnék kérni tőled valamit, Tóbiás. – mondta az Édesanyja, miközben új adag kakaót öntött a csészébe. – Ma reggel rengeteg dolgom van, azt sem tudom, hol áll a fejem. Megtennéd, kérlek, hogy elkíséred Balambért az óvodába?

Balambér Tóbiás kisöccse volt. Ott ült ő is az asztalnál, és a füle is kakaós volt, akkora buzgalommal fogyasztotta a reggelijét. Az már igaz, hogy Tóbiás is elég kicsike kölyökkutya volt, de Balambér még nála is kisebb. És Balambér még óvodás volt – Tóbiás pedig már iskolába járt.

- Hatalmas segítség lenne ez tőled, Kölyköcském! – kérlelte tovább az Édesanyja, Tóbiás pedig izgatottan csóválta a farkát:

- Persze-persze, nagyon szívesen elkísérem Balambért az óvodába! - Édesanyja hálásan megsimogatta a fejét, és a tányérjára tett még egy szép nagy szelet kalácsot.

Mikor a két kis kutyakölyök útnak indult, Édesanyjuk a kapuból integetett utánuk:

- Csak lassan, óvatosan, figyelmesen! Reggelente mindig nagy a forgalom! Vigyázzatok az úton, Kölyköcskéim!

A Város, amelyben Tóbiás és családja lakott, egy takaros, vidám kis városka volt – se nem túl nagy, se nem túl kicsi. Lakói ismerték egymást, és jó barátságban éltek. Tóbiásék háza a Tulipán utca 6. szám alatt állt. Innen szerencsére nem volt túl messze az Kökörcsin Utcai Óvoda, ahova Balambér járt, és a Mogyoró Körúti Általános Iskola sem – ez volt Tóbiás iskolája. A két kis kutyakölyök vidáman ugrándozott a járdán – szép idő volt, sütött a nap, tele volt a pocakjuk – hát miért ne lettek volna vidámak?

- Kapj el, ha bírsz, Tóbiáááás! – rikkantotta Balambér, majd nekiiramodott a Tulipán utcán, és szaladt-szaladt, még a nyelvecskéje is kilógott a szájából.

Tóbiásnak se kellett több – uccu neki, futott ő is, ahogy a lába bírta. Kergetőztek, viháncoltak, vidám csaholásuk messzire hallatszott. Ám a nagy játszadozás közepette nem vették észre Béla bácsit, aki éppen akkor fordult be a Tulipán utca és a Szamóca tér sarkán. Az öreg teknőc fejcsóválva dohogott:

- Ejnye-bejnye, irgum-burgum… Hová ilyen sietős? Mindig csak ez a rohangálás! Ha nem néztek az orrotok elé, még felborítjátok a többi járókelőt!

- Ne haragudjon, Béla bácsi – szepegett a két kis kutyakölyök – mi igazán nem akartuk. Megígérjük, hogy legközelebb jobban odafigyelünk. De most sietnünk kell! Vár az óvoda, vár az iskola! – és már loholtak is tovább – persze, sokkal óvatosabban.

-Ejnye-bejnye, irgum-burgum, ezek a mai fiatalok… - mormogta Béla bácsi, az öreg teknőc, és mosolyogva nézett a két kis ugrándozó, bumfordi kölyökkutya után.

Tóbiás és Balambér kiértek a Szamóca térre. Ez volt a Város főtere, hatalmas fákkal, színpompás virágokkal, és a közepén egy csodaszép szökőkúttal.

- Pancsoljunk egyet a szökőkútban, Tóbiááás! – viháncolt Balambér, és már futott is volna az úttest felé, de Tóbiás még időben elkapta a fülecskéjét.

- Állj csak meg, te Balambér! Mit mond mindig Édesanyánk?

Balambér az orra alatt mormogva elismételte édesanyjuk intelmét:

- Édesanya mindig azt mondja, hogy a rendes kis kölyköcskék nem pancsolnak a szökőkútban…

- Úgy bizony! – helyeselt Tóbiás. – És azt se felejtsd el, hogy az úttest közelében nem szabad szaladgálni. Óvatosnak kell lennünk, hiszen bármikor jöhet egy autó. Az autók helye az úttesten van, a mi helyünk pedig itt, a járdán!

Balambér egyetértően bólogatott, Tóbiás pedig – a nagyobb hatás kedvéért – elénekelte azt a dalocskát kisöccsének, amit még Édesanyja tanított neki, mikor először kísérte el az óvodába:

Hallgassátok meg a dalt most!

>>> A teljes hangoskönyv itt rendelhető meg! <<<