Ezt a mesét meghallgathatjátok a Tóbiás és Balambér közlekedési kalandjai CD első részében

Tóbiás hatalmas tüsszentéssel ébredt. Igazán hatalmassal, ami – lássuk be – egy ilyen kicsi kutyakölyöktől, mint Tóbiás, igazán váratlan teljesítmény. A napocska vidáman integetett be az ablakon, és egyik sugarával újra megcsiklandozta Tóbiás orrocskáját – aki újra nagyot tüsszentett, majd frissen, vidáman kiugrott az ágyból.

- Jó reggelt, Napocska! Jó reggelt, nagyvilág! – vakkantotta boldogan és már szaladt is a konyhába reggelizni. Fürge kis kutyakölyök volt ám ez a Tóbiás. A konyhában már ott várta a terített asztal és az Édesanyja.

- Jó reggelt, Tóbiás! Kézmosás és reggeli! – Tóbiás ímmel-ámmal megmosta mancsocskáját, és már ült is az asztalhoz, amin ott gőzölgött a forró habos kakaó és a puha kalács.

- Szeretnék kérni tőled valamit, Tóbiás. – mondta az Édesanyja, miközben új adag kakaót öntött a csészébe. – Ma reggel rengeteg dolgom van, azt sem tudom, hol áll a fejem. Megtennéd, kérlek, hogy elkíséred Balambért az óvodába?

Balambér Tóbiás kisöccse volt. Ott ült õ is az asztalnál, és a füle is kakaós volt, akkora buzgalommal fogyasztotta a reggelijét. Az már igaz, hogy Tóbiás is elég kicsike kölyökkutya volt, de Balambér még nála is kisebb. És Balambér még óvodás volt – Tóbiás pedig már iskolába járt.

- Hatalmas segítség lenne ez tőled, Kölyköcském! – kérlelte tovább az Édesanyja, Tóbiás pedig izgatottan csóválta a farkát:

- Persze-persze, nagyon szívesen elkísérem Balambért az óvodába! - Édesanyja hálásan megsimogatta a fejét, és a tányérjára tett még egy szép nagy szelet kalácsot.

Mikor a két kis kutyakölyök útnak indult, Édesanyjuk a kapuból integetett utánuk:

- Csak lassan, óvatosan, figyelmesen! Reggelente mindig nagy a forgalom! Vigyázzatok az úton, Kölyköcskéim!

Nyomtassátok ki, és színezzétek ki a mese egyik jelenetét!

A Város, amelyben Tóbiás és családja lakott, egy takaros, vidám kis városka volt – se nem túl nagy, se nem túl kicsi. Lakói ismerték egymást, és jó barátságban éltek. Tóbiásék háza a Tulipán utca 6. szám alatt ált. Innen szerencsére nem volt túl messze az Kökörcsin Utcai Óvoda, ahova Balambér járt, és a Mogyoró Körúti Általános Iskola sem – ez volt Tóbiás iskolája. A két kis kutyakölyök vidáman ugrándozott a járdán – szép idő volt, sütött a nap, tele volt a pocakjuk – hát miért ne lettek volna vidámak?

- Kapj el, ha bírsz, Tóbiáááás! – rikkantotta Balambér, majd nekiiramodott a Tulipán utcán, és szaladt-szaladt, még a nyelvecskéje is kilógott a szájából.

Tóbiásnak se kellett több – uccu neki, futott ő is, ahogy a lába bírta. Kergetőztek, viháncoltak, vidám csaholásuk messzire hallatszott. Ám a nagy játszadozás közepette nem vették észre Béla bácsit, aki éppen akkor fordult be a Tulipán utca és a Szamóca tér sarkán. Az öreg teknőc fejcsóválva dohogott:

- Ejnye-bejnye, irgum-burgum... Hova ilyen sietős? Mindig csak ez a rohangálás! Ha nem néztek az orrotok elé, még felborítjátok a többi járókelőt!

- Ne haragudjon, Béla bácsi – szepegett a két kis kutyakölyök – mi igazán nem akartuk. Megígérjük, hogy legközelebb jobban odafigyelünk. De most sietnünk kell! Vár az óvoda, vár az iskola! – és már loholtak is tovább – persze, sokkal óvatosabban.

-Ejnye-bejnye, irgum-burgum, ezek a mai fiatalok... - mormogta Béla bácsi, az öreg teknőc, és mosolyogva nézett a két kis ugrándozó, bumfordi kutyakölyök után.

Tóbiás és Balambér kiértek a Szamóca térre. Ez volt a Város főtere, hatalmas fákkal, színpompás virágokkal, és a közepén egy csodaszép szökőkúttal.

- Pancsoljunk egyet a szökőkútban, Tóbiááás! – viháncolt Balambér, és már futott is volna az úttest felé, de Tóbiás még időben elkapta a fülecskéjét.

- Állj csak meg, te Balambér! Mit mond mindig Édesanyánk?

Balambér az orra alatt mormogva elismételte édesanyjuk intelmét:

- Édesanya mindig azt mondja, hogy a rendes kis kölyköcskék nem pancsolnak a szökőkútban...

- Úgy bizony! – helyeselt Tóbiás. – És azt se felejtsd el, hogy az úttest közelében nem szabad szaladgálni. Óvatosnak kell lennünk, hiszen bármikor jöhet egy autó. Az autók helye az úttesten van, a mi helyünk pedig itt, a járdán!

Balambér egyetértően bólogatott, Tóbiás pedig – a nagyobb hatás kedvéért – elénekelte azt a dalocskát kisöccsének, amit még Édesanyja tanított neki, mikor először kísérte el az óvodába.

Reméljük, ilyen szép színes lett a kifestőtök!

A mesét jövő héten folytatjuk, most pedig vegyük sorra, mit érdemes kicsit részletesebben átbeszélni a gyermekkel:

• Ha idősebb testvérünk, vagy Nagymama, Nagypapa kísér, mindig szót kell fogadni neki.
• Mindig fogjuk egymás kezét, és a kisebb gyermek sétáljon a járda belső oldalán, ezzel csökkenthetjük a közlekedési baleset kockázatát
• Óvatosan és körültekintően közlekedjünk!
• A gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán (esetleg a kerékpárúton) kell közlekednie.
• Az úttesten és annak közvetlen közelében nem szabad szaladgálni, mert azzal fellökhetünk más embereket és balesetet is okozhatunk, illetve bármikor jöhet egy autó, vagy egy biciklis.
• A szabadtéri szökőkutakban nem szabad fürdeni, még hőségriadó idején sem, mivel a vízben rengeteg baktérium található, melyektől megbetegedhetünk.

A szökőkútnál jó játszani, de benne nem szabad!

Jövő héten elhozzuk Nektek a mese második részét. Addig is kövessétek figyelemmel Tóbiás és Balambér Facebook oldalát, vagy rendeld meg a Tóbiás és Balambér közlekedési kalandjai hangoskönyv CD-t és foglalkoztató füzetet ITT, és hallgasd meg a meséket és dalokat neves színművészek előadásában!

Fogjuk meg egymás kezét sétálás közben!