formatervező

A vizionárius

2019.11.22.

110 évvel ezelőtt született Virgil Exner óformatervező, aki az 1950-es években új irányt adott az Amerikában tobzodó „autóipari barokk” stílusnak. És nem mellékesen neki köszönhetjük a Volkswagen Karmann-Ghia jellegzetes alakját is.

Virgil Exner 1909. szeptember 24-n született a Michigan államban található Ann Arborban. Már gyerekkorában megmutatkozott művészi tehetsége, így az Indiana államban található Notre Dame Egyetemre jelentkezett. Sajnos tanulmányait nem tudta befejezni, mert nem tudta fizetni a tandíjat. Egy reklámügynökségnél talált munkát, ahol plakátokat rajzolt, többek között autógyáraknak is.

Harley Earl, aki 1928-ban megalapította a General Motors Arts&Color részlegét, a világ első formatervező stúdióját felfigyelt a tehetséges ifjúra. Exner boldogan váltott munkahelyet, s gyorsan bizonyított: 25 évesen már a Pontiac jövőbeli típusain dolgozott. Bár a General Motorsnál még azt is elképzelhetőnek tartották, hogy Exner egyszer majd Earl örökébe lép, ám az ifjú designernek más elképzelései voltak, s 1938-ban Raymond Loewy csapatához csatlakozott. Raymond Loewy számos Cola-Cola italautomatától, gőzmozdonyig, a Shell jelvényétől fridzsiderekig az ipari formatervezés legkülönbözőbb területein dolgozott. A második világháború alatt Exner Loewy megbízásából a Studebaker autók új generációján dolgozott. Neki köszönhető az 1947-ben bemutatott, panoráma szélvédős Studebaker Starlight jellegzetes külseje. Loewy szerette magának tulajdonítani a dicsőséget, de ma már teljesen egyértelmű, hogy a formaterv Exner munkája volt.

Mikor Exner a Studebakernél dolgozott talált egy régi, használaton kívüli Indy 500 versenyautót, amelyet átalakított, s az lett a napi „járós” autója (Forrás: Autopuzzles)

A két erős jellemű ember nem igazán fért meg egymással, így Exner ismét váltott. 1949-ben a Chrysler „Advanced Styling Studio” azaz Jövőbeli Tervek Stúdiójának vezetője lett. Ez azt jelentette, hogy az általa elképzelt formatervek sorozatgyártásba kerülésére néha éveket kellett várni. Más esetekben pedig egyszerűen a süllyesztőbe kerültek Exner ötletei. Ám Exner bátran vállalta a konfliktusokat. Akkoriban a Chrysler modelleket egy bizottság „formatervezte”, amelynek következtében eléggé unalmas járművek sülettek. Exner hivatásának tekintette, hogy a mérnökök kezéből kivegye a designnal kapcsolatos döntéseket. Annak érdekében, hogy hatásosan tudja demonstrálni elképzeléseit elhatározta, hogy elkészít néhány olyan prototípust, amellyel különböző formai megoldásokat tesztelhet. Ebben az elképzelésében támogatta K.T. Keller is, a Chrysler elnöke. Keller már korábban megállapodott az olasz Ghia stúdióval prototípusok kivitelezéséről – az olaszok ugyanis sokkal-sokkal olcsóbban, mégis jobb minőségben dolgoztak. Exner kapott egy Hemi V8-as motorral szerelt alvázat, amely a kiindulópontja lett olyan egyedi járműveknek, mint K-310, a C-200,a DeSoto Adventurer és a Chrysler D’Elegance.

A K-310-zel indult a Chysler és Exner együttműködése. Az autót a Ghia műhelyben készítették el (Forrás: FCA)

Ezeket az olasz Ghia stúdióban kivitelezték. Azon kívül, hogy sikerült rávenni a Chrysler vezetőségét egy alapos átfazonírozásra, Exner elképzelései a Ghia formatervezőire, Luigi Segrére, Felice Mario Boanora és Giovanni Savonuzzira is hatottak.

A Chrysler New Yorker 20 centivel megkurtított alvázára épülő D’Elegance letisztult formájával elbűvölte az 1952-es Párizsi Autókiállítás látogatóit. S nem csupán őket. Segre és Boano arra is rájöttek, hogy a Karmann által kért sportos Volkswagen Bogárhoz tökéletese illenének a D’Elegance ívei és hajlatai. Ahol kellett kicsinyítettek, de a két autó hasonlósága vitathatlan.

Az 1952-es Chrysler D’Elegance, amelyről a Karmann-Ghiát mintázták (Forrás: RM Auctions)

Miközben a Ghia a Karmann-Ghia csinosításával foglalkozott Exner már a következő lépésen gondolkodott. 1955-ben a Chrysler piacra dobta a „Forward Look” (Előre Tekintő) modellsorozatot, az új Imperiált és a Chrysler 300-t. A General Motors élelmes szakemberei még a nyilvános bemutató előtt szemügyre vették az újdonságokat, s villámgyorsan áttervezték saját modelljeiket. Az alacsonyabb tetővonal és a hatalmas szárnyak megalapozták az „autóipari barokkot”, amely egészen az ötvenes évek végéig tobzódott. A Foward Look Exnernek és munkatársainak az amerikai Iparművészek Intézetének Aranyérmét eredményezte.

Érdemes egy kicsit elidőzni a Forward Look jelentőségén. 1951-ben a General Motors bemutatta a LeSabre prototípust, s attól kezdve ők vitték a prímet Amerikában. Virgil Exner három év alatt egy jóval konzervatívabb, kisebb és kevésbé tőkeerős vállalatnál lepipálta régi mesterét.

Az 1957-es DeSoto Adventurer, amelyben kiteljesedett a "szárnymánia"

Időközben Kellert leváltották, s helyére Tex Colbert került. Colbert a Chrysler alelnökévé léptette elő Exnert, aki a sorozatgyártású modelleken kívül számos további prototípust is készített.

Az Exner által megálmodott Chrysler XNR prototípus ihlette a Ghiát az Assimetrica elkészítésére. A prototípust Georges Simenon a Maigret történetek írója használta (Forrás: RM Auctions)

Exner-t a Forward Look sikere sem ingatta meg, tudta, hogy a siker titka a folyamatos megújulás. Nem rajta múlt, hogy minőségi problémák miatt az eladások visszaestek. 1961-ig maradt a Chryslernél, s miután összezördült Colberttel kilépett, s fiával, Virgil Exner juniorral megalapította saját formatervező stúdióját.

Virgil Exner 1964-ben kötött szerződést a Duesenberg Corporationnel, amelyet Fritz Duesenberg, az egykori dicsőséges Duesenberg gyártelepét irányító August fia hozott össze. Exner nem csupán a formatervet készítette, de a kapcsolatait is mozgosította, így az újdonság Chrysler alapokra épült, s a prototípust a Ghia stúdió készítette el. Dacára a pozitív fogadtatásnak a finanszírozó túl korán kiszállt, így az egész projekt dugába dőlt (Forrás: RM Auctions)

Az 1960-as években Exner legmerészebb álmait váltotta valóra: úgy tisztelgett az autótörténelem fontos márkái, mint a Duesenberg, a Packard és a Bugatti előtt, hogy modern köntösben újraértelmezte azokat. A Stutz Blackhawk-ból 1966-1968. között kisebb széria készült.

A rézzel foglalkozókat tömörítő Copper Developments Association elnöke, George M Hartley az Esquire magazinban Virgil Exner formaterveivel. Hartley 1964-ben megkérte a Mestert, hogy készítsen egy reklámautót, amelyben hangsúlyos szerephez jut a réz. Ez lett a Mercer Cobra prototípus (Forrás: RM Auctions).

Exner 1973. végén hunyt el. 1995-ben beválasztották az Autóipari Hírességek Csarnokába.

 

Az oldal fő támogatója

 

2019.12.13
Michelisz Norbert mindkét időmérőt megnyerte a túraautó-világkupa (WTCR) szezonzáró malajziai....
2019.12.13
Mi lesz, ha vidékre utaznánk? Egy villanyautó csak városba való. Hangzatos mondatok, amiket a....
2019.12.13
George Russel helyzete a Forma 1-ben különleges. Első szezonját pont nélkül zárta, azok a pilóták....
2019.12.13
Sun Chen Kínából küldte rajzát az Autós Nagykoalíció és az autoszektor.hu karikatúra pályázatára. ..
2019.12.13
November közepén az egész országot megrázta a szlovén viadukton tragikus balesetet szenvedett, 53....
2019.12.13
Az óriási érdeklődés, illetve a megtelt gyártási kapacitások miatt a Volkswagen (VW) konszernhez....
2019.12.13
200 000 jármű 39 hónap alatt: a Volkswagen Haszonjárművek gyárában, a lengyel Września városában ez....
2019.12.13
New York-i Autószalon visszhangja októberre kiforrta magát, nemrég érkezett meg a keleti parti....
2019.12.13
Tokaji Vilmos váltotta a hazai gumiabroncs-gyártók szakmai szövetségének (HTA) elnöki székében....
2019.12.13
Az Opel Dakar Team párosa, Szalay Balázs és Bunkoczi László a Közel-Keletre készül!  ..