A gyorsaság nem boszorkányság, szól a mondás – de nagyon drága. Érdekes eltűnődni rajta, hogy mennyibe is kerülhet.
A nagy francia forradalom és Napóleon után újra berendezkedő királyságról állapította meg szellemesen Talleyrand, hogy „a Bourbonok semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek.” Úgy értette, hogy nem vontak le következtetéseket átmeneti bukásuk okairól, és nem felejtettek el gyűlöletesen...
Megrendült a világunk, megrendült a világképünk. Az élet és a világgazdaság valamennyi területe közül kiemelt jelentőséget kap a járvány hatása az autózásra, az autóiparra. Érdekes belegondolni, hogy e kettő nemcsak áldozata, hanem előidézője is a bajnak.
Kirajzolódik már, hogy egészen más lesz a közeljövő, mint nemrég elképzeltük. Ebbe a ma még átláthatatlan szcenárióba illik bele egy elképzelés, amely fenekestől forgatja fel elképzeléseinket a villanyautózásról.
Legutóbb a dizájn áldásairól volt szó, arról, hogy mit nyertünk az autók praktikumában, kezelhetőségében. Ám vannak e tudományból és művészetből összegyúrt szakterületnek átkos hatásai is, most ilyeneket tűzök gombostűhegyre.
Különös korban élünk, amikor az információtechnika vívmányai mindenkinek lehetőséget adnak tájékozódásra és tömegbefolyásolásra. Tömeghülyítésre is. Érdekes elgondolkozni két rettegett közellenség: a koronavírus és a dízelmotor démonizálásának hasonlóságán.
Az autók eladásának és megvásárlásának legfontosabb szempontja ma már nem mindig a hasznosság, hanem egyre gyakrabban a tetszetősség, a dizájn. Ennek a jelenségnek komoly előnyei vannak, amelyekről most lesz szó, az árnyoldalakat pedig a következő cikkben említem meg.
Az árut fuvarozási láncolat juttatja el a vevőhöz. Mostanában előtérbe került „az utolsó kilométer” problémája. Érdekes eltűnődni rajta egy kicsit, mert önmagában is jelentős kérdés, de még inkább, mint a technikai társadalom működésének tükre.
Ma éljük át az autózás csúcsát, vagy régen jobb volt? Sokféle szempontot lehet összevetni, szórakoztatóan eltűnődve, miben léptünk előre, vagy éppenséggel hátra, az évtizedek alatt?
Toni Schmücker 1975-től 1982-ig volt a Volkswagen vezérigazgatója. Tőle olvastam anno egy megállapítást: akkor érkezik el az autózás csődje, amikor többe kerül az autóval állni, mint menni. Gondolkozzunk el, ott tartunk már, vagy csak öles léptekkel menetelünk feléje?