Cikkeinkben időről időre előveszünk egy-egy főegységet a járművön belül, hogy jobban megértsük mire való, rálássunk működésének alapjaira és felfedezzük, ha esetleg meghibásodott. Korábban már sok mindenről szó esett az Anyukám rovat hasábjain (pl. ABS, ESP, motor, vagy legutóbb a differenciálmű) de a lengéscsillapító eddig nem került terítékre. Pedig szerepe sokkal fontosabb, mint azt elsőre gondolnánk.

Persze minden autóhoz külön méretezik a lengéscsillapítót

Komfort

A járművek törzsfejlődésében vissza kell ugranunk a szekerekig, kocsikig. Hamar rájöttek, hogy a hepehupás utakon bizony jól jön, ha nem csak a szivacsos ülés és a hátsó felünk csillapítja az út egyenetlenségeit, hanem ehhez a futómű is hozzájárul valahogyan. Így kerültek beépítésre az első rugók. Ahogyan a járműtechnika egyre fejlődött, a járművek pedig egyre nehezebbek lettek, a nagy tömeg miatt a rugózás egyre hosszabb lett. Végül azon kapták magukat az utazók, hogy egy –egy bukkanó után a kocsi még hosszú ideig ringott le és fel. Ez még nem lenne katasztrofális és veszélyes, de ha túl nagy lengés jött létre, akkora, ami már nagyobb volt a rugók útjánál, akkor a jármű kerekei egyszerűen elemelkedtek az útról. Ezt a tarthatatlan állapotot meg kellett szüntetni, feltalálták tehát a lengéscsillapítókat.

A lengéscsillapítók elsődleges feladata nagyon egyszerű: a kerekek minél hosszabb ideig érintkezzenek az útfelülettel, ezzel nagymértékben növelve a jármű irányíthatóságát.

A lengéscsillapítás jelenléte ma már természetes az autókban, de ez az alkatrész is mindig fejlődik. Alapvetően kétféle lengéscsillapítót különböztetünk meg működési szempontból.

Kétcsöves kialakítás

A lengéscsillapítás mindig a futómű (gumiabroncsok) és az alváz (karosszéria) között értelmezett lengés szabályozására szolgál. Célunk tehát, hogy a két egység közé beépítsünk valamit, ami az egységek közötti mozgást befolyásolja. A lengéscsillapítónak így tehát az egyik „vége” a futóműhöz, a másik az alvázhoz csatlakozik.

Kétcsöves kialakítás, a nyilak a berugózáskori áramlási irányokat mutatják

A két rögzített vég, két, egymástól függetlenül mozogni képes egységhez csatlakozik. A lényeg, hogy a két egység mozgása ne legyen egyforma, vagyis a futóműhöz csatlakozó rész lengései, rezgései csillapítva adódjanak át az alvázra, a járműtestre. Ezt a következőképpen oldották meg. Ahogyan a fenti ábrán is látható a nagyobbik csőben egy dugattyú képes le-fel mozogni, ez egy rúd segítségével van a járműtesthez rögzítve, míg a lengéscsillapító teste a futóműhöz  csatlakozik. A dugattyú végzi a csillapítást, hiszen csak „fékezve” tud csak mozogni a dugattyútérben. Ennek oka az, hogy a dugattyúteret teljesen kitöltő olaj csak egy szűk szelepen keresztül tud áramlani a dugattyún keresztül.

Miért kétcsöves? Rugózáskor a dugattyú az egyik irányban elmozdul, például befele. Ekkor a „zárt” térben a benyomódó dugattyúrúddal megegyező térfogatú olajat ki kell engednünk. Ezért van a fenékszelep, amelyen keresztül a másik, külső csőbe kerül a „többletolaj”. A külső tartály egyszerűen körülöleli a belső tartályt.

Amikor a futómű és a katszni egymáshoz közelít, azt berugózásnak hívjuk és a következő folyamat játszódik le. A dugattyú lefelé mozog, az alsó (fenék)szelep kinyit és az olaj a külső teret kezdi megtölteni. Ilyenkor a dugattyún lévő szelep teljesen nyitva van a szabad áramlás érdekében, a fojtást, vagyis a csillapítást a fenékszelep végzi.

Ellenkező esetben, amikor a futómű és a járműtest egymástól távolodik, kirugózásról beszélünk, akkor a fojtásról a dugattyúszelep gondoskodik. Régóta tudjuk, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Itt a rugózás mozgási energiája a fojtás következtében hővé alakul át, mert a folytáson nagyon nagy sebességgel áramlik át az olaj). Minél többet dolgozik egy lengéscsillapító, annál jobban melegszik!

Egyik továbbfejlesztett változata a kétcsöves-gázos kialakítás, ahol a külső csőben nem levegő, hanem 5 bar nyomású nitrogén gáz van, mint például a Monroe Reflex típusban. A nagynyomású gáz jelenléte miatt gyorsabban reagál a lengéscsillapító, így jobb a jármű úttartása, de ezt a típust feszesebbnek, keményebbnek érzi a járművezető.

Egycsöves kialakítás

Megtévesztő lehet, hogy előbb tárgyaltuk a kétcsöves megoldást és csak utána az egycsöveset. Ennek oka, hogy a fejlődésben ez az „egyszerűsítés” volt a következő lépcsőfok.

Egycsöves kialakítás

Ott hagytuk abba, hogy a csillapítás során hő keletkezik. A kétcsöves kialakítás egyik fő hátránya, hogy a külső tartályban lévő gázhőszigetelőként (is) szolgál, ezért nehezen távozik a hő, akár túl is melegedhet a rendszer. Az egycsöves rendszernél a dugattyú szelepei biztosítják az átáramlás közben a csillapítást mindkét mozgásirányban. A mozgó dugattyúrúd miatt változó össztérfogatot az alsó részen található, 30 bar túlnyomással töltött gáztér tartja feszesen. Ehhez ezen rendszerben a gáztér és az olajtér között találunk még egy, úgy nevezett úszódugattyút is. A nagy nyomás nagyon feszesen tartja a rendszert, ezért ezen kialakítás csillapítása sokkal jobb a kétcsöves kialakítású lengéscsillapítónál. Az egycsöves megoldás nem csak drágább, mint a kétcsöves, de kényesebb is, élettartama 10-15%-al rövidebb.

A jobb teljesítményért cserébe szembe kell még néznünk további hátrányokkal is. Mivel az egycsöves lengéscsillapítókon nincs külső térrész, ezért bármilyen kisebb deformáció, horpadás azonnal tönkreteszi azt, mert a sérült hengerfal miatt valamelyik dugattyú megszorulhat.

Nehéz észrevenni, ha már nem jó

A lengéscsillapító fáradása elnyújtott folyamat. Aki mindig ugyanazzal az autóval jár, annak sokszor fel sem tűnik, hogy a lengéscsillapító bizony már csereérett. Nemrég magam is így jártam, még jó, hogy figyelmeztettek: Szégyen szemre nem vettem észre, hogy a kocsi hátsó fele nagyon hasonlít arra a bizonyos viccbeli feleség tomporára, amelyre az ura rácsap munkába induláskor, és amikor hazaér még mindig reng...

A vezető a fokozatmentes romlást észre sem veszi, aztán amikor ne adj Isten egy vészfékezés után le-fel ring az autó eleje, vagy hátulja, akkor esik le a tantusz, hogy valami nincsen rendben. Aki ellenőrizni szeretné járműve lengéscsillapítóit, az mindenképpen kérjen műszeres bevizsgálást a következő szervizlátogatáskor, de ennél van egyszerűbb, bár egzakt értékeket nem adó módszer is: attól függően, hogy az első, vagy a hátsó lengéscsillapítók állapotára vagyunk kíváncsiak meg kell lengetnünk a jármű elejét vagy a hátulját.

A szervizekben külün próbapadon mérik a lengéscsillapítók teljesítményét

A hátsó ellenőrzéshez nyissuk fel a csomagtér ajtót, és teljes súlyunkkal tehénkedjünk rá a jármű leghátsó pontjára, majd hirtelen engedjük el a kocsit. Akkor megfelelő a lengéscsillapító, ha a kirugózás után következő lefelé mozgás már megáll. Az első csillapítók vizsgálatánál legyünk óvatosak: nehogy teljes erővel rátenyereljünk a motorház fedélre, mert az azonnal be fog horpadni a súlyunk alatt. Inkább nyissuk fel a motorháztetőt és az első zárhídra helyezzük a súlyunkat.

Ha bármelyik oldalon azt tapasztaltuk, hogy a kasztni többször le-fel mozog, mire újra nyugalmi helyzetbe kerül, akkor már hívhatjuk is a szervizünket, mert a lengéscsillapítóink bizony elfáradtak. Igen, többes számban kell beszélnünk róla, mert a lengéscsillapítók cseréje mindig párban történik, egy-egy tengely mindkét oldalán ugyanolyan teljesítményű és állapotú lengéscsillapítóknak kell lenniük.

A lengéscsillapítás alapjain túl vagyunk, de a finom részletek csak most következnek majd. Folytatjuk…

Az ábrákért, információkért hálás köszönet illeti a Tenneco Hungary Kft-t, a Monroe lengéscsillapítók hazai forgalmazóját!