Filmvásznon debütált

Valamiért pont megnéztem az akkor aktuális James Bond filmet, és ott tűnt fel az új Mondeo. Divat volt akkor is, hogy népszerű mozifilmekben promózzák a márkák legújabb kurrens modelljeiket. Gondolok itt a Z3-ra, ami szintén a brit titkosügynök autójaként mutatkozott be a nagyérdemű előtt (jutott neki Z8 is). Igaz, hogy a klasszikus értelemben véve egy nem létező autó (BMW Z1) után jött az újdonság, ami végül elárasztotta Európát, és odacsapott a konkurens MX-5-nek. Én meglepődtem, hogy egy nyitott, kétüléses roadster után az unalmas középkategória szereplője is ilyen debütálást kapott, de megérdemelte, hiszen nagy változáson ment keresztül elődjéhez képest. Szerintem a forma is előremutató, és méretei mindenkit letaglóztak. De a Mondeo név erősen csengett Európában, ezért is szomorú, hogy közel három évtizedes pályafutását nem folytathatja. Remélem nem csak én siratom hattyúdalát, főleg annak tudatában, hogy pont a teszt közben olvastam a Mazda bejelentését, miszerint kivezetik a Mondeo egyik versenytársát, a 6-os szériát. A büdzsé szerény, az alapanyagok drágák, a SUV piac megy, így nincs energia olyan modellekbe tolni a fejlesztésre szánt pénzt, ami nem tud felmutatni meggyőző eladási számokat. Ez a kapitalista hozzáállás, és teljesen megérthető a gyártó részéről.

A konzervatívabb Sierrát váltó Mondeo minden téren előremutató, és nagyon igényes autó volt, Fordosan jó váltóval, és futóművel, így valóban tudott új vásárlókat csábítani a fiatalabb korosztályból. A mharmadik generáció a New Edge design jegyében szintén a kétezres évek divatirányzatának megfelelően alakult, és kényelmével, méreteivel, illetve tágas motorválasztékával továbbra is népszerű lett. A tesztelt négyes Mondeo pedig most válik népszerű használtautóvá, itt már több olyan biztonsági, és kényelmi extra elérhető, ami korábban csak a nagyobb kategóriájú autókban volt elérhető. Méretei kategóriája felső határán mozogtak, és a rendkívül praktikus öt ajtós kivitel, vagy a mindent elnyelő kombi népszerűvé tette a negyedik szériát is. Beszélnünk kell a megbízhatónak titulált, és kellően erős dízel motorokról, amik pont ebben az időben élték virágkorukat, ekkor még tettek pénzt a fejlesztésükbe, már ismerték a technikát, így kigyomlálták a gyermekbetegségeket, a kétezres, vagy kettőkettes kifejezetten jó választás a sokat ingázóknak.

Mégis miben más, mint egy Passat, vagy Insignia?

Véleményem szerint nem hétköznapi a forma, főleg, ha a bevezetés időpontját, tehát 2007-et nézzük. Míg a Passat a konzervatívabb vonalat vitte, addig az Insignia a saját útján járt, tehát a Mondeo ezen generációja amíg nem volt az utcakép része, egy elég sportos, és jó kiállású szedán volt. Tudom, hogy nem csak ezzel a két konkurenssel kellett megküzdenie, de sokat vetett a latba a merész design (főleg a facelift krómos „busa szájával”), illetve a letaglózó méretek, és nem utolsó sorban az árazás, na meg az ötcsillagos törésteszt. Megpillantva a járművet, rögtön látszik, hogy nem alapkivitellel lesz dolgom: szép színe lenne az autónak, de sajnos sem az időjárási körülmények (sónedves, párás, saras volt minden), sem a benapozás nem volt segítségemre abban, hogy ezt meg tudjam mutatni. A külső után menjünk már közelebb, és foglaljunk végre helyet. De előtte még meg kell fogni a kilincset, ki kell nyitni, majd be kell csukni az ajtót. Első benyomás, hogy elférne még benne az anyag, messze van a trezor érzettől, de tudom, kezeljük helyén.

Ettől a gondolattól máris megszabadulok, amikor meglátom a gyönyörű konyakbőr üléseket, magamra állítom a memóriás, fűthető/hűthető elektromos sofőrülést, és a bőrkormányt, és megcsodálom a kis egérmozit középen, a hagyományos analóg órák ölelésében, és persze egy kicsit nagyobb kijelzőt a műszerfalon is. De, ami tetszik, hogy minden információ itt az orrom előtt. A vezető pozíció jól állítható, hely van bőven, nekem minden kézre állt. Egyedül csak az anyaghasználaton érződik már megint, hogy nem prémium szegmensben ülünk. De nem is baj, mert ez az árazásban is kiválóan megmutatkozik. Fordoknál jellemző, hogy csúnyán öregszenek, itt is látszik a kor és a kilométerek mindenhol. Viszont egy alapos kozmetika után nagyon szépen visszahozható még az élők sorába. Bár a karcos zongoralakk, és a mű fémhatású borítás azért sokat tud rontani a minőségérzeten. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem karcol a tél kellős közepén egy-egy hidegindítás a kéltiteres dízellel, de sokat javul, ha bemelegszik. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy sem a karaktere, sem a járáskultúrája nem tartozik az élmezőnybe, tehát ha valakinek erre kifejezett igénye van, akkor spórolni kell még, és fentebb lépni. Ezt leszámítva viszont minden téren vállalható.

Mi hajtja?

Az autóban egy kétliteres gázolajos erőforrás dolgozik. Az erőátvitelről egy PowerShift fantázianevű Ford fejlesztésű automataváltó gondoskodik. Sokak szerint menekülni kell ettől, de amíg jó, addig nagyon kényelmes a dupla kuplungos rendszer, ami előre kiválasztja a következő sebességfokozatot, így nem lesz hajtási (nyomatékátvitel) veszteség a sebességváltások között. Biztos vagyok benne, hogy a DSG ismerősebben cseng, ez is ahhoz hasonló elven működik, de nem sikerült olyan precízen hangolni, főleg hidegen darabos volt nekem. De kit érdekel, élvezzük amíg jó, bár a szerelők, és hozzáértük félnek tőle, így nem is javasolják a megvásárlást ilyen váltóval, ehelyett inkább a hagyományos bolygóműves kivitelt ajánlják, ami stabilabb. Itt a hatvanezres olajcserékre kell nagyon odafigyelni, és ha nekem ilyenem lenne, biztosan alulról tisztelném ezt a számot, és ha nem is felezném a csereperiódust, de inkább hamarabb cserélném, hiszen itt az olaj nem csak ken, hanem továbbítja a motor nyomatékát a fokozatokhoz, tehát jobban használódik, kopik, így illik időben cserélni. A motor viszont egyáltalán nem ilyen körülményes! Elődje, a harmadik generációs 1.8 Tdci problémás konstrukció volt, itt sem ajánlanám csak a kétliteres dízelt, ezzel a 163 Le-vel, ami a tesztautó forgalmijában szerepelt, magabiztosan mozgatta az autót.

Jól szervizelhető, nagy választék van jó minőségű utángyártott alkatrészekből, és szeretik is a szervizek, nyilván azért, mert sok fut belőle, így csukott szemmel cserélnek vezérlést, vagy kuplungoznak. Benzinesben is inkább a kétlitereset ajánlanám, egyszerűen akkora a karosszéria, hogy szükséges bele nagyobb motor, hogy ne legyen kín, egy-egy emelkedő, vagy autópályázás. A futóműről beszélnünk kell, mert a márka itt is hozza specialitását: figyeltek a hangolásra, és kellően feszes, illetve a szilentek a mai napig is tartanak, semmi nem lóg. Jó érzés vele dinamikusabban haladni. A kormányzása átlagos, a Fordos elektromos szervokormány nekem egy kicsit steril, de ezt már említettem a Fiestánál, itt is hasonló érzet. A váltó pedig szintén alsópolcos anyagokból építkezik, nem úgy, mint az etalon DSG, de ettől a dolgát elvégzi, bár nem szerettem bele, én inkább manuális váltóval választanám, hogy még egy hibalehetőséget kizárhassak. De az autó végig vezetett szervizkönyve ebben az esetben elárulja, hogy az előző tulajdonosok tudtak a hatvanezres csereperiódusról, így megmaradt a stabil működés hosszútávon is.

Ha nem számít a presztízs, és fontos az olcsó fenntarthatóság jó választás lehet

Akinek számít, hogy mibe ül be, az úgyis Passatot, vagy A4-et fog venni. Akik viszont titkos tippre vágynak: olcsón megvehető, általános karbantartáson kívül sok extra kiadást nem kér, tehát jól járhatnak a kategória legtágasabb modelljével. El kell viselni, hogy az anyagminőség, és a menetkomfort nem lesz prémium, de egy átlagos család közlekedési igényeit bőven kielégíti az autó, és a hátsó sorban sem kell kuporogni, a kombi pedig mindent elnyel. A tesztelt öt ajtós kivitel a lehető legjobb választás, mert hatalmas csomagtartója párosul a páratlanul nagyra nyíló ötödik ajtóval, jól pakolhatóvá válik, tehát ha valaki ódzkodik a kombitól, neki ez lesz a tökéletes befutó. A mai világban az is fontos, milyen költségekkel tervezhetünk egy autó megvásárlásánál, így fontos, hogy ne rontsuk el már az elején. Keressünk igazolt kilométerfutású, és vezetett szervizkönyves darabot, és legális szervizben szervizeltessük, ahol megvan a hozzáértés, és bármikor számíthatunk a szerviz szakértelmére. A piac telített, már egymillió alatt is találhatunk negyedik szériás Mondeot, de rá kell szánni a pénzt, tehát reális a duplája, amit el kell majd költeni a kiszemeltre, illetve időt kell tölteni a befutó zsűrizéséig, hiszen sok a visszatekert, ex-taxi, vagy külföldről behozott lerúgott holmi.

Ha még olvasna használtteszteket, erre keresse, további autós tartalmakért pedig kövessen minket Facebookon is!