A cikk 1. részét ITT olvashatja el.

5. GOGGOMOBIL T250 (1955-1969)

A Goggomobil T250 kedvelt, „autó kinézetű” típus volt Németországban. Négy személy nyomorgott a szűk utastérben. A gyenge, soros, kéthengeres 245 cm³-es, 14 LE-s motor megküzdött a 75 km/órás sebességgel. 1969-ben az utolsó, 214.313. Goggo is elhagyta a gyárat. A TS coupe változatából 66.511 darab készült. A városokban az áruterítésben 3667 Transporter minifurgon szorgoskodott.

A típusból nagy a kínálat, ezért már 8-10 ezer Euróért lehet venni.

GOGGOMOBIL T250 (1955-1969)

6. HEINKEL TROYAN (1956-1958)

Az angolok is beálltak a csatasorba a Heinkel Troyan mikroautóval. Elődei példáját követve három kerékkel rendelkezett. A két utas elöl tudott beszállni. Súlyuk nem érte el a 300 kg-ot. Az egyhengeres Heinkel Tourist robogóból örökölt, 245 cm³-es, alig 10 LE-s motor 90 km/órás száguldásra volt képes.

Írországban gyártották. Több filmben is szerepet kapott.

Az eladásra kínált kocsikból 16-40 ezer Eurós áron lehet válogatni.

HEINKEL TROYAN (1956-1958)

7. PIAGGIO APE (1956-1967)

A Vespánál minden adott volt, már csak egy plusz kerék hiányzott az első tuk-tuk a Piaggio Ape megszületéséhez. Alapja a Vespa moped volt, ahol a vezető mögött két utas számára kialakított helyet találunk. Ezt a járművet is a kényszer szülte. Az olaszországi mindennapi élet igényeinek tanulmányozása után Enrico Piaggio és Corradino D'Ascanio megakották Piaggio Ape-t a "majmot". A teher változatok zárt, platós, nyerges kivitelben, a személyszállítók ponyvás tetővel készültek. Az Apék meghódították Dél-Kelet Ázsiát. Napjainkra mikroautók eltűntek Európa útjairól. Az Ape 70 éve alatt alig változott és a korszerű utódok az olasz városok látványát színesítik mint büfés, vagy fagylatos kocsi.

A felújítást igénylő hatvanas évekbeli példányokért 4 ezer Eurót kérnek az ötvenes évjáratból 65 ezerért láttam egy hirdetést.

PIAGGIO APE (1956-1967)

8. DAiHATSU MIGNET MP3

A japán autóipar fokozatos felzárkózása a 40-es évektől indult meg a világ élvonalához. A DAiHATSU DKA típussal kezdődött a háromkerekű kisteherautók gyártása, a sikert azomban 1959-ben az újabb Mignet hozta meg, amelynek a tuk-tuk jellegű és MPA jelű kisáruszállító változata elárasztotta Ázsia melegebb éghajlatú városait. A törpék hossza alig haladta meg a 2.5 métert. Az egyszemélyes vezetőfülke mögött még négy személy „élvezhette” az utazást.

A DAiHATSU Mignet 250 cm³-es, 10 lóerős motorja 60 km/órás sebességre volt képes, ami elég volt a csúcsforgalomban. 336.543 darab készült.

A Mignet becsült ára 20-30 ezer Euró körül lehet.

9. STEYR-PUCH 500 (1957-1975)

Az osztrák autógyártás közel húsz éves álomba szenderült. 1957-nen Erich Ledwinka főkonstruktőr (aki a híres Tatrák megalkotója, Hans Ledwinka fia volt) ötletei kellettek a Steyr-Puch 500 megszületéséhez, ami a Fiat kooperáció alapján készült 593 cm³-es Puch motorral. Egyes vélemények szerint jobb volt, mint az eredeti. Szolgálta az osztrák és a magyar autóklubot is. A Steyr-Puch 700 C a modell kombi változata volt.

A sportos TR II igazi betonszaggató volt 41 lóerős motorjával. 1966-ban a lengyel pilóta, Sobiesław Zasada 1966-ban megnyerte a rally Európa-bajnoki címet Steyr-Puch 650 TR II-vel. Ez volt minden idők legkisebb járműve, amely győzelmet aratott.

Ma egy Steyr-Puch 500 kb. 20 ezer Eurót ér, de a sport TR változatér 28 ezer Eurót kérnek.

A STEYR-PUCH Haflinger nem akart megküzdeni az izmos terepjárókkal, sokkal inkább fordulékonyságával keltett feltűnést. A 643 cm³, 27 LE-s motorjával nem riadt vissza az emelkedőktől sem.

STEYR-PUCH 500 (1957-1975)

10. VESPA 400 (1957-1961)

A gyár meglovagolva a Vespa robogó sikereit és 1957-ben kirukkolt a Vespa 400-as típussal. Volt, hogy az olasz négytagú család robogón utazott, de a 400-as kétüléses utastere ezt már nem tette lehetővé. Az egymáshoz préselt utasok gubbasztott a szűk térben. Az 593 cm³-es 14 LE-s farmotorral 85 km/órával lehetett repeszteni. A Vespa francia gyárában készült kocsiból, nem véletlen, hogy 1961-ig csak 30.000 vevőt tudtak elcsábítani.

Mai ára 15-25 ezer Euró.

VESPA 400 (1957-1961)

11. ZÜNDAPP JANUS 250 (1957-1958)

A szimmetrikus Zündapp Janus vezetőjének meg kellett keresni a kormányt, mert innen tudhatta, hogy melyik a kocsi eleje. Megeshetett, hogyha a sofőr ittasan szállt be és eltévesztette az irányt, csodálkozott, hogy eltűnt a kormány. Az utasok egymásnak háttal foglaltak helyet. A pozíció különösen előnyös volt haragosok számára. A 250 cm³-es 14 lóerős motor a két ülés között duruzsolt. A fura elrendezés nem aratott sikert, mert csak alig hétezret gyártottak belőle. Ennek ellenére ma már komoly értéket képvisel a megmaradt 40 törpe. Egy egy példányért 30-40 ezer Eurót adnak.

ZÜNDAPP JANUS 250 (1957-1958)

12. DAF 600 (1958-1963)

A törpék között a holland DAF 600-as igazi kuriózumnak, luxusnak számított automata „variomatic” váltójával, amelyet Hub van Doorne tökéletesített. Ki gondolná, hogy a fokozatmentes szíjhajtás elvét egy fűrészüzemben az amerikai Milton Reeves találta fel és 15 évesen szabadalmaztatta az 1870-es évek végén. A  variomatic technológia az autóiparban csak az 1920-as években jelent meg a már feledésbe merült angol Clyno gépkocsija által.

A variomatic váltó sajátja, hogy, a fordulatszám függvényében (röpsúllyal vezérelt) a kúpos fél ékszíjtárcsák távolodtak egymástól, így változik az ékszíj felfekvése, következésképpen a kihajtás áttétele.

https://www.youtube.com/watch?v=2NeyoNdsHTI&lc=Ugg7-hBDZMcZAXgCoAEC

A sebességváltó egy nevetséges sportágat szült – a hátramenetben való versenyzést. A Variomatic sajátosságáiból adódóan az autók olyan gyorsan tudtak haladni hátramenetben, mint előre.

https://www.youtube.com/watch?v=zoh8i0jfpTo

A gyárat később a Volvo vette át, de az utolsó VOLVO-DAF 66-os típussal 1980-ban lezárult a „variomatic” konstrukció története. A megoldást robogókon máig alkalmazzák.

Egy 50-es  DAF 600-as meglehetősen alábecsült ára 5 ezer Euró

)

Szerző: Bánffi Tibor

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!