Szerző: Bánffi Tibor

Soha annyi mikroautó nem született, mint az 50-es, 60-as években. Ebben az időben élték a törpék az aranykorukat. A luxushoz szokott BMW rajongók 1955-ben kétkedve nézegették a gyár új típusát, a BMW Isettát. A háború kárvallottjai, az idióta politika áldozatai örültek, hogy végre nem kellett ázni, fázni egy motoron nyomorogva. Ekkor még létezett a felhőtlen boldogság. Egy-kettővel több keréken élvezhették a szabadságot. Akkor még volt élet három méter alatt. A jellemzően 200-500 köbcentis motorral hajtott minik 60-90 km/órával száguldottak. Áruk és a kedvező adózás miatt nagy népszerűségnek örvendtek.

 Az alábbiakban válogatást láthatnak a fura kinézetű törpékből.

1. VELOREX OSKAR 250/350 (1950-1971)

František (1914-1954) és Mojmír (1924-2011) Stránský kerékpárjavítással foglalkoztak. 1945-ben úgy döntöttek, hogy eszkábálnak egy csővázra feszített bőr borítású Oskarra keresztelt járgányt, melyet a 175 cm³-es ČZ motor hajtott. Az utastér a hangszigetelés hiányában meglehetősen zajos volt. Érdekesség, hogy a bőregerek ruháját Mojmír felesége varrta.

A háború után a manufaktúra megúszta az államosítást, de később a Stránský testvérek üzeme a Velo céghez került.

Szellemes megoldással a fokozatváltással egy időben egy bütyök a kuplungot is kiemelte, így mechanikus félautomata tengelykapcsolónak is tekinthetjük a ČZ motorblokkot. Ezzel nem merült ki a trükkös technika, a váltókar berúgókarként is funkcionált.

Nagy volt az érdeklődés a „bőregér” iránt, ezért csak a mozgássérültek vásárolhatták meg, köszönhetően a félautomata váltónak. Az utolsó szériák már 250-es, 9 lóerős, majd 350-es Jawa motorokkal készültek.

A „bőregér” nem lenne szépségdíjas a törpék között. Nem tudni az okát, de a csúfságok az idő múlásával mégis megszépülnek.

18.680 db készült. Manapság kb. 15 ezer Eurót is adhatnak egy példányért.

VELOREX OSKAR 350 (1950-1971)

2. FULDAMOBIL S7 (1950-1969)

A Fuldamobil S7 le sem tagadhatja, hogy tervezője az ihletet egy repülőgép formájáról merítette. Először a 198 cm³-es Zündapp, majd a 400-as kétütemű farmotor hajtotta a kétszemélyes járművet. Alig 3000 db készült egy olyan német gyárban ahol soha nem gyártottak gépkocsit. 1957-től üvegszálas karosszériával készült. A 9.5 LE elég volt ahhoz, hogy 85 km/órával menjen. Tetszetős kinézete és ritkasága ellenére már 20 ezer Euróért lehet venni, ami jó befektetés lehet.

FULDAMOBIL S7 (1950-1969)

3. INTER 175 BERLINE (1953-1956)

Az Inter 175 Berline típust egy francia repüléstechnikai cég tervezte és gyártotta. Két személy beszállása trükkösen a kabin felső traktusának billentésével volt lehetséges. Ránézésre nehezen derül ki, hogy merre van az előre. A 135 cm széles kocsiban a két utas egymás mögött foglalt helyet, csakúgy mint egy repülőben. Mindössze 300 db készült, ezért borsos árat, 50-70 ezer Eurót kérnek egy példányért.

INTER 175 BERLINE (1953-1956)

4. BMW ISETTA 250/300 (1955-1962)

Az rövid életű (1953-1956) olasz ISO Isettában a BMW fantáziát látott. A forma fő elemeit megtartva saját gyári motorját beépítve született meg a BMW Isetta. A kocsiba az elöl nyíló ajtón át két személynek lehetett beszállni. Nyitáskor a kormány az ajtóval együtt fordult. Valamennyi vászon tetővel készült, mert az első ajtó sérülése esetén csak a tetőn át lehetett kijutni. A 236 cm³-es (később 298 cm³-es 13 LE-s) motor a hátsó kereket hajtotta. Az olasz és német együttműködéssel készült autó 85 km/órával ment. Még a német rendőrség is BMW Isettával razziázott. Igaz, a rablóknak nagy edélye volt a menkülésre.

Gyártották Argentínában, Spanyolországban, Belgiumban, Franciaországban, Brazíliában és az Egyesült-Királyságban. A világon a BMW Isetta egyhengeres kocsiból készült a legtöbb, 161.728 db.

A kínálat ára 25-50 ezer Euró között van, de a ritka kabrió változatért 120 ezer Eurót kérnek

BMW ISETTA 300 (1953-1962)

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!