Amikor 40 versenyautó felsorakozott az első indianapolisi 500 mérföldes verseny rajtjánál 1911-ben, 39 kocsi egy dologban megegyezett: mindegyikben két ember ült. Abban a negyvenedik, kivételes autóban foglalt helyet Ray Harroun – egymagában. A férfi megnyerte a versenyt, főként annak köszönhetően, hogy egyedül ült a kocsiban, ami komoly előnyt jelentett számára. 

Ám a többi versenyző nem emiatt tiltakozott a futam előtt, inkább a biztonság miatt aggódtak. A versenyautókban ülő második ember egyik fontos feladata ugyanis az volt, hogy hátrafelé nézzen, és figyelmeztesse a sofőrt, hogy mi történik mögötte. Harroun riválisai attól tartottak, hogy segítő nélkül a versenyző tömegkarambolt okozhat. Ő azonban mindenkit nyugalomra intett, ugyanis egy kis tükröt szerelt a műszerfala fölé, így az övé volt az első visszapillantó tükörrel felszerelt versenyautó. (Az más kérdés, hogy a rezgés miatt állítólag nem nagyon tudta használni a tükröt, alig lehetett látni benne valamit.)

Visszapillantó tükör Ray Harroun autóján (Fotó: Wikipedia)

Rendőrfigyelőként reklámozták

Azt nehéz megmondani, hogy kinek a fejéből pattant ki visszapillantó tükör ötlete, maga Harroun sem tagadta, hogy 1904-ben egy lóvontatású taxin látott először tükröt Chicagóban. Más források arról írnak, hogy még az autók elterjedése előtt, a kerékpárosok körében is előfordult, hogy kis tükröket szereltek a biciklijükre, hogy ezzel jobban észleljék a környezetüket. Annyi viszont bizonyos, hogy a visszapillantó tükör az autóiparnak köszönhetően került be a köztudatba. 

A feljegyzések szerint 1906-ban már használhattak fixen rögzített tükröket autóvezetés közben, a francia Henri Cain szabadalmaztatott, állítható visszapillantója pedig 1908-ban jelent meg. Dorothy Levitt, az első női autóversenyző, az 1906-os A nő és az autó című könyv szerzője azt javasolta, hogy a nőknél legyen vezetés közben egy – lehetőleg nyeles – kézitükör, hogy azt felemelve láthassák a mögöttük lévő utat. 

Dorothy Levitt autót vezet 1903-ban (Fotó: Wikipedia)

Az első széles körben elterjedt visszapillantó tükör az 1920-as években jelent meg egy Elmer Berger nevű amerikai mérnök révén, aki szabadalmaztatta a találmányát. Érdekesség, hogy Berger „Cop-Spotter” (rendőrleső) néven kezdte árulni a termékét, és azzal reklámozta, hogy segít a sofőröknek figyelni az őket követő rendőröket. A kétes cél ellenére mindez nagyban hozzájárult ahhoz, a visszapillantó tükrök szép lassan az autók alapfelszereltségévé váltak, és javították a közlekedésbiztonságot. Eleinte az oldalsó tükröket gyakran az első sárvédőkre vagy a vezetőoldali ajtókeret tetejére szerelték, csak később lett a megszokott helye az A-oszlop közelében. 

Régi találmány modern extrákkal

A több mint száz év alatt a visszapillantó tükör lényege nem változott, de azért folyamatosan javítottak, fejlesztettek az eredeti elképzelésen. A modern változatok számos hasznos, illetve kényelmi funkciókkal rendelkeznek: 

• tükröződésgátló bevonatok,
• többirányú állíthatóság, amit ma már egyre több autóban külön tükörállító elektromos motor segít;
• a külső tükrökbe szerelt irányjelző;
• a belső visszapillantó tükör alján lévő kapcsoló átbillentésével éjszaka nem vakít a mögöttünk haladó autó fényszórója,
• létezik automatikusan sötétedő visszapillantó tükör is, ami erős, vakító fény esetén tudja sötétíteni a képet;
• egyes autókban tolatásnál olyan szögbe állítják magukat az oldalsó tükrök, hogy a sofőr jobban lássa az út felületét, illetve a padkát – ez parkolásnál nagyon hasznos;
• elterjedtek az elektromosan behajtható külső visszapillantó tükrök, ez parkolásnál, illetve az autó lezárásakor jön jól (talán kisebb az esélye, hogy baja essen), valamint akkor, ha szűk helyre kell beállni;
• a holttérfigyelő funkciókkal felszerelt tükrök jeleznek, ha egy jármű az autó holtterében tartózkodik.

Egy átlagos visszapillantó a jelenből

Bár a fenti funkciók ma már egyáltalán nem számítanak különlegesnek, elég nagy a szórás, hogy az utakon közlekedő autókban mely visszapillantós extrák találhatók meg. Míg a legújabb, legjobban felszerelt modellekben többnyire mindegyik elérhető, a régebbi kocsikban még a motoros tükörállítás sincs benne. És ami nem funkció ugyan, de mégis egyre fontosabb szempont a tervezés során, hogy a külső visszapillantónak minél kisebb legyen a légellenállása. 

A kameráké a jövő

A kisebb-nagyobb újításokkal párhuzamosan van egy  olyan iránya is a visszapillantókkal kapcsolatos fejlesztéseknek, amely teljesen új alapokra helyezi a tükrök több mint száz éve tartó uralmát. Ez nem más, mint a kamerarendszer. Lényege, hogy a járművön elhelyezett külső kamerák pásztázzák a kocsi környezetét, és autó belsejében, az A-oszlopokon elhelyezett kijelzőkre vetítik a képet, ami több-kevésbé hasonlít arra, amit egy hagyományos visszapillantóban is látnánk. 

Nagy előnye a kamerának, hogy holttérfigyelésre is alkalmas, digitális megoldásokkal javítható a kép (például éjszaka vagy rossz látási viszonyok között), valamint jelzésekkel, segédvonalakkal lehet segíteni a sofőrt. Mivel a holttér a kamionoknál a legnagyobb, várhatóan ott fog leghamarabb elterjedni a kamerás visszapillantó rendszer. Igaz, már léteznek sorozatgyártásban készült személyautók is, amelyeken tükrök helyett kamerák vannak. 

Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történetünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!