Ford Fiesta ST

flickr.com

Harminchét év sok idő. A Fordnál viszont már közel negyven éve dolgoznak szorgos mérnökök azon, hogy izgága kisautókat adjanak a világnak, vagy legalábbis a világon élő azon kisebbségnek, akik nem csak közlekedési eszközt, hanem egy dinamikus társat keresnek a hétköznapi teendőik elintézéséhez, vagy egyszerűen szeretnek örömautózni. Minden az XR2-vel kezdődött egy olyan korban, ahol nyolcvan lóerő még mindenre elég volt, és a B-kategória sem próbált egyre nagyobb, és nagyobb lenni. A különböző generációk után modern korunk XR2-je a Fiesta ST a kétezres évekre sem veszítette el rajongó táborát, hiszen a 150 lóerős sportváltozatban minden megvan ahhoz, hogy benne ülve dinamikusnak érezzük vezetését. Nincsenek kiemelkedő menetteljesítmények, hiányoznak az égig érő newtonméterek, de kit érdekel, ha van egy jó karakterisztikájú motorunk, hozzá illő „Fordosan” jó váltóval, megfejelve egy agilis futóművel. Ha nem szeretjük a feltűnést, de a vezetési élményt annál inkább, akkor jó választás lehet.

Renault Clio RS

commons.wikimedia.org

A francia gyár kínálatában is régóta, egészen 1993-tól szerepel sportos kisautó. Ami nem más, mint a Clio Williams. Az autósportban jól csengő név ismerős lehet a Forma 1-ből is. Ezekben az időkben a Renault biztosította az istállónak a motorokat, így ez az aranyszínű felniken feszítő, bőven túlmotorizált 150 lóerős kőkemény futóművel, és penge kormányzással megspékelt francia póni, nagyon sok benzinvérű rajongót hozott a konyhára a Renaultnak. Akik abban a szerencsés korban éltek, hogy vezethettek egy ilyen modellt, biztos jó szájízzel emlékeznek vissza a korszakra, és benne a szabadságvágy egyik leggyorsabb megtestesítőjére is. A 2000-es években a felpaprikázott Cliót annyira komolyan gondolták a franciák, hogy egy böszme V6-os motort építettek a könnyű autóba. Nem nehéz tehát elképzelni, hogy milyen valószerűtlen menetteljesítményeket produkált a 255 lóerős középmotoros erőgép. Az aktuális RS-nek sem kell azonban szégyenkeznie, hiszen a menetteljesítménye, és a kezelhetősége alapján is kategóriája legjobbjai között tartják számon.

Mini Cooper S

pixabay.com

Természetesen az autózás őshazájából Nagy-Brittanniából sem hiányozhat egy erősebb változat az egyébként sem hétköznapi kisjárgányból. A Minit mindenki ismeri. Az ötvenes évek közepén az a bizonyos John Cooper nyúlt hozzá a cuki kisautóhoz rendkívül jó érzékkel csupán azért, hogy a versenypályákon is lehessen egy jóízűt autózni a cukisággal. A többi pedig mára már legenda, ami mindig vásárlásra ösztökéli a retróőrülteket, és a Mini kínálatában a mai napig ugyanazt az érzést nyújtja a sportos változat, mint amit mindig is adott: vegytiszta vezetési élmény, szuperközvetlen kormányzás, nagyon jó futómű. A kanyarkedvelők valódi kedvence lehet az évjárattól függően 160-180 lóerős kompresszoros vagy turbós utcai gokart.

Volkswagen Polo GTI

staticflickr.com

Még szép, hogy a németek is értenek a népautó különlegessé, és sportossá tételéhez, hiszen a Golf GTI mára már történelem. A valamivel kisebb, és inkább városi, vagy női autónak szánt Polo modellből a kétezres évek elejéig nem is készült lendületesebb változat. A mágikus három betű viszont kötelez, így a 21. századi sportos kicsiben, egy 180 lóerős turbós benzinmotorral ellátott, és kompresszorral is megtámogatott erőforrás gondoskodik a nem hétköznapi menetteljesítményekről. Németesen precíz, és steril környezetben a jól összerakottság megnyugtató érzésével lehet tehát nyomni a gázpedált a fickós Polonak.

Suzuki Swift Sport

zh.wikipedia.org

Ha kicsi és sportos autó, akkor azért valahogy a japánok is mindig képbe kerülnek, így aztán nem is lett volna igazi a városi méregzsák gyűjtemény, ha kihagyjuk a "mi autónkat". Iskolapéldája a Swift Sport annak, hogy mi is lehet az igazi receptje a kategória izmos modelljeinek. Nem drasztikusan erős a 125 lóerős motor, viszont jóval merevebb a futómű, amit már csak az érzékeny, és sok visszajelzést adó kormánnyal lehet tovább javítani. Ezt a receptet pedig 2005 óta az első Swift Sport megjelenésétől reszelgette a gyár, így mára a mai kor technikai színvonalának megfelelő minőségű, és mennyiségű menési faktort zsebelhet be az, aki a japánok atlétája mellett teszi le a voksát.

Ezek azok a legendás modellek, amiket napjainkig gyártanak, és minden igazi benzinvérű őszintén vágyhat utánuk. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mit tudnak nyújtani, amiktől létjogosultságuk van az egyébként is telített autópiacon? A válasz egyszerű: ezeknél a modelleknél ugyanis pont az a legjobb, hogy ugyanúgy elérhető közelségben vannak egy fiatal autósnak, mint egy második, de vagány kisautót kereső középkorúnak. Megvásárlásukhoz nem kell túlságosan messzire nyújtani a takarót, így elérhető, valódi közelségbe hozzák az autózás igazi, évtizedekre visszanyúló autentikus értékét.