A Mercedes 1985-ben több autógyártóval és elektronikai vállalattal csatlakozott az európai EUREKA-PROMETHEUS (Project for European Traffic with Highest Efficiency and Unprecedented Safety) nevű kutatáshoz, amelynek célja a személygépkocsik takarékosabbá és biztonságosabbá tétele volt. Nyolc év fejlesztés után mutatták be a projekt keretében elkészített, S-osztályból átalakított VITA (Vision Technology Application) nevű prototípust (fent), amely az első és a hátsó szélvédője mögött kamerákkal volt felszerelve. A kocsi a két kamerán keresztül figyelte a forgalmat, és ahhoz alkalmazkodva bizonyos körülmények között képes volt gyorsításra, lassításra, és önálló kormányzásra is. Bár a technika mai szemmel még kezdetleges volt, a Mercedes szerint ez a kísérleti jármű is nagyban hozzájárult a ma már széles körben elterjedt, kamera alapú vezetéstámogató rendszerek (sávváltásra figyelmeztető rendszer, parkoló asszisztens, navigációs rendszer) kifejlesztéséhez.

1995-ben a tapasztalatokat felhasználva a Mercedes már épített egy olyan S-osztályt, amely a benne található szenzorokkal, kamerákkal és a szuperszámítógépes vezérléssel elvezette magát Münchenből Koppenhágáig, szinte emberi beavatkozás nélkül. Képes volt tartani a távolságot az előtte haladótól, sávot váltani és előzni is. Ez az autó nagy lépést jelentett a radaros tempomat fejlesztésében, amelynek szériagyártását 1998-ban kezdték el az S-osztály számára, feláras extraként.