A Bentley legendás motorja több mint 6 évtizeden át volt gyártásban az eredeti konfigurációjában, a furatok távolsága sem változott az időszak alatt. Az utolsó 30 példányt nemrég szerelték össze kézi munkával a Crewe-i munkások, az 530 lóerős, 1100 Nm nyomatékú erőforrások a limitált szériás Mulsanne 6,75 Edition by Mulliner típusokba kerülnek be.

„A régóta elismert 6,75 literes V8-as több mint hat évtizeden át hajtotta a Bentley zászlóshajóit, így megérdemli, hogy nyugdíjba menjen” – nyilatkozta Peter Bosch, a márka gyártásért felelős igazgatósági tagja. „Az, hogy ez a motor kiállta az idők próbáját ilyen hosszú időn keresztül, a testamentuma azoknak az eszes mérnököknek, akik a motort folyamatosan erősebbé, kifinomultabbá és megbízhatóbbá tették” – tette hozzá.

Mind a 36 ezer példány az L-szériás motorból kézi munkával készült a Crewe-i főhadiszállás műhelyeiben. Az utolsó példányok megépítése darabonként 15 órát vett igénybe. Ezután következett a tesztelés, és csak utána hagyta jóvá az adott példány beépítését a felelős motorépítő mérnök, akinek az aláírása látható a blokkon, egy plaketten.

Az 1950-es évek elején Jack Philips szenior motortervező kapta meg a feladatot, hogy tervezze meg a régi hathengeres utódát, amely a hasonló mérete ellenére 50 százalékkal erősebb, és közben nem nehezebb. Az eredmény egy 6,2 literes V8-as lett, amely az 1959-es Bentley S2-ben debütált. Ebben a luxusautóban már akkor volt légkondicionáló, szervokormány és elektromos ablakemelő is.

Aztán ez a motor került be 1965-ben a T-sorozatba is, a lökettérfogatát 1971-ben növelték meg 6,75 literre. Ez első komoly frissítés 1980-ban, az első Mulsanne érkezésekor kapta meg a V8-as, a másodikat pedig 30 évvel később, az új Mulsanne érkezésekor 2010-ben. Most a híres motorral együtt egyébként a Mulsanne is nyugdíjba vonul 10 évnyi szolgálat után, utóda, a Flying Spur már kapható.