Változnak az idők, változnak a trendek: volt korszak, amikor az újak domináltak, volt, amikor a használtak. A merkúros időkben, vagyis a tartós fogyasztási javak elosztásos rendszerében mindenki újra vágyott, ám olykor négy-öt évet is várni kellett egy nulla kilométeres Trabantra vagy Ladára. Aki türelmetlen és persze az átlagosnál tehetősebb volt, az húsz-huszonöt százalékos felárért vehetett majdnem új kocsit, így a hetvenes évek végén százezerért már gyorsan hozzá lehetett jutni a 80 ezer forintos listaárú Ladához.

A legendás piac a Röppentyű utcában, 1970-ben             Fotó: Urbán Tamás Forrás: Fortepan

Angyalföldi lelőhely

Fontos források voltak az ugyancsak államilag szervezett használt-autó piacok, ám a kereslet gyorsan kinőtte a budapesti Röppentyű utcában és a kőbányai vásárváros parkolójában működtetett állandó és alkalmi kereskedéseket. Nagy lépés volt az M5-ös bevezető szakasza mellett, a Nagykőrösi úton éppen negyedszázada megnyitott használtautó-piac, mely a régióban ma is a legnagyobb. A tízezer autó befogadására alkalmas területen induláskor még a kétütemű Trabantok és Wartburgok, a farmotoros Škodák és természetesen a Ladák domináltak, többnyire ezeket kínálták eladásra, vagy csereként nagyobb és kényelmesebb nyugati kocsiért, természetesen ráfizetéssel. Ilyen cserekereskedelem jellemezte az indulás éveit, aztán kikoptak az egykori szocialista gyártmányok a kínálatból és hódítottak a nyugatiak.

A használtautók és abroncsok is keresettek voltak, akkor is                            Fotó: Boros Jenő 

Eltűntek a szocialista favoritok

Megnyitása óta irányítja a Fővárosi Autópiac Kft-t Földes Tamás ügyvezető igazgató, aki hírportálunknak elmondta, hogy 2009-ig még várólistára is nehéz volt felkerülnie a kereskedőknek, akikből ma száz bérel területet. Alaposan megváltozott az összkép, mert a háromezer autós kínálatban alig találni egykori szocialista favoritokat, mert a nyugat-európai, japán és koreai modellek dominálnak.

A piac továbbra is minden nap nyitva tart, az állandó kereskedők mellett a hétvégi kínálatot gyarapítják a saját autójukat kínálók, és persze ilyenkor jön sok magánvásárló is. Az elmaradt vagy több évre elhúzódó autócserék miatt hiány van a 3-5 éves használt-kocsikból, amit nem pótol az egyre erősebb használt-import sem, pedig a nyári hónapokban ezekből már havi tízezernél több érkezett. A gondot az jelenti, hogy többségük tízévesnél öregebb.

Hétvégi családi program volt az autópiaci séta      Fotó: Boros Jenő

Változó kínálat

Az 1993-ban még százezres használt-kocsi import tíz év alatt hetvenezerre, 2007-ben pedig már negyvenezerre esett, ami a regisztrációs adóval és a szigorúbb nyilvántartással is magyarázható. 2008-ban harmincezernél kevesebb használt-kocsit hoztak Magyarországra magánimport keretében, ezek között a legtöbb négyéves, volt minden negyedik pedig kétéves. Különösen a nagyobb modelleket, a közép- és felső-kategóriás autókat, terepjárókat és sportkocsikat hozták be szívesen, mert ezek a leginkább értékvesztőbbek, ezért olcsóbban megvehetőek voltak a fő forrásnak számító német, olasz és svájci piacokon, ahol egyébként is fiatalon cserélik a cégek flottákat, legyen az ügynök által használt vagy bérkocsi. A kisautókkal nemcsak kisebb haszon miatt nem foglalkoztak a kereskedő, hanem azért sem, mert itthon szinte annyiért lehetett újakat kapni a szalonokban, mint külföldön egyéveseket, igaz, gazdagabb felszereltséggel.

A cikk eredetije a Népszabadság szeptember 9-i számában jelent meg