„A téma az asztalon hever” – mondtam magamnak, amikor összeállítottam a nyárra szóló tartalmakat ide az Anyukám… rovatba. Okleveles közlekedésmérnökként, ráadásul gépjármű szakértő szakmérnökként azt hiszem, elvárható lenne, hogy ne legyen olyan autós probléma, amit –ha az alap szerszámokkal elvégezhető – ne tudjak megcsinálni. Magam szerelem a kocsimat? Az esetek 90%-ában nem.

Miért nem?

Az előző kérdésben furfangos módon elrejtettem a választ. Legfőképpen azért nem, mert már egy egyszerű olajszűrő levételhez is kell egy speciálisan erre kialakított szerszám, nem is beszélve az olyan egyéb problémákról, ahol kifejezetten típus specifikus szerszámokról van szó.

Az "alap" szerszámkészlet sem olcsó

Aztán ott van még a műhely hiánya. Egy egyszerű garázs a piszkos munkához már nem alkalmas. Hová tegyem a leeresztett olajat? Hogyan emeljem fel szerelési magasságba az autót? Azt hiszem az ilyen dolgokat követelő beavatkozások otthoni elvégzése – hiába lenne durván költséghatékony – egyszerűen nem európai.

Cipőt a cipőboltból

A szervizek meg éppen erre vannak kitalálva, ebből élnek. Azért fektetnek be nem kevés pénzt, hogy megfeleljenek az amúgy szigorú törvényi előírásoknak, hogy a javításokat a lehető leghatékonyabban tudják elvégezni. Igen, ennek ára van, de ne feledkezzünk meg a számonkérhetőségről sem.

Egy számlás munka után, ha valami mégsem stimmel a javítás körül, akkor jogunk van reklamálni. Jómagam a legegyszerűbb beavatkozás közben is el tudtam rontani valamit az autómon. Például letörtem a méregdrága gázolajcső csatlakozóját szerelés közben. Vagy a pollenszűrő csere alatt a műszerfal fa burkolata sínylette meg a beavatkozást.

Szervizkörülmények

Ráadásul nincs tapasztalatom sem, hogy mihez, hogyan kell nyúlni. Hiába vagyok tisztában azzal, hogy elméletben, hogyan van összerakva egy tárcsafék, nem fogom szétkapni a garázsban, mert mi lesz, ha egy ilyen létfontosságú alkatrész aztán valamiért mégsem működik? Amúgy is kicsit úgy vagyok vele, mint a programozók: egy hiba kijavítása közben átlagosan három másik hibát generálunk…

Alapműveletek

Az autóink azonban úgy készülnek, hogy a karbantartás legalapvetőbb műveleteit el tudjuk végezni. Vegyünk sorra néhány ilyen egyszerű dolgot, ezeknél szinte kizárt a hibalehetőség.

Az olajcserét nem fogjuk otthon elvégezni a már említett okokból, de az olajszint ellenőrzését például 1 perc alatt meg tudjuk csinálni. Erre jó a nívópálca. Sokat beszéltünk már arról, hogy miért fontos, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű kenőanyag legyen a motorban. Érdemes hát időnként a szervizesedékességtől függetlenül is ellenőrizni. Ehhez nem kell mást tennünk, mint egy jól látható helyre felszerelt, általában feltűnő színű műanyag burkolattal ellátott karikát keresni a motortérben. Amikor leállítottuk az üzemmeleg a motort, kihúzzuk a nívópálcát, megtöröljük és tisztán visszadugjuk a helyére. Nem kell megijedni, ha nehézkesen megy vissza, vezessük meg az alsó részén a kezünkkel, és tuszkoljuk lefelé bátran, majd húzzuk ki újra. Az olajszint akkor megfelelő, hogy a pálcára rakódott olajréteg a minimum és a maximum jelzések közötti részt festi meg. Ha nem ért bele az olajba a pálca, akkor után kell tölteni.

Olajat neki

Ezt a műveletet is elvégezhetjük, csak némi odafigyelés kell. Aki tart magánál az autójához való motorolajat, annak csak hátra kell menni a csomagtartóba és betölteni azt, majd újra ellenőrizni a szintet. Akinél nincs tartalék olaj, az nyissa ki a fedélzeti irodalmat és keresse ki milyen minőségű olaj kell a kocsiba. Minden benzinkúton kapható többféle is.

A nívópálca mindig feltűnő

Az motorolajhoz hasonlóan kell eljárni a hűtőfolyadék és ablakmosó folyadék utántöltésekor is.

Izzócserék

Néhány évvel ezelőtt volt már szó az autó izzóinak cseréjéről. Míg egyes típusoknál gyerekjáték a világítótestek cseréje, vannak olyan kocsik, ahol felér egy bonyolultabb műtéttel a procedúra.

A halogén izzók üvegéhez nem szabad hozzáérni csere közben

Minden év novemberében az a közlekedésbiztonsági slágertéma, hogy „látni és látszani”. Erről, így két héttel Szentivánéj előtt már senki sem beszél, hiszen este kilencig simán látni mindent. De a félszemű kocsik ilyenkor is idegesítőek! Engem legalább is nagyon bosszantanak. És ezzel kapcsolatban még valamit nem értek:

A 15 éves autó nagy többsége nem csak szól, hogy kiment valamelyik izzó, hanem azt is közli, hogy melyik volt az, tehát még keresgélni sem kell. Ráadásul ezt nem csak egyszer közli, hanem, minden áldott lámpakapcsoláskor megteszi. Kérdem én:

Ezeket az embereket nem idegesíti a dolog?

Vagy mindenkinek éppen három perccel azelőtt égett ki a lámpája, hogy én láttam volna? Tényleg nincsen 5 percünk arra, hogy tankoláskor vegyünk egy izzót és kicseréljük, vagy kicseréltessük?

Meg tudjuk csinálni?

Az, hogy ki tudjuk-e cserélni az izzót az autóban legfőképpen türelem és eltökéltség kérdése, mert minden kocsit úgy kell gyártani, hogy ez a művelet ne igényeljen szakértelmet. Egy ember általában csak 1-2 fajta autót vezet. Egyszer kell elsajátítani az izzócsere mikéntjét, aztán már rutinná válik. Szánjuk rá ezt az időt, és könyörgöm ne járkáljunk féklámpa nélkül, vagy kiégett tompított fényszóróval, esetleg irányjelzővel.

Ezt ne próbáld ki otthon!

Vagy egy kivétel, ahol kifejezetten tiltja minden leírás, hogy magunk cseréljük ki az izzót, ez pedig a xenon-, vagy gázkisüléses lámpa. Ezek a világítótestek ugyanis nagy feszültség mellett villannak fel, majd igen erős – több tíz amperes – áramerősség mellett működnek. Ezek az értékek életveszélyesek, ezért a hozzá nem értő embert komoly áramütés érheti. A xenon lámpák izzóinak cseréjét minden esetben bízzuk szakemberre.

Egy xenon fényforrás - nem egyszerű

Persze rengeteg dolog van még, amivel nem kell azonnal a javítóműhelybe rohannunk, most csak egy-két példát említettem. Főleg azért, hogy inkább le-, mint rábeszéljek mindenkit az otthoni „gyányolásra”, a megfelelő szerszámok nélküli beavatkozásra. Ami a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azokkal a jelekkel, amik valamilyen meghibásodásra vonatkoznak, hogy azokat még azelőtt orvosolni tudjuk, hogy komolyabb baj származna belőle.