Nagy Lajos okleveles autógépész mérnökként aktív részese volt annak a hazai felsőoktatást kiteljesítő, új intézménnyel gazdagító folyamatnak, amely Budapestről, a Rippl-Rónai utcából indult, és Győrben, a Mosoni-Duna partján, a Széchenyi István Egyetemen csúcsosodott ki.

Nagy Lajosra friss diplomásként 1954 őszétől a szakrajz, a gépjárműjavítás-technológia, a gépjármű-szerkezettan oktatását bízták rá, ezzel kezdődött  több, mint félévszázados műszaki pedagógusi pályafutása. Mérnöktársaival azonnal szakkönyveket kellett írniuk a technikusjelöltek számára. Talán maga sem gondolta még akkor, hogy az elkövetkező évtizedekben hány és hány tucatnyi főiskolai, egyetemi jegyzet szerzői között jegyzik majd a nevét! Munkaadója - s közben csak a tábla változik - 1958-tól már az Autóközlekedési Technikum, hatvanegytől a Felsőfokú Technikum, hetvenegytől a győri műszaki főiskola Gépjármű-közlekedési Tagozata, s az 1975-ös Győrbe költözéstől a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Közlekedésgépészeti Intézete, s a nyugdíjba vonuláskor a Széchenyi István Egyetem.

2010-ig tanított és nevelt Nagy Lajos. A nyugdíjba vonulása, 1992 után óraadóként is vállalta a szakmai ismeretek átadását, még a távoktatásban is. Munkáját több elismerés kísérte, ő leginkább a könyveire volt büszke. Közben pedig a közelmúltig szinte minden nap bejárt az egyetemre, hetente az oktatói foci egyik résztvevője volt. Mindig sokrétűen érdeklődve beszélgetett az ismerős kollégákkal, s többnyire itt, az étteremben ebédelt.

Az újra mindig nyitottan tekintő, hallgatóbarát , szociálisan érzékeny, sportos személyiségére a járműmérnök generációk, az egyetem közössége a Tanár úrról szóló kedves történetekkel, legendákkal mindig szeretettel gondol.