„Az Ipar 4.0 kifejezéshez annak megjelenésekor hatalmas reményeket fűztünk, ám az időközben befektetett pénz még nem térült meg a legtöbb vállalat számára – sokan még mindig messze vannak az intelligens, flexibilis és önszerveződő gyárak eredeti víziójától.” – fogalmazott Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere.

A Roland Berger tanulmány szerint kudarca vannak ítélve a heterogén, egymáshoz nem illő IT/OT architektúrával rendelkező, nagyrészt autonóm módon működő gyártóüzemek, az elavult berendezéseket használó gyárak, és az Ipar 4.0-megoldások megtérülését definiálni képtelen vállalatok is. Ezen kihívások ellenére az elmúlt években az autóipar jelentős előrelépést tett az Ipar 4.0 terén. A Roland Berger a vezető gyártók és beszállítók tapasztalatain alapuló elemzésében kimutatta, hogy a használati esetek azonosításának, priorizálásának és megvalósításának előmozdítása érdekében a digitális úttörők olyan szervezeti felépítésre támaszkodnak, amely lehetővé teszi a megoldások fejlesztésének központosított (hub-and-spoke) megközelítését. Így elkerülhető, hogy ugyanazt a munkát a különböző vállalati létesítményekben meg kelljen ismételni. Ha egy központi szerv irányítja az így létrejövő folyamatokat, akkor azokat könnyebb lesz bevezetni és több üzemre is kiterjeszteni.

A szervezet és a technológia döntő fontosságú

Az egyes felhasználási esetek megvalósítása az adatelemzés, az informatika és a gyártás terén komoly szakértelmet igényel. Ezért a sikeres OEM-gyártók általában egy Ipar 4.0 kiválósági központban, funkciókon átívelő alapon kötik össze digitális tevékenységeiket. Ez a központi csapat határozza meg a konkrét követelményeket és teszteli az új alkalmazásokat, a különböző üzemekkel szorosan együttműködve. A konkrét megvalósítások irányításához a vállalatoknak átfogó IT/OT célarchitektúrára is szükségük van. Ez az a terület, ahol az IIoT-alapú (Industrial Internet of Things) felhőplatformok egyre fontosabbá válnak. Ez a céltérkép segít elkerülni a különböző felhasználási esetekhez szükséges IT-infrastruktúra és interfészek redundáns kiépítését, és biztosítja, hogy a felhasználási esetek megvalósítási ütemterve összhangban van az új rendszerekbe történő beruházásokkal.

A tanulmány megállapította, hogy az autóipar jelentős sikereket ért el az elmúlt években: az üzemek és gépek állapotfelügyelete és prediktív karbantartása már a műszaki érettség előrehaladott szakaszában van. A gépi látás-alapú és folyamatadat-alapú ellenőrzések nagy hozzáadott értéket képviselnek a különböző felhasználási esetekben, a motorgyártástól a végső összeszerelésig. Az autonóm anyagmozgatást különösen a motor- és jármű-összeszerelés intralogisztikájában alkalmazzák. A modern tracking-rendszerek támogatják a szállítások követését az ellátási lánc mentén, segítve a folyamatok nagyobb átláthatóságát és megkönnyítve a beérkező alkatrészek zökkenőmentes nyomon követését. A folyamaton belüli (valós idejű) gépi optimalizálás mutatja a legalacsonyabb műszaki érettségi fokot. Jelenleg néhány kezdeti kísérleti felhasználási eset már létezik a présüzemekben és a festőüzemekben.

"Más ágazatok is profitálhatnak az autóipar tapasztalataiból, és elkerülhetik a felesleges vakvágányokat. Egy átfogó digitalizációs stratégiára, strukturált folyamatokra és a digitális innovációt lehetővé tevő szervezeti modellre építve a vállalatoknak valós esélyük van arra, hogy kihasználják az Ipar 4.0-ban rejlő lehetőségeket" - foglalja össze Schannen Frigyes.

A teljes tanulmány letölthető innen.