Autóval jövök a Rákóczi útról a Keleti pályaudvar felé. Nap, mint nap találkozom Baross Gábor impozáns szobrával. Egy-egy pillanatra látom, ahogy a forgalom engedi. Korábban a szobor a pályaudvar háta mögött állt, - most visszakerült méltó helyére, a felújított Baross térre! 

 

 

Baross Gábort látva, - ahogy mondani szokták, dagad a keblem, ha tetteire, életútjára gondolok! A kiegyezés utáni nemzedékhez tartozott Széchenyit és Kossuthot tekintette példaképnek, elsősorban a közlekedés fejlesztésében látta Magyarország gazdasági és kulturális életének kibontakozását. A felvidéki szabadelvű képviselőre Tisza István miniszterelnök figyelt fel 1882-ben, nyugat-európai szakmai tanulmányútra küldték, közlekedési, közigazgatási ügyekben tájékozódott Németországban, Franciaországban és Belgiumban. Amikor visszajött, általános meglepetésre államtitkári, majd miniszteri kinevezést kapott. És persze óriási feladatokat, évtizedek óta halasztott nagy tervek megvalósításába kezdett. Folyami és tengeri hajózás, kikötők korszerűsítése, a Vaskapu kiépítése az Al-Dunán, a magyar vasút teljesen új alapokra helyezése és fejlesztése, amiben a legtöbbet tette, ezért lett híres, nagy ember! 

 

Baross Gábornak azonban ez sem volt elég! 

 

Az utakról szóló törvénytervezetét 1890-ben terjesztette a Parlament elé, évszázados, megrögzött nehézségeket feloldva ezzel a polgári közteherviselésében. Az „Országos Törvény” 1. számában kihirdetett, a „közutakról és a vámokról szóló I. törvényczikk” volt az, ami a magyarországi közúti igazgatás kezdetét is jelentette. Ez után látott hozzá a transzverzális utak, a kettős funkciójú (közúti és vasúti) hidak kiépítéséhez, szenvedélyesen szorgalmazta a postaszolgálat korszerűsítését, egyáltalán a közlekedés felgyorsítását. 

Európai kitekintésű közlekedési szakember volt, aki az 1890-es évek elején már tudott az automobil létezéséről is. Jánosi János a Magyar Posta kiváló szakemberének feljegyzéseiből tudjuk, a Föld, Ipar és Kereskedelemügyi Minisztériumban „Műszaki Kar” elnevezéssel egy külön szakmai csoportot hozott létre, élére pedig a kor technikai vívmányait naprakészen tudó tisztviselőt, Kolossváry Endre gépészmérnököt állította. A Műszaki Kar tagjai közül csak három név: Bánki Donát, Haltenberger Sámuel, Csonka János… 

 

A sors tragédiája, hogy a megfeszített munkatempóban dolgozó Baross Gábor betegsége, elhatalmasodó tüdőgyulladása ekkorra már felőrölte szervezetét, 1892. május 9-én meghalt. 

 

A Műszaki Kar mérnökei azonban vitték tovább Baross Gábor terveit, a nagy szellemi hagyatékot. Egy év múlva, 1893-ban Bánki Donát és Csonka János már elkészült a benzinmotor karburátorával, Kolossváry Endre és Haltenberger Sámuel pedig Németországban, Svájcban és Franciaországban tanulmányozták az egyre tökéletesedő automobil postai alkalmazását.

Ennek köszönhető, hogy 1896-ban a Magyar Postánál elkezdődtek a kísérletek: cél a levélkézbesítés és csomagszállítás ló üzemről motoros üzemre való átállítása. Németországból és Franciaországból vásároltak automobilokat, közben elkészült az első magyar Csonka féle postajármű is. Már 1900-ban vagyunk, Haltenberger Sámuel postamérnök elindította az első automobil-vezetői tanfolyamot.