A 3 henger sajátossága

A háromhengerű motorok reneszánszukat élik, hiszen a Wartburg utáni (némi Suzukival enyhített) hosszabb szünet után 2012-ben az „Év motorja” díjat is egy háromhengerű szerezte meg, azóta pedig a gyártók sorra rukkolnak elő az újabbnál újabb háromhengerű konstrukciókkal. A lökettérfogat-csökkentés egyik velejárója, hogy a hengerszámot is csökkenteni kell, ha meg szeretnénk tartani az ideálisnak tekinthető 0,3-06 liter/henger lökettérfogatot. A háromhengerű motorokban a forgó tömegerők a főtengelyen elhelyezett sonkákkal kiegyenlíthető, viszont az alternáló tömegerők által keltett nyomatékok már első rendben is csak két, egymással szemben forgó kiegyenlítő-tengellyel egyenlíthető ki a térgeometriás főtengely miatt. Mivel elsőrendű nyomatékokról van szó, ezért a kiegyenlítő tengely fordulatszáma megegyezik a főtengelyével. A gyártási költségek és a megnövekedett súrlódás miatt mégsem szokták ezt a megoldást alkalmazni. Az Otto-motorok esetében a forgó tömegerők a meghatározók, így sok esetben még most sincsenek kiegyenlítő tengelyek a háromhengerű benzineseken. Az egyenetlen járást a főtengely és a hengerfurat középsíkjának eltolásával és a nagyobb méretű lendkerékkel próbálják csökkenteni.

A dízelmotorok alternáló tömegerőiből származó szabad nyomatékok miatt gyakran alkalmaznak kiegyenlítő tengelyt, melyet a javítások során a megfelelő pozícióba kell állítani.

A forgó tömegerők kiegyenlítését már nem csak a blokkon belül oldják meg, hiszen a lendkereket és a szíjtárcsát is lehet aszimmetrikusan vagy nem körszimmetrikusan gyártani, ezáltal ott is van lehetőség a tömegerők hatásának csökkentésére.

4 hengerű motorok kiegyenlítése

A négyhengerű motorok síkgeometriájú és szimmetrikus főtengelyének köszönhetően nem keletkeznek elsőrendű szabad nyomatékok, így általában nem is alkalmaznak kiegyenlítő tengelyt. A másodrendű szabad nyomatékok kiegyenlítésére a főtengely fordulatszámának kétszeresével, egymással szembe forgó kiegyenlítő tengelypár szükséges.

Kiegyenlítő tengelyek

Több szempont alapján is csoportosíthatók a kiegyenlítő tengelyek. Az első szempont a motorra rögzítés módja, mely alapján megkülönböztethetünk beépített és modulként szerelhető tengelyeket. A beépített tengelyeknek az ágyazása a blokkban található, a modulként szerelhető tengelyeket pedig kerettel együtt csavarozzák a blokkra, általában annak aljára.

A csapágyazás alapján nem lehet élesen elkülöníteni a tengelyeket, ugyanis több típusnál előfordul, hogy több csapágytípust is alkalmaznak egy tengely esetén, de elmondható, hogy mind a sikló-, a tűgörgős- és a mélyhornyú golyóscsapágy is elképzelhető a tengelyen.

A meghajtás szempontjából is minden opció előfordul, tehát lánccal, szíjjal vagy fogaskerékkel is hajtható a kiegyenlítő tengely

Extra funkciók

A kartergáz-olajszeparálásnak a benzinmotorok károsanyag-kibocsátásában és az öngyulladási hajlamban is szerepe van, ezért a motorgyártók egyre jobb olajleválasztási hatásfokot szeretnének megvalósítani. Ebben a kiegyenlítő-tengely úgy lehet segítségre, hogy a durva leválasztást a forgó tengely is elvégezheti, és úgy megy tovább a kartergáz a finom leválasztóba.

Mivel a kiegyenlítő tengely a motor tengelyével fut, hossza pedig a motorblokk hosszának közelében van, ezért a hajtó tengelyként is hasznát lehet venni, és a motor szabad végét össze tudjuk kötni a váltó felőli oldallal.

Javítás

A javítástechnológiában a kiegyenlítő tengelyek csapágyazása a gyakori feladat. A csapágycsere szinten minden tengelyen lehetséges, de ügyelni kell a tengely pozíciójára. Ugyanez az utasítás érvényes a vezérléscseréhez, hiszen ott is fontos, hogy minden a megfelelő pozícióba kerüljön vissza. A kiegyenlítő tengelyek rossz pozícióba történő visszaszerelésével többet ártunk a motornak, mintha nem is lett volna kiegyenlítő-tengely.