Éltető elemünk a víz – kisiskolásként volt egy könyvem, ezzel a címmel. Abban szó volt a növények öntözésén át a víz körforgásán keresztül a szervezet hidratálásáig mindenről, ami csak a H₂O-val kapcsolatos és alapvető tudomány már az alsó osztályosoknak is. És a téma máig az esszenciális ismeretek közé tartozik, s különösen fontos már a kisgyerekeknek is tudniuk arról, hogy nagy hőség idején extrán kell figyelni a megfelelő folyadékbevitelre (és szomjoltásra a víz jobb bármely más, ízletesebb és hangulatfokozóbb italnál). Szóval, hogy egy képletes hasonlattal éljek: már a csapból is a víz nélkülözhetetlensége folyik (a bolygó védelmével megspékelve) és a figyelmeztetések úton útfélen, hogy kánikulában mindig legyen nálunk egy palack víz.

Ez eddig rendben is van, a probléma abból adódhat, ha ezt a palackot bent hagyjuk az autóban. Amivel esetenként (gyakorta) a tűző napon parkolunk.

Ugyanis, miután a napfény áthatol az autó ablakán, négyzetméterenként körülbelül 600 watt energiával képes az ülést érni, ami nagyjából egy kis elektromos fűtőtest által termelt hőnek felel meg. A palack úgy viselkedhet, mint egy nagyító (hányszor kísérleteztünk ezzel gyerekként!) és bár lángra kapni valószínűleg nem fog, de csúnya lyukat égethet az ülés kárpitjába. Így:

Szóval, a hanyag mozdulat, mellyel magunk mellé dobjuk a vizesflakont, lecserélendő egy nagyjából ugyanannyi erőfeszítést igényló megfontolt cselekvéshez: magunkkal visszük vagy kidobjuk a PET-palackot.

Főkép: wrrv.com