Quick egy Rochesterhez közeli birtok kiárusításán járt, ahol eredetileg antik traktoralkatrészeket keresett. A vásárlás közben egy műanyag védőfóliába csomagolt rajzgyűjteményre bukkant, amit a tulajdonos szinte értéktelennek tartott, és ingyen odaadott neki. Quick eleinte nem tulajdonított nagy jelentőséget a leleteknek, de amikor pár nappal később átlapozta a mappát, rájött, hogy valódi autóipari kincset tart a kezében.

A mappában közel nyolcvan, kézzel rajzolt Buick-terv lapult, amelyek a GM 1942-es vízióját tükrözték – még ha ezek a modellek sosem jutottak el a gyártásig. A rajzok a Detroit Institute of Automobile Styling hallgatóinak munkái voltak, egy olyan intézményé, amelyet a General Motors a harmincas évek végén hozott létre, hogy autótervezőket képezzen és toborozzon.

A rajzok között olyan nevek szerepelnek, mint Ned Nickles, aki később Buick-tervező lett, vagy Joe Oros, Clare MacKichan, Elwood Engel és Ed Glowacke, akik mind jelentős hatást gyakoroltak az amerikai autóiparra, a többi között a Corvette, a Cadillac és a Buick Riviera formavilágára.

Bár a rajzok többsége futurisztikus fantáziamodell, számos részlet – például a nagy hűtőrácsok és az Art Deco stílusjegyek – később valóban megjelent a GM autóin. A tervek sok krómot és merész vonalvezetést mutatnak, amelyek az ötvenes évek végének trendjeit előlegezték meg.

A rajzok sorsa különös: senki sem tudja, hogyan jutottak el Detroitból a New York állambeli farmra, de ma már biztonságban vannak. Quick felismerte a dokumentumok értékét, és kapcsolatba lépett a GM-mel, amely digitalizálta az egész gyűjteményt, hogy a jövő generációi is megcsodálhassák az autóipar egyik elfeledett fejezetét.