Korsós Péter „georgecloonysan” megnyerő tekintete akár meg is erősíthetné azt a 80-20 szabályt, miszerint az értékesítésben a személyes tényező kiemelt jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy az Audi márkánál is létrehozták ezt a pozíciót, melynek gyökerei a két Németország egyesüléséig nyúlik vissza. Az Audi akkori vezérigazgatója a külképviseletek diplomatáit – mint potenciális vásárlóréteget  - kívánta megcélozni, erre hozták létre anno a kiemelt értékesítői beosztást. Később ez a vonal áttevődött a kereskedő partnerekhez  de a munkakör megmaradt.

Péterrel folytatott beszélgetésem során többször azt éreztem, hogy ez az ember, hivatássá fejlesztette ezt a szakmát. Tette mindezt anélkül, hogy a diskurzus során egyszer sem futott bele az Újvilág oly népszerű sztármenedzsereinek egyetlen aranyköpésébe sem.

Korsós Péter

Barna András (B.A.): Kereskedelmi végzettséged van, az autóhoz nem sok minden fűzött, hogy ért össze mégis ez a két vonal az életedben?

Korsós Péter (K.P.): Noha az autókhoz tényleg nem volt sok közöm, hacsak nem annyiban, hogy én –ellentétben sok más szakmabélivel – nem autószerelő, hanem autó szétszerelő voltam. Amit szétszedtem, azt szinte soha nem tudtam összerakni, így rá is untam a dologra, nem csoda, ha az életem egy másik irányt vett. Ezen a tényen az szépíthet, hogy később nagy rajongója voltam a Burago modelleknek, ezekből több tucatot összeraktam, ma is otthon őrizgetem őket egy vitrinben.

B.A.: Hogy kerültél a kereskedelmi vonalra, volt valami családi indíttatás?

K.P.: Mondhatni rendhagyó módon kerültem erre a pályára. A családunkban sem közel, sem távol nem dolgozott senki ilyen területen.

Egy barátom jelentkezett ilyen szakmunkásképzőiskolába, én meg vele akartam tartani, tulajdonképpen ennyire prózaian egyszerű volt. Aztán a szülői ráhatásra szakmunkás helyett szakközépiskolába mentem. Amennyire nem volt tudatos a pályaválasztás, annyira beletrafáltam.  Hozzáteszem, hogy sokat köszönhetek az osztályfőnökömnek is, aki azt mondta, hogy a képességeim megvannak ahhoz, hogy ne álljak meg a középiskola végén. Így aztán az érettségi után tovább mentem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari főiskolára. A főiskola után éreztem azt, hogy igazából, megérkeztem! Ettől fogva végig a kiskereskedelemben dolgoztam.

B.A.: Hogy kezdődött a nagybetűs élet?

K.P.: Mint általában minden frissdiplomás, én is kerestem a helyem. Először az Autókernél dolgoztam itt még adminisztratív területen, később a Konsumex szentendrei boltját vezettem. Utána jött az első nagy kihívás és szerelem, a Segafredo, ahol én adtam el az első kiló kávét. Nyolc állati klassz év következett mielőtt elváltak útjaink, de akkor már bőven a másfél milliárdos forgalomnál tartottunk.

B.A.: Ha ennyire ideális volt, akkor miért akartál váltani?

K.P. : Ennek több oka is volt. Részben úgy éreztem, hogy már nem találom meg benne a kihívást, másrészről a bérezés sem volt kielégítő, sem nagyságában, sem pedig struktúrájában. De, mindennek ellenére nagyon sokat köszönhetek ennek a nyolc évnek. Rengeteget tanultam, nagyon sok kiváló emberrel ismerkedtem meg és tulajdonképpen az egyszemélyi értékesítéstől eljutottam egy képviselet vezetésig.

B.A.: Meddig tartott az útkeresés?

K.P: Amikor elváltam a Segafredótól, akkor született meg a kislányom és úgy döntöttem, hogy az első időszakban mindenképpen ott szeretnék mellette és a Kedvesem mellett lenni. Így az első három hónapot velük töltöttem.

B.A.: Utána jött a kávé habja az Audi?

K.P.: Nem, utána még volt két állásom.

B.A.: Az ember azt gondolná, hogy mindazt a tapasztalatot és kapcsolatrendszert, amit megszereztél és kiépítettél, tovább kamatoztatod ezen a kávés vonalon.

K.P.: Annak ellenére, hogy területet akartam váltani megpróbáltam. Anno a Segafredo mellett egy másik olasz márka, a Caffe-Perté is elkezdett itthon terjeszkedni. Konkurensek voltunk, de az ottani vezetővel kifejezetten jó kapcsolatot ápoltam. Amikor megtudta, hogy már nem dolgozom a Segafredónál, hosszasan unszolt, így aztán beadtam a derekamat. De, nem működött.

B.A.: Mi volt az oka?

K.P.: Két oka volt. Az egyik az, hogy a munkamódszereink  eltértek, a másik pedig, hogy rájöttem, érzelmileg nem tudok elszakadni a Segafredo-tól. Ezt persze észrevették a partnereim is és kevés sikerélmény ért.   Ez megerősítette bennem, hogy teljesen más területtel kell foglalkoznom, így rövid vendéglátóipari kitérő után jött a Porsche Hungária és az Audi…

Folytatjuk