Öt évvel az Urus SUV mérföldkőnek számító bemutatása után az Audi alá tartozó olasz gyártó ismét egy új szegmensbe lép be a négyüléses terepkupéjával, a tisztán elektromos meghajtású Lanzadorral, amely azonban még kb. öt évre van a sorozatgyártástól. A kaliforniai Monterey Car Week-en bemutatott tanulmányautó egy négyszemélyes gran turismo, amely hasonló méretű, mint a Porsche Taycan, de a hasát a talajtól magasabban hordja, hogy enyhe tereppel is képes legyen megbirkózni.

A Lanzadort az Urus és a hagyományos, lapos építésű, középmotoros szupersportkocsik közötti összekötő hídként képzelték el Sant’Agata Bolognesében. Természetesen a szériaautó nagymértékben merít majd a Volkswagen-csoport alkatrészkészletéből – valószínűleg a jövőbeli elektromos Bentley-k és Porschék alapjául szolgáló SSP Sport platform felhasználásával –, de a Lamborghini hangsúlyozza, hogy a Lanzador teljesítményét és műszaki paramétereit már a kezdeteknél pontosan meghatározták.

A koncepcióautóban a két villanymotor állítólag több mint egy megawatt teljesítményt (1360 lóerő) termel, és ez teljesen hihetőnek tűnik az SSP Sport platform összefüggésében, amely az iparági hírek szerint a legerősebb konfigurációban 1700 lóerő feletti teljesítményt képes az aszfaltra szabadítani. A nyers erőn túl azonban a Lamborghini célja, hogy a kifinomult futómű-elektronika segítségével egyedi és kezes vezetési karaktert kölcsönözzön a Lanzadornak.

A legnagyobb, menetdinamikát befolyásoló újdonság a továbbfejlesztett LDVI (Lamborghini Dynamic Vehicle Integration) rendszer, amely menet közben igazítja az igényekhez és a körülményekhez az autó viselkedését. A Revuelto jelenlegi LDVI-generációjához képest a Lanzador több érzékelőt és aktuátort tartalmaz a futómű reakciójának, a hátsókerék-kormányzásnak és a nyomatékelosztásnak az optimalizálása érdekében, miközben egy első radart is használ, amely feltehetően az utat pásztázza, és a minőségének, valamint a vonalvezetésének megfelelően állítja be az aktív légrugózást, a lengéscsillapítást és a dőlésgátló rendszert.

A fejlesztésének egy része a versenypályán zajlott, ezért a Lamborghini szerint a kocsi ebben a környezetben is kompetens lesz, de elsősorban egy közúti gran turismónak szánják – ezért is alakították ki a karosszériát úgy, hogy csökkentse a légellenállást, és növelje a hatótávot. E kettősség érdekében a Lanzador két üzemmódot kínál (Efficiency és Downforce), amelyek a mozgatható aero berendezéseket és hűtőcsatornákat úgy konfigurálják, hogy azok vagy a nagyobb hatótávolságra, vagy a stabilitásra legyenek optimalizálva. Míg a hatalmas, 23 colos kerekek is légterelő betétekkel rendelkeznek a turbulencia minimalizálása érdekében.

Stephan Winkelmann

Arra a kérdésre, hogy miért mutatja be a Lamborghini az új modellt már fél évtizeddel azelőtt, hogy a szériaváltozata megérkezne a szalonokba, Stephan Winkelmann vezérigazgató azt mondta a bemutatón: „ha belépünk egy új szegmensbe – nem veszélyeztetve azt, amink van, és nem kannibalizálva a kínálatot –, ez a korai premier egy jó gyakorlat arra, hogy felkészítsük a piacot arra, hogy mi érkezik a jövőben”. A menedzser szerint a következő öt év hasznos pufferzónát biztosít, amelyben a Lamborghini kikérheti a véleményeket és új megközelítéseket dolgozhat ki, hogy sajátos karaktert adjon első teljesen elektromos modelljének. A Lanzador gyorsításkor kibocsátott hangjáról szólva elmondta: „tanulmányozzuk, hogy mit tehetünk. Három lehetőség van: nem csinálunk semmit, és hagyjuk a csendet, de az az érzésem, hogy ezt nem fogjuk megtenni, vagy lehet egy szintetikus hang vagy a meglévő, valódi hang felerősítése is.”

Mikor a hatótávolságra vonatkozó kérdést kapott, Winkelmann így válaszolt: „rengeteg összetevőt kell tanulmányoznunk a következő néhány évben, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a formaterv, a teljesítmény és a hatótávolság között. Most még túl korai lenne egy számot meghatározni, de azt hiszem, hogy a 300 mérföld (482 km) körülbelül annyi, amennyire szükségünk lenne 2028-ra.”

Mitja Borkert formatervezési vezető szerint a Lanzador hű marad a Lamborghini hagyományaihoz, hogy egy „űrhajónak” tűnjön az utakon. A márka modern szupersportkocsijainak hatása nyilvánvaló, és bár magasabbra emelkedik a talajtól, mint a Huracán vagy az új, hibrid Revuelto, a Lanzador teteje valójában csak körülbelül másfél méteres magasságban van, vagyis nagyjából ott, ahol egy Volkswagen Golfé. Ettől függetlenül a vezető alacsonyan ül, előrenyújtott lábakkal, mintha egy vadászgépet irányítana.

Az űrhajó-jelleg megmaradt a hipermodern, szimmetrikus pilótafülkében is, amelyet középen egy pókhálószerű, karcsú középkonzol oszt ketté. Utóbbi az infotainment és a klímaberendezés vezérlését tartalmazza, míg az egy pár digitális kijelző – egy a vezetőnek és egy az utasnak – visszahúzódik a műszerfalba, ha nincs rájuk szükség. Olaszországból származó fenntartható anyagokkal kárpitozták a kabint. A műszerfalhoz, az ülésekhez és az ajtókártyákhoz merinói gyapjút használtak, a színes varrás újrahasznosított nejlon és műanyag keverékéből készült, az ülések habját 3D nyomtatással, újrahasznosított szálakból állították elő, és még a szénszálas megjelenésű panelek is természetes szálak és szénszálak keverékéből állnak.

Winkelmann kitart amellett, hogy minden modellnek, ami a dühöngő bikás jelvényt viseli, Olaszországan kell készülnie, de még folynak a tárgyalások arról, hogy a Lanzador hogyan illeszkedik majd a Sant'Agatában meglévő gyártósorokba, ahol már most is három műszakban, vagyis maximális kapacitáson dolgoznak. A Lamborghini korábban megerősítette, hogy a második sorozatgyártású villanyautója a második generációs Urus lesz, amely körülbelül egy évvel a Lanzador után érkezik. Ezen túlmenően a cég még nem fedte fel terveit a modellcsalád további villamosítására vonatkozóan.

Tavaly a Lamborghini rekordszámú, 9233 autót adott el, aminek jóval több mint felét az Urus SUV tette ki. A Lanzador érkezésével ez a szám akár 12-13 ezerre is emelkedhet majd 2028-tól.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!