A verseny szombaton a dinamikus versenyszámokról szólt. Ezek közé tartozik a gyorsulás, mely elsősorban a motor teljesítményéről és a hajtásláncról ad jellemzést, s hogy milyen gyorsító képességgel rendelkezik a jármű. A feladat nem más, mint álló helyzetből a lehető legrövidebb idő alatt megtenni egy 75 méter hosszú egyenes szakaszt. Az autók jellemzően 4 másodperc alatt teljesítik a távot, melyet álló helyzetből kezdenek és közel 100 km/h körüli sebességgel fejeznek be. Az egyik, elektromos járművel rajthoz álló német csapat feladni kényszerült az FSH-t, miután autójuk összetört a gyorsulási versenyszámban.

 

Dinamikus versenyszám a „Skid Pad” is, amely az autó állandó állapotában történő kanyarodás képességeit méri. Méghozzá oly módon, hogy a négykerekűeknek egy 8-as számot formázó pályán kell mindkét irányban két kört megtenni. Ahhoz, hogy ezt a látványos versenyszámot sikeresen lehessen teljesíteni, szükséges a jó futómű, a megfelelő geometriát biztosító kormánymű, az alacsony súlypont és persze a jó gumi. Ezt a számot idén az összes csapat gond nélkül teljesítette.

 

A vasárnapra halasztott „Autocross” egy rajt-cél jellegű sprintversenyszám sajátos változata az autóverseny-szériákban is ismert időmérőknek. A 950 méteres pályán egy időben egy autó tartózkodhat. Minden esetben 2 pilótának van módja arra, hogy 2-2 mért kört futva legjobban kihasználja az autó adottságait, és a többieknél gyorsabb legyen. Az Autocrossban a jármű gyorsító és lassító képessége mellett a kanyarban való viselkedése is számít.

 

A megszerezhető pontok 40 százalékát a statikus versenyszámok során lehet begyűjteni, míg a versenypályán mutatott teljesítmények 60 százalékos súllyal szerepelnek a végelszámolásnál. Ami azonban kétségtelen: az eredményes szerepléshez mindkét területen jól kell teljesíteniük a csapatoknak és autóiknak. És ami most még fontosabb, az a biztonság és a bátorság! Hiszen itt egy új, ismeretlen és esetleg nedves pályán kell majd versenyezniük.