A BBC megbízásából felmérést készített a hibridautók nagy-britanniai használatáról a mérvadó forrásnak tekinthető The Miles Consultancy. Az eredményt egyszerre mondhatjuk meglepőnek, vagy egyáltalán nem meglepőnek, attól függően, hogy bíztunk-e egy kormányzati intézkedés értelmességében.

Arról van szó, hogy a kirakatba tett környezetvédelmi elkötelezettség okán, de vélhetően kevésbé nagydobra vert lobbiérdekek nyomására is, 2011 óta nagyvonalú támogatást nyújt konnektoros hibridautók (plug-in hybrid electric vehicle – PHEV) vásárlására a szigetország kormánya: a vevők 4500 fontnyi (kb. 1,6 millió forint) támogatást kapnak, de szakértők ennek emelése mellett érvelnek. Egyes városokban ingyen parkolhatnak a hibridek, napirenden van továbbá ingyenes akkutöltő-áramvételezés, illetve adókedvezmény témája is.

Bolondok lennének a britek, ha nem használnák ki az előnyöket. Mostanáig 37 ezer konnektoros hibridet vásároltak, 70 százalékukat cégautónak, ezzel Európa legnagyobb PHEV-piacává téve hazájukat. Ej, de szép, gondolhatnánk, a városokban helyi emisszió nélkül, nesztelenül suhanó járművek ekkora tömege már mérhető, sőt érezhető javulást kell hogy hozzon a levegőminőségben! Már a hír hallatán fellélegzünk…

A valóság azonban kiábrándító. A hibridautók fogyasztása elvileg, azaz gyári adatok szerint valamivel két liter fölött lenne száz kilométerenként, ehelyett a gyakorlatban, 1500 prémiumautón végzett vizsgálat szerint több mint háromszorosa, hét liter körüli. Hogyan lehetséges ez? Már megint csalnak az adatokkal a gyártók, mint a dízelbotrányban? Nem, másutt van a kutya elásva.

Mi kényszeríti, vagy akár készteti egy hibridautó használóját arra, hogy rendszeresen töltögesse az akkut, akár odahaza, a saját villanyszámlájára, akár közterületi vagy céges töltőről, macerát és időveszteséget vállalva? Semmi a világon! Mit érdekli a kocsi fogyasztása, ha azt a cég fizeti? Nem érdekli! És a légszennyezés? Lehet találgatni…

Találgatás helyett vegyük tudomásul, hogy a The Miles Consultancy felmérése szerint sokan még elő sem vették a járműhöz tartozékként adott töltőkábelt, ott hever eredeti celofáncsomagolással a csomagtartóban. Úgy közlekednek, mintha járművükben egyáltalán nem lenne villanymotor és akkumulátor, amelynek lemerülése után közönséges benzinmotorosként működik a kocsi. Persze többet fogyaszt a „sima” benzinesnél, hiszen ballasztként cipeli a többmázsányi elektromos felszerelést (lásd a Gondolatjel ezzel foglalkozó legutóbbi cikkét). Kiderült, hogy egy tanácsadó vállalkozás, amely háromszáz elismert „blue-chip” cégnek ad gazdasági tanácsokat, rájött, hogy a vállalatok egyszerűen olcsóbb közönséges autóként veszik a hibrideket. Ki fizeti meg az árkülönbözetet? Természetesen az adófizetők, akik a kipufogógázt is szívják.

Ráadásul a sok flottát kezelő és ismerő Brit Járműkölcsönző és Lízingelő Egyesület (British Vehicle Rental and Leasing Association – BVRLA) rámutatott, hogy ebbe az eredeti szándékkal messzemenően ellentétes irányba viszi el az autóvásárlásokat a környezetkárosító mumusnak kikiáltott dízelautók adójának megemelése – eszük ágában sincs kihasználni villanyautóik elektromos képességeit. "Olyan helyzetbe keveredtünk, hogy helytelen gyakorlatot eredményez az elhibázott adóztatás," jelentette ki Toby Poston, ​a BVRLA kommunikációs vezetője. Vállalatok városi közlekedésre való járműveket vesznek a cégek olyan alkalmazottaiknak, akik nagy távolságokat utaznak autópályán.

Amikor a brit Közlekedési Minisztérium értesült a The Miles Consultancy felismeréseiről, szóvivője kénytelen volt elismerni, hogy jelentős környezeti előnyöket vártak a konnektoros hibridektől, de ezentúl inkább a tisztán elektromos hajtású, illetve hidrogén-tüzelőanyagcellás gépkocsikat favorizálják.

Ezt az egész tragikomikus fiaskót nagyon egyszerű lett volna elkerülni. Hadd utaljak vissza a Gondolatjel korábbi cikkére az „etalonhülyéről”. Ha egy páncélszekrény-gyár kitalál egy újfajta típust, kérjen fel a tesztelésére egy börtönben ülő mackóst. Ha egy minisztérium kitalál valamilyen kedvezményrendszert, valaminek az előmozdítására, akkor kérdezze meg az érintetteket – a jelen esetben akár a házon belüli kollégákat –, hogyan reagálnának. Rövid gondolkodás után, vagy kapásból mindenki rávágja: másfél millió forintos árelőnyért ő bizony akkor is hibridautót vesz, ha kizárólag benzines üzemmódban fogja használni. 

A nagy-britanniai esetnek vannak általánosabb tanulságai is. További bizonyíték ez arra, hogy egy nagyon új, kiforratlan, sok szempontból erősen kétes technológiát akarnak meggondolatlanul ránk erőltetni a villanyautókkal és a hibridekkel. Majd ha nagy számban lesznek ilyenekből tízévesnél idősebb, kétszázezer kilométer fölött futott példányok, látni lehet a tényleges energiamérlegüket, környezeti hatásukat, javítási igényüket és visszaforgathatóságukat, akkor lehet majd esetleg fokozatosan felváltani a belsőégésű motoros járműveken alapuló gépkocsi-közlekedést, amelynek annyira ki vagyunk szolgáltatva. Kapkodó ötletelésre, felelőtlen intézkedésekre pedig semmi szükség.