Az autózás élménye elválaszthatatlan a megfelelő hangzástól – nem is kell erre hitelesebb bizonyíték annál, mint hogy a tisztán elektromos sportautók tervezői is vérforraló hangokat társítanak a hajtáslánc működéséhez, ahelyett, hogy beérnék a csenddel. Az autógyártók a szívászajból, a gyújtási sorrend és egyéb paraméterek által meghatározott motorhangból és a kipufogó hangjából komponálják meg a számukra (és persze ügyfeleik számára) kedves hangzást. Ez pedig, bármilyen szubjektív, mégis minősíthető és rangsorolható: sokak szerint például soha nem készült ékesebben éneklő motor, mint a Lexus LFA 4,8 literes V10-ese…

Történetünkben is motorok szerepelnek, ám olyan motorok, amelyekről már azt hittük, végleg elnémultak. A szlovén Vlado Plateis roncstelepeken vadászik kiselejtezett, élettelen autók alkatrészeire. Pontosabban a motorok érdeklik, azon belül is a szelepfedelek. Ezek a hőskorban, a műanyag burkolatok bevezetése előtt egy-egy autógyártó cégérének számítottak, dizájnjukat sokszor ugyanolyan gondosan dolgozták ki, mint az autó külső, szemmel látható alkatrészeit.

A Plateis-gitárok ott kezdődnek, ahol a gépek véget érnek: a csendben, miután végleg leállt a motor. Vlado Plateis öreg autók hengerfejeiből építi elektromos gitárjait, amelyek magukon hordják az évek és a kilométeres hegeit: utánozhatatlanok.  A gitárok egyenként készülnek, lassan, aprólékosan: egy-egy projekt akár három hónapig is tart. 

Vlado nem sablonok mentén dolgozik, minden megszerzett kincs önálló életre kel a kezei alatt, a formák irányítják a stílust, és vélhetően a stílus határozza meg, hogy milyen hangzást ad gitárjainak. 

Tisztában van vele, hogy gitárjai nem valók mindenkinek, az azonban biztos, hogy nem lehet elmenni mellettük. Minden munkája részben szobor, részben hangszer és részben lázadás az elmúlás és a konvenciók ellen.

Vlado nem válogatós, európai, japán, de még amerikai motorokról is szenvedéllyel szereli le a szelepfedelet, ha meglátja benne a történetet. És ha már itt tartunk, örömmel ajánlanánk neki néhány különlegesen szép szelepfedéllel megáldott Toyota-blokkot: nem mindegyiket könnyű fellelni, de tudatos kutatómunkával idővel testvéreket kaphatna Sorell, a Plateis-kollekció Toyota Corollából született tagja.

Ilyen a Yamahával közösen fejlesztett, kétliteres, soros négyhengeres Toyota 3S-GE (1984-2005), amely olyan sportos modellekben dolgozott, mint a Celica, az MR2 vagy az Altezza, amelyet Japánon kívül leginkább Lexus IS 200-asként ismer a világ. Szintén ikonikus a legendás AE86 modell „Red Top” 4A-GE (1989-1991) erőforrása, amelynek ezüst szelepfedelén pirossal tündöklött a Twin Cam 16 Valve felirat. 

Ha már piros, ne feledkezzünk meg az 1997-ig gyártott, 2,4 literes Toyota 22R blokkról, egy igazi igáslóról, amely a Hiluxban és a Land Cruiserben is dolgozott, de a Plateis Guitars számára a szelepfedél rikító piros festése miatt lehetne izgalmas. Aztán ott van a 3S-GTE, a blokk, amelyhez motorsportsikerek százai kötődnek – és ezek még csak a soros négyhengeresek voltak. 

A háromliteres, soros hathengeres 2JZ (1991-2009) sorozat színes alumíniumból készült szelepfedelei rendkívül látványosak, az pedig felülmúlhatatlan geg volna, ha a Lexus már említett 1LR-GUE tízhengeresének az egyik hengersoráról szerelné le a mester az öthengeres szelepfedelet. Más kérdés, hogy az előbbivel ritkán lehet bontókban és roncstelepeken találkozni, az utóbbiakra pedig jellemzően úgy vigyáztak gazdáik, mint a hímes tojásra, így gyanítható, hogy alkatrészként (mármint használt, történetekkel teli alkatrészként) egyáltalán nem fellelhető.

Fotó: Plateis.gitars.com, Facebook/Vlado Plateis