Uram, irgalmazz! – suttogod, miközben összeszorítod a szemed és elfehéredő ujjakkal markolod a kormánykereket. Várod a csattanást, a gyűrődő fém csikordulását, az üveg csörömpölését, jajveszékelést és férfikáromkodást.

Csönd.

Az autód áll, lefulladt, de nem rohant bele az előtted állóba. Abból most kiszáll egy mackós férfi, vörös a feje, előremegy, hogy megnézze, milyen kárt csinált. A kezedbe temeted az arcod. - Hála Istennek!- rebeged, majd még mindig remegő tagokkal kiegyenesedsz az ülésben, körülpillantasz. A mackós a másik férfival tárgyalja az esetet, nem üvöltöznek, talán nincs komolyabb kára semelyiknek.

Kifújod magad. Most már nem is bánnád, ha a vörösfejű ráfaragott volna. Mert ha valaki, hát te tudod, mi volt az előzmény. Szépen nyugodtan haladtál a híd felé vezető úton, a külső sávban, amikor a felhajtón megjelent ennek a mackósnak a kocsija, és be akart vágni eléd. Te nem hagytad magad, de az ürge bőgő motorral lehajrázott és végül éppen csak befért az orrod előtt. Ijedtedben rá is fékeztél, és ez volt – mint utóbb kiderült – a szerencséd. Mert a hídon valami történt, az egész sor vészfékezett. A mackós centikkel állt meg a másik mögött. Bele is mehetett volna, az erőszakos fráter, legközelebb majd meggondolja!

- Gyermekem, gyermekem! - szólal meg ekkor egy halk és szelíd, de jól kivehető hang az utastérben. Nem lehet, hogy neked kellett volna udvariasabbnak lenned?

A kérdés még lebeg a levegőben, és neked sejtelmed sincs, hogy ki beszél. Aztán bátortalanul a visszapillantó tükörre akasztott kis feszületre pillantasz.

- Ha beengedted volna a bekéredzkedőt, nem gyorsítasz, hanem lassítasz, akkor nem lett volna vészhelyzet. És akkor nem kellett volna esedezned az irgalmamért – mondja szelíd korholással a hang.

- De engem sem engednek be a felhajtó sávból, Uram! Amíg friss volt a jogosítványom, volt hogy percekig álltam a végén, amíg rá tudtam hajtani a hídra. Aztán a barátnőm megmutatta, hogy nem lassítani, hanem gyorsítani kell ilyenkor. És aztán ha tetszik nekik, ha nem, ott vagyok, és kész. Ilyen a világ, Uram!

- Gyermekem, gyermekem! - mondja Jézus Krisztus, mert ha nem is mozdul az ajka, nyilvánvalóan ő beszél a kocsiban. - Ha téged nem is engednek besorolni, te azért beengedhetsz másokat. Nem csak a rossz példa ragadós, hanem a jó is. Ígérd meg, hogy máskor beengeded a besorolót.

Meghajtod a fejed és sóhajtasz. - Úgy lesz, Uram. És… izé, köszönöm, hogy megúsztam a koccanást.

- Szívesen – mondja Jézus Krisztus, és mintha rád mosolyogna a feszületről.

Jámbor Gyula