Európa egyik legkisebb nemzete 2020 tavaszán ingyenessé tette a tömegközlekedést. Az ötlet zseniális, de nem biztos, hogy a legjobb időzítés volt ezzel éppen akkor előrukkolni, amikor a covid felütötte a fejét Európában. Nyilván, a tervezet már régebben elkészült, mint ahogyan a pandémia előszele akárcsak megérintette volna az öreg kontinenst, de az ambiciózus környezetvédelmi politikára hatással bírt a világjárvány is.

Az Európai Unióban sehol máshol nincs akkora autóőrület, mint Luxemburgban, ahol európai viszonylatban a legtöbb az egy főre jutó autók száma, a legfrissebb, idei felmérés szerint ez pontosan 681 autó/1000 lakos. Tíz luxemburgi háztartásból csaknem kilencnek van kocsija és minden tizedik család három vagy annál is több autóval rendelkezik. Az autófüggőség megfékezésére állt elő ez a kis ország a farbával és 2020. február 29-én a tömegközlekedést teljesen ingyenessé tette. Az első osztályú jegyek kivételével azóta senki sem fizet egy centet sem azért, hogy buszra, villamosra vagy vonatra szálljon Luxemburg határain belül.

Az utasok számára a jegyek elhagyása egyfajta kényelmet jelent, hiszen nagyon könnyű leugrani a buszról és felszállni a villamosra anélkül, hogy gondolkodni kellene azon, hogy érvényes-e még a jegyünk, vagy hogy hol szerezhetünk újat. És bár Luxemburg a világ országai között vezet az egy főre eső GDP-ben, azért mégsem lehet mellékes a közlekedési költségek megtakarítása. A bloomberg.com riportja szerint, a luxemburgiak általában pozitívan is viszonyulnak az ingyenes politikához, de egyelőre mégis kevés bizonyíték van arra, hogy ez csökkentette volna a közlekedésben részt vevő autók számát. 2022 májusában az utak zsúfoltsága nagyrészt megegyezett vagy magasabb volt, mint 2019 májusában, az ingyenesség meghirdetése előtt.

A tanulmány szerint ennek az az oka, hogy a tömegközlekedés ingyenessé tétele önmagában nem csábítja el az embereket az autótól. Bár a díjak eltörlése ösztönzőnek bizonyulhat, ez nem kompenzálja az egyéb lehetséges hátrányokat, például a túlzsúfolt, kései vagy törölt járatokat és azt, hogy a tömegközlekedés nem tud versenyezni a háztól házig történő utazás kényelmével. A kihívás része az is, hogy még nem elegendő a tömegközlekedési hálózat lefedettsége, annak ellenére, hogy az ország nagy hangsúlyt fektet a vasút fejlesztésére és folyamatosan bővíti a fővárosban 2017-ben átadott villamoshálózatot is. De egyelőre a kizárólag busszal vagy vonattal utazás különösen kihívást jelent a városközpontokon kívül élőknek.  Az ingyenes utazás leglelkesebb használói általában azok, akik egyébként gyalog vagy kerékpárral közlekednének.

Ahhoz, hogy az embereket leszoktassuk az autófüggőség fenntarthatatlan szintjéről, drágábbá kell tenni az autózást – vélik többen, de ettől a luxemburgi kormány eddig óvakodott. Míg 2021-ben az üzemanyagadókat az európai normákhoz közelítették, addig 2022 májusában a kormány "szolidaritási csomagjának" részeként ideiglenesen felfüggesztették az emelések egy részét, hogy segítsenek a polgároknak átvészelni az ukrajnai orosz invázió okozta energiaválságot.

Luxemburg útjai egyébként nem csak szimplán az autózás népszerűsége miatt zsúfoltak.  A Nagyhercegség munkavállalóinak közel fel az ország határain kívül él. A luxemburgi munkaerő 46%-a francia, német, belga nemzetközi ingázókból áll. Sokan a magas lakhatási költségek miatt közvetlenül a határ túloldalán élnek. Az eredmény: napi szintű tömeges ki- és beáramlás. Ezért a viteldíjak eltörlését egyesek szerény közlekedési támogatásnak tekintik azok számára, akik a magas megélhetési költségek miatt kénytelenek Luxemburgon kívülre telepedni.