Mikor volt hazánk a gépjárműfejlesztés élvonalában? Ritkán és régen… Gondoljunk csak a karburátort megalkotó Bánki Donátra és Csonka Jánosra, az első nagy sorozatban gyártott autótípus, a Ford T-modell konstruktőreire, Galamb Józsefre és Farkas Jenőre, vagy Barényi Bélára, az elöl-hátul gyűrődő zónával védett, szilárd biztonsági utastér feltalálójára, akinek milliók köszönhetik életüket. Mivel hazánkban nem volt jelentős autóipar, Csonkáék helyett a náluk később szabadalmaztató Wilhelm Maybach neve maradt meg Nyugaton a porlasztó atyjaként, a többiek pedig külföldön érvényesültek.

Most viszont magyar tehetségeket idehaza foglalkoztató cég verekedte be magát a járműfejlesztés globális élvonalába, persze olyan ágazatban, amelyhez nem szükséges nagyipari háttér, sem csillagászati összegű befektetés, hanem elegendő a kiemelkedő agykapacitás. Az aiMotive története következik.

Elődvállalkozását Kishonti László alapította és vezeti, amely kidolgozta a világ egyik legjobb grafikus teljesítménymérő szoftverét, a szakma gigászaival együttműködve, mint az Apple, Nokia, Google. A mobilpiac lelassulásakor, 2015-ben előrelátóan felismerte, hogy a közeljövő menő témája a mesterséges intelligencia behozása a gépkocsiba. A vállalkozás neve már aiMotive (artificial intelligence; automotive).

Esélyük alapja, hogy az autóipar nagyjai otthon vannak a gépészetben, de hatalmas szervezetként nehezen tudnak átállni gyökeresen új szakmai területre, mint amilyen az autonóm gépkocsi megvalósítása. Helyesen felmérték, hogy mire felkészülnének, már le is késték a gyorsvonatot. Helyette partnerkapcsolatot keresnek már működő és bizonyított kompetenciaközpontokkal, mint az aiMotive.

Jelenleg ez a vállalat a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb márkafüggetlen, önálló szoftverbeszállítója, mintegy kétszáz fejlesztőmérnökkel. Ígéretes startupként, be tudta vonni a kezdéshez szükséges tőkét. A világpiacon vetélytársai kínai és amerikai techcégek, amelyek dollár-százmilliókkal gazdálkodhatnak, de Európában elismerik, hogy a magyaroknak nemcsak ötleteik vannak, hanem működő projektjeik.

Bármilyen intelligensek egy autógyártó hagyományos képzettségű fejlesztési vezetői, a mesterséges intelligencia témakörében még igényeiket sem feltétlenül képesek fejlesztőknek érthetően megfogalmazni, illetve az utóbbiak visszakérdezéseire szakszerűen válaszolni. Kell a kétféle gondolkodású csoport közé egy hídember, aki felfogja, mire van igény, és azt interpretálni tudja kollégái felé. Ő Jánky Szabolcs, a rendszerszemléletben gondolkodó villamosmérnök, az aiMotive projektvezetője.

Adott esetben például kiderül, hogy egy autópályán teljesen önvezető autóba kell nyolc kamera, négy radar, az ezekből érkező információtömeget feldolgozni képes hardver és szoftver, illetve ezekkel működtethető szerkezeti egységek, például elektromos szervokormány, amelyek kiválasztására tanácsokat ad az aiMotive.

Egy kamera bitjeinek tömkelege még nem látás. Az elemi információkat a mesterséges intelligencia összegzi kiértékelhető képekké, amelyek alapján helyes következtetésekre, reakciókra jut, és ezeknek megfelelő utasítást ad motornak, kormány- és fékberendezésnek.

Kezdetben van egy üres „tudatú”, neuronhálójú doboz, amelynek sok-sok képet mutat meg a tanító szerver, például autókról, hogy ezek mindegyike „autó”. A tanított neuronhálóban tudásrétegek alakulnak ki, már absztrahálja az autó fogalmát, a kiskocsitól a kamionig. Ezt a folyamatot mágiának nevezi Jánky Szabolcs, hiszen a szakemberek sem tudják pontosan, mi játszódik le a hálóban, csak próbálják megérteni az általuk teremtett, de nem teljesen értett gépi tudatot. Ezt sokan tartják kissé ijesztőnek a tradicionális autóiparban.

Persze azért egzakt tudomány ez, az aiMotive szakemberei hibafüggvényeket, számadatokat elemeznek. A tesztelt mesterséges intelligencia például statisztikailag 99,9 százalékban felismeri az autókat és az úton felbukkanó különböző objektumokat, ami a részleges önvezetéshez már elég. Ami a fennmaradó egy ezreléket illeti, a megrendelővel egyeztetnek.

A megvalósult gépi agyat alapos, mindenre kiterjedő tesztelési processzus várja, autóipari ISO-szabványok szerint. Ha változtatni kell valamit, Jánky Szabolcs tudja, mi megvalósítható, mi nem, státuszmegbeszéléseken konzultál gyári mérnökökkel, és apró lépésekkel (iterációkkal) érnek célba. 

A virtuális tesztautót virtuális, determinisztikus tesztkörnyezetben próbálgatják, de nagyon alaposan ellenőriznek valóságos járműveket is. Ám amint beépítik a mesterséges intelligenciát egy gépkocsiba, az már olyan változtatás, hogy érvényteleníti a forgalmi engedélyt. Ezért fejlesztési célú tesztautóként megy át speciális vizsgán, és ilyen rendszámot kap. A feljogosított tesztsofőrök rendszeresen vizsgáznak, és kettesével ülnek a kocsiba: egyikük vezet, a másik a rendszer működését figyeli. Így már nyugodtan ki lehet menni a forgalomba, de a tököli reptéren és Zalaegerszegnél, a világszínvonalú ZalaZONE próbapályán is sokat dolgoznak. Mire vevőjéhez kerül az autó, meg lehet bízni benne.

Már sok tradicionális autógyártóval és a piacra újoncként belépő céggel dolgozik együtt az aiMotive, ennek köszönhetően 2024-re több millió közúti járműben lesznek ott a biztonságot fokozó, vezetőjüket tehermentesítő, segítő, vagy akár teljesen helyettesíteni képes, mesterséges intelligenciájú fejlesztései. Jánky Szabolcs összegzése szerint „nagyon vonzó Magyarországról csinálni valamit, ami megváltoztatja a világ autózását”.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!