A könnyűlovasság minden korszak fontos harci eleme, a legendás huszárságot először Bonfini említi az 1477-es győri tábor leírásában: „a királynak háromféle, cseh, rác és magyar” lovassága van. A megkülönböztetés itt nem nemzetiséget, hanem a lovassági fajtáját jelentette: a cseh a nehézlovasságot, a rác a huszárságot, a magyar pedig a korábbi típusú könnyűlovasságot, a 15. század végén a huszárság már egyértelműen a magyar könnyűlovasságot jelentette. Gyorsan bevethető hadtestre a gépkocsik korszakában is szükség volt.

Hadigépek

A világháborúk idején több magyar cég is gyártott katonai teherautókat és harckocsikat, de még az 1948-as magyar hadseregben is leginkább a Dodge Weapon terepjárók és a GMC termékei domináltak.

Ezekből akkoriban közel háromezer szolgált, ami kevés volt a szállítási feladatok ellátására. A járműpark mennyiségi növelése mellett a fejlesztések másik fő célja volt az amerikai járművek kiváltása, miközben a szovjet darabok beszerzése nehézkes volt, ezért felmerült hazai gyártmányok rendszeresítése.

Kellett kisebb is

A platós magyar teherautók megjelenése alaposan megváltoztatta a járműpark összetételét: 1952-ben a tízezredik, 1954-ben már a húszezredik Csepel gördült le a szalagról, az első jubileumi darabot, majd még több ezret a Magyar Néphadsereg kapta.

A hagyományos teherautók mellett a hadseregnek szüksége volt kisebb méretű és terepjárásra is alkalmas szállítójárművekre.

Tervezésekor a szovjet recept alapján dolgoztak, vagyis a legendás GAZ sorozat 1941-ben készült első terepjárójához hasonlóan ennek mintájául is a klasszikus Jeep szolgált, pontosabban annak nagyobb változata, a Dodge Weapon.

OT-szinten restaurál Cs130-as        Fotó: Boros Jenő

Weapon mintára

A magyar hadseregben már bevált modell leváltásáról a minisztérium dönött, de a Nehézipari Központ (NIK) által megbízott Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) prototípusa le sem tagadhatta az amerikai inspirációt és hogy még nemzetközibb legyen a modell, Steyr licenc alapján gyártott Csepel motor hajtotta.

A dízel D-413-asból fejlesztett benzines B-413-as erőforrás nehéz volt a 3,5 tonnás tömegű járműhöz. A viszonylag gyenge motor ellenére a Kecskének is csúfolt 4x4-es Csepel-130-as kifejezetten jól bírta a terepjárást, mert ötfokozatú sebességváltójához csatlakozó hátsó futóműve német ZF önzáró differenciálművet kapott.

Nagyobb Csepelekből ismerős részletek    Fotó: Boros Jenő

A hosszabb jobb

Először 2,6 méteres, majd 3 méteres tengelytávval készült, a nyúzópróbákon utóbbi vált be: a 100 ezer kilométeres tesztek után csak néhány kisebb módosításra volt szükség a Kovácsházy Ernő által tervezett terepjárón.

Az 1947-es NIK 30-as prototípus még a győri MWG-ben és a Gödöllői Gépgyárban készült, a sorozatgyártás 1951-ben indult a Csepel Autógyárban, mely összesen 520 komplett autót és 911 önjáró alvázat szállított a honvédségnek. Ennél jóval többre lett volna szükség, sőt, sok 130-ast rendelt volna a mezőgazdaság és több más ágazat is, de hiába, mert 1952-ben bejezték gyártását.

Magyar katonai járművek                     Fotó: Boros Jenő

CSEPEL 130

Hosszúság: 4840 mm

Szélesség: 2150 mm

Magasság: 2070 mm

Tengelytáv: 3000 mm

Motor: 4 hengeres benzines

Lökettérfogat: 5322 cm3

Teljesítmény: 85 LE/ 220 percenkénti fordulaton

Üres tömeg: 3500 kg

Mászóképesség: 58%

Svéd kapcsolat

A magyar hadseregnek szánták, de nem jött össze a svéd modell elterjedése. 1975-ben VOLCOM néven alapított vegyesvállalatot a Volvo AB, a MOGÜRT Kereskedelmi Vállalat és a Csepel Autógyár, a szándéknyilatkozat szerint a magyar fél négymillió svéd koronáért megvette volna a Volvo L3314-es terepjáró gyártási jogát. Az első évben még csak 200, a felfutás után évi ezernél több autó összeszerelését tervezték.

A végleges szerződés szerint pénz helyett bérmunkával fizettek a magyarok: a 4x4-es hajtáslánc és a 82 lóerős benzinmotor a svédektől érkezett, ezekre építettek nyitott és zárt karosszériákat a Csepel Autógyárban. A C202-es nem volt versenyképes a világpiacon, így 1980-ban 3322 darab után leálltak a típus gyártásával, a Laplanderek harmada készült Magyarországon.

VOLVO L3314 Laplander

Motor ( C202) 1986 cm3/82 LE

Hosszúság: 4015 mm

Szélesség: 1680 mm

Magasság: 2145 mm

Tengelytáv: 2100 mm

Tömeg:

Ponyvás: 1600 kg

Furgon: 1795 kg

Szovjet dominancia

A Csepel 130-asok után több mint négy évtizeden át GAZ és UAZ parancsnoki és rajkocsik domináltak a magyar hadseregben. A szovjet modell leváltásával többször próbálkoztak: a következő könnyű magyar katonai jármű a változó katonai doktrínák miatt született. A helikopterrel is szállítható magyar mini Hummer gyorsbeavatkozó katonai járműként és versenyautóként is jól vizsgázott.

1991-ben a Haditechnikai Intézet könnyű terepjáró jármű (KTJ) fejlesztésében és kivitelezésében működött együtt a speciális járművekben tapasztalt Gépfet KFT-tel, mely tervezett már repülőtéri vontatót és bányagépet is.

Szöcske prototípus     Fotó: Boros Jenő

Csapásmérő

A honvédségi harcászati műveleti követelményrendszerbe illeszkedő, deszantosok által is használható gyorsbeavatkozó, felderítő, csapásmérő és sebesültszállító jármű első próbadarabját 1994-ben mutatta be Gépfet. A leginkább crossautóra, buggyra emlékeztető KTJ méretét a MI8-as szállító helikopter befogadóképessége szabta meg: a terepjáró hossza 3,66 méter, szélessége 1,8 méter, magassága 1,46 méter.

A ponyvaburkolatú, csővázas megoldás a Szöcske rejtőzését segítette, csakúgy, mint a különleges festés és farmotor, amely megnehezítette hőkamerás felderítését.

2WD, 4WD

Készült kettő, illetve négykerék-hajtású, léghűtéses és folyadékhűtéses változat is. A 4WD Szöcske menetkész tömege 1060 kg volt; négy személyt, valamint a következő fegyverek valamelyikét szállíthatta: könnyű- vagy nehéz-géppuska, mesterlövész- vagy fedezékromboló puska (Gepárd, Elefánt), hátrasiklás nélküli löveg, páncéltörő rakétavető (Fagot).

Az 1,9 literes Volkswagen turbódízellel hajtott KJT 130 km/órás végsebességre volt képes. A VW-tól származó motoron és hajtásláncon kívül az autó szinte minden része magyar gyártmány volt. A taszári bemutatón és a magyar tereprali bajnokságon is jól szerepelt a Szöcske, sorozatgyártásra azonban nem került.

Nyúzópróba az écsi próbapályán

KTJ SZÖCSKE

Száraz tömeg: 1,06 t

Menetkész tömeg: 1,1 t

Hosszúság: 3,66 m

Szélesség: 1,80 m

Magasság: 1,46 m

Legnagyobb sebesség: 120 km/h

Szállítható személyek száma: 1+3 fő

Gyártó: Gépfet Kft.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!