Egy hónappal a januári, detroiti világpremier előtt bemutatkozott a harmadik generációs Mini legdrágább és legerősebb változata, a John Cooper Works. Ahogy a korábbiakban, a csúcsváltozat most is a háromajtós Cooper S-re épül, de kívül-belül jelentősen átdolgozták. A csúcsmodell egyedi, nagyobb légbeömlőkkel rendelkező lökhárítókat, szélesebb küszöböket, LED-es fényszórókat, középen kivezetett, krómozott kipufogókat, egyedi, 17 vagy 18 colos felniket és nagyobb tetőszpojlert kapott.

A B48 kódjelű kétliteres benzines BMW turbómotorból a Cooper S-ben 192 lóerőt hoznak ki, a John Cooper Worksben viszont már 231-et, amihez 320 Nm-es nyomaték társul 1250-es fordulatszámtól kezdve. Ez 29 lóerővel és 39 Nm-rel több, mint amit az előző John Cooper Works 1,6-os turbómotorja tudott.

Mechanikus önzáró differenciálmű továbbra sem jár a kocsihoz, de elektronikus igen, ez kanyarból történő kigyorsításkor megfékezi az elpörgő ívbelső kereket, így a nyomaték a jobban tapadó ívkülső kerékhez kerül. A futómű keményebb, mint a Cooper S-ben, a fékrendszert Brembo gyártmányúra cserélték. Alapáron hatfokozatú kézit, felárért kormányról is kapcsolható hatfokozatú automataváltót adnak a kocsihoz.

Nemcsak erősebb, hanem 100 kg-mal könnyebb is elődjénél az új Mini JCW, a tömege mindössze 1205 kilogramm. A kis méregzsák 0-100 km/h sebességre 6,3 másodperc alatt gyorsul föl, a végsebessége pedig eléri a 246 km/h-t. Ezek 0,6 másodperccel, illetve 14 km/h-val jobb értékek annál, amit az előd tudott. Az automataváltós kivitel ugyan 15 kilogrammal nehezebb, de a rövidebb egyes és kettes fokozatnak köszönhetően még jobban gyorsul, csak 6,1 másodpercre van szüksége a százas sprinthez. A kocsi tudását látva a gyár által megadott 5,7 literes fogyasztást valószínűleg nem lesz könnyű a való életben reprodukálni.