„Mély fájdalommal tudatom mindazokkal, akik ismertétek, és szerettétek páromat, Gara Pétert, hogy a gyilkos kór tegnap estére legyőzte Őt. Hamvasztás utáni temetéséről később intézkedek” – írja közösségi oldalán felesége 2017. április 28-án.

Tegnap épp úton voltam, amikor Árkus Évi értesített a szomorú hírről, és arra kért, hogy írjak majd egy rövid emlékezést, igyekeztem felfogni a felfoghatatlant, de még azt hiszem, sokáig nem sikerül.

Próbáltam összeszedni mindazt a netről, amit lehetett, de elég szűkmarkú volt velem: nagyon kevés a személyes adat, ahhoz az életúthoz képest, amelyet – most már joggal mondhatjuk –, rövid idő alatt, bejárt. Neve ott szerepel az „autós” újságírók listájában, és a legutóbbi MÚOSZ küldöttek sorában is. Ismereteim szerint húsz évet dolgozott a MÚOSZ Etikai Bizottságában – talán ennyi elég is ahhoz a karakterhez, amelyben megrajzolható Gara Péter portréja és portfóliója.

Nyilván szomorúsággal töltötte el, hogy két évtizedes etikai bizottságban eltöltött munka után – 2017-ben nem választották e tisztségre ismét, jóllehet számos jelölést kapott. Nem vágyott más tisztségre, csak erre az egyre. Nem kapta meg, nyilván tapasztalata, igazság- és etikai értékrendje és késztetése, önként, az újságíró társadalomért vállalt közösségi munkája alapján még sokat tehetett volna. Nem így lett. Maradt a szövetség tagja és egyik küldötte, amelyben képviselhette azok érdekeit, akik mandátummal felruházták. Egészen 2017. április 27-ig – immár mindösszesen, közel – két hónapig.

A kép feleségének közösségi oldaláról való, ezzel a képpel tudatta, hogy Gara Peti elment. Mellette kislánya látható.

Még a rendszerváltás körüli évek idején, az MTI-ben találkoztam vele először, az MTI Fotónál dolgozott, akkor még gyártással foglakozott, később már újságíróként láttam viszont újra, talán éppen itt a MÚOSZ-ban, az etikai bizottságban. Nem változott, és nem öregedett, hiába múltak az évek.

Az, hogy kit, miért és mikor szólít el egyszer csak hirtelen a Teremtő, időnként a szomorú meglepetések kategóriája – Gara Péter távozása nekem ilyen. A mindig vidám, életerős, a poénokra mindig kapható, és maga is gyártó újságíró képe van most is előttem, és marad meg bennem. Hiszem, hogy ebből a nekrológból is gyártana valamit – de ezúttal „nem veszem a lapot”.

– Ugye csak viccelsz velünk? – kérdezem bátortalanul – de már nincs válasz. A hír igaz, úgy, mint ahogyan etika „tízparancsolata” előírja.

– De azért, ahogy most itt hagytál bennünket Gara Péter – az nem volt igazán szép tőled. Mondhatnám úgyis: ez etikai vétség. Nem állásfoglalás, hanem HATÁROZAT. Tudod.

Kiss G. Péter

www.muosz.hu