Csodálatos darabok, méltó környezetben és elrendezésben: az attraktív épületegyüttes már önmagában is megér egy vizitet, hiszen Keszthely csodálatos parkjában, a Helikon kastély szomszédságában épült a XIX. században. Ez Festetics (II.) Tasziló uradalmi istállója, melynek földszintjén tárolták a család közlekedési eszközeit, lovait, több kocsiját, hintóját és szánját. Az emeleti részen laktak a lovászok és a kastély személyzete, napjainkban pedig páratlan kollekciónak ad otthont az épület.

A keszthelyi hintómúzeum   Fotó: Boros Jenő

Rangos avatás

Magyarország és Európa legyik leggazdagabb hintómúzeuma értékes darabbal gyarapodott, egy igazi kocsi kocsival, mely járműtörténeti jelentőségű. Méltó környezetben és rangos társaságban ünnepelték a legújabb szerzeményt.

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a Helikon Kastélymúzeumban utalt arra, hogy napjaink magyar járműiparának alapja az az innovatív képesség, amely már az ötszáz évvel ezelőtti kocsikészítő mesterekben is megvolt. A nemes hagyomány folytatása az 1990-es években feltámasztott hazai járműgyártás és a magyar mérnökök tudása, melyre több világcég alapozhatta beruházásait.

Palkovics László miniszter a kocsi kocsi előtt      Fotó: Boros Jenő

Hiánypótló darab

A BME és a Knorr Bremse együttműködése elsők között bizonyította a magyar oktatás és mérnökgárda versenyképességét, a világszínvonalú fejlődés legújabb állomása a ZalaZone tesztpálya, mellyel a város a világ járműiparának meghatározó helye lesz.

Az autonóm járművek fejlesztésére és tesztelésére is alkalmas központ mellett nem hanyagolják el a múlt emlékeit sem, márciusban gurult be keszthelyi épületbe a legújabb hiánypótló darab: a kocsi kocsi járműtörténeti és nyelvi szempontból is jelentős fejezete a magyar kultúrának, ezért fontos volt, hogy helyet kapjon a kollekcióban.

Nem csak ötletét adta

Az ötletadó Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke és a járműtörténet megszállottja szerint „a modern mobilitás, a négykerekű közlekedés ősei mi, magyarok vagyunk, a világ számos nyelvében is a mi szavunk alapján honosodott meg a kocsi neve.”

A munka nem áll meg, a keszthelyi műhelyben jelenleg is építenek egy hasonlót, amit Kocs község kocsimúzeumának adományoz majd az ötletadó Knezsik István, aki a járművek elkészítését is finanszírozta, ezt Pálinkás Róbert, a Helikon Kastélymúzeum igazgatója jelezte az ünnepélyes ceremónián, miközben némi történelmi hátteret is előadott a nagyérdeműnek.

Palkovics László és Knezsik Isván ötletgazda, adományozó Fotó: Boros Jenő

Királyi útvonal

Mátyás király 1485-ben foglalta el Bécset, ami forgalmasabbá tette az osztrák város és Buda közötti útvonalat, mely Kocs község mellett haladt el: az utazók ott pihentek meg, etették, itatták lovaikat, javíttatták járműveiket. A kocsi mesterek klasszikus fogatok alapján elkészítették az első könnyű, kényelmes és gyors szekeret, amivel egy nap és egy éjszaka alatt lehetett megtenni a két város közötti utat.

Derékszeg, fergettyű

A kocsi szekér érdekessége az első tengely és a kocsiszekrény közé épített forgó alkatrész, a derékszeg és a fergettyű, melyekkel megnőtt fordulékonysága, de hasznos újítás volt a nyújtó rúd, mellyel hosszabbítható volt a kocsi rakodófelülete.

A magyar kocsiépítést a Szentföldről visszatérő francia Bertrandon de la Broquiere is említi és 1433-as naplójában. „Magyarországi utamon találkoztam szekerekkel, melyeken hat, hét vagy nyolc egyén ült és mindezt egyetlen ló húzta, ugyanis ha nagy útra indulnak csak egy lovat szoktak befogni. És a hátsó kerekek sokkal magasabban vannak, mint az elsők, és igen jó alvás és pihenés esik benne. Fedelök igen szép, az ilyen fedeles kocsik oly könnyűek, hogy kerekekkel együtt akárki egymaga vállára veheti és elviheti. Az ország róna lévén, a lovak mindenütt ügetve mehetnek”.

Jeremias Schemel így ábrázolta a kocsi fogatot    Forrás: Kocsi Múzeum

Festmény alapján

Ennél részletesebben ismerteti a jellegzetes és immár legendás jármű történetét Kemecsi Lajos A kocsi kocsi című művelődéstörténeti és néprajzi tanulmányában. A 2012-ben megjelent könyv bemutatja az európai járműkultúra alakulásában fontos szerepű kocsit.

A járműről már 1495-ben írásban is említést tettek, majd 1518-ban készült részletesebb leírás is róla, 1568-ban pedig Jeremias Schemel augsburgi festő alkotta azt a színes rajzot, amely a mostani kocsireplika terveinek alapjául szolgált.

Autentikusabb darab

Sokat segített a kép a jelenlegi darab elkészítésében, így mesélt erről az Autószektornak a keszthelyi hintómúzeum vezetője, Varga Zoltán: Eredeti tervrajzok nem álltak rendelkezésre, ezért megpróbáltuk kitalálni a legújabb méreteket a rendelkezésre álló anyagok alapján, miközben konzultáltunk a kocsi múzeum vezetőivel is.

Sok apróságra kellett figyelni, korabeli leírások és a Jeremiás-kép alapján arányosítottuk a mai darabot, ami nem volt könnyű, hiszen akkoriban kisebb testűek voltak a lovak, tehát nem lipicai, és nemes tenyésztésűek, hanem haszonállatok húzták a szekereket. Ezek kisebb, szívósabb, gyorsabb járású és igénytelenebb parlagi lovak voltak, Erdélyben még ma is gyakoriak a szikár, vékony csontozatú állatok által húzott szekerek.

Az eddigi leghitelesebb replika   Fotó: Boros Jenő

Tíz hónap alatt készült

Paraméterek nélkül, feljegyzések alapján és új módszerrel készült a tervrajz, aztán arányosított számításokkal lemodellezték forgácslapból, majd ennek alapján készítették el a végleges kocsit, melynek hossza 2,5 métere, szélessége 1,6 m, tömege 200-250kg, anyaga: 80 % kőris, 20% fenyő. Eltalálták a megfelelő arányokat és gyorsan haladtak: az első rajztól az avatásig 10 hónap telt el.

Mindez a keszthelyi múzeum hintójavítóműhely mestereinek köszönhető: Takács Ferenc érdeme a famunka, Kollár Imre keze formálta a fémalkatrészeket, a badacsonytomaji Hidvégi család műve valamennyi vesszőfonat.

A csapat jelenleg is több különleges darabon dolgozik, ezekről és a keszthelyi hintómúzeum gyűjteményéről szól majd a következő fejezet

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!