Az elmúlt közel három évben a főbb európai piacokról származó márkákról volt szó. Ám nem szabad megfeledkezni a kevésbé jelentős országokról sem. Erre szép példa a belga Minerva, amely az 1920-as években Magyarországon viszonylagos népszerűségnek örvendett.

Belgium

F.N.

A belga Fabrique Nationale fegyvergyár elsősorban motorkerékpárjairól volt ismert. Az 1920-as években többen is megpróbálkoztak a képviselettel, s akadt olyan kereskedő aki néhány F.N. gépkocsit is behozott, de különösebb reakciót nem váltottak ki ezek az autók.

Minerva

A Minerva bevezetőben említett népszerűségére példa: Magyarországon 1930-ban 211 darab Minerva személyautót tartottak nyilván – pontosan ugyanannyit, mint amekkora a jóval olcsóbb modelleket kínáló hazai Peugeot állománya volt. Az 1928-as Magyar Automobil és Motorkerékpár Compass adatai szerint a Minerva 40 lóerős alapmodellje 12000, míg a 100 lóerős csúcsmodell 37000 pengőbe került. Ez a Hispano-Suiza és a Mercedes-Benz fémjelezte kategóriát jelentette. A Minervával Magyarországon Simó (eredetileg Schimmel) Sándor (1884-1947) foglalkozott. Ő először 1912-ben próbálkozott az importtal: László Andrással, - aki az üzleti életben inkább a jobban csengő Andor nevet használta - közösen megalapították a Minerva Automobil Résztvénytársaságot, amely azonban csupán egy évig működött. Simó 1921-ben váltotta ki az autókereskedői iparigazolvány, amjd. 1923. nyarán az Andrássy út 61 szám alatt bemutatótermet, míg a Csanády utca 3 alatt javítóműhelyt nyitott . 1924. végén már 50 Minerva viselt magyar rendszámot – ezt követően a képviselet legsikeresebb éve 1927. volt, akkor 58 darabot sikerült értékesíteni. Az 1929-es gazdasági válság Simót sem kímélte. Ugyan talpraállt, de a Minervától elbúcsúzott. 1930-ban a Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt, majd 1937-1938. folyamán Horváth Aladár reklámozta a márkát, de a régi sikereket már nem tudták megismételni. A Minerva 1938-ban beszűntette a személyautó-gyártást.

Minerva alvázra több hazai karosszériagyártó, például Balogh József, Nagy Géza, Schillinger Gyula és a Metlalo műhely is dolgozott. Az ismertebb Minerva-tulajdonosok listáján Horthy Miklós kormányzó, Festetics Sándor gróf hadügyminiszter, Habsburg József főherceg, Fedák Sári, Andrássy Géza gróf, Pfannl Jenő, a Győri Automobil és Motorkerékpár Club alapítója és elnöke, továbbá a Belga és a Görög Követség, a Hangya Szövetkezet és a Szent Gellért Szálló szerepeltek.

Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt által használt Minerva túrakocsi (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Elektrotechnikai Gyűjtemény)

Svájc

Pic-Pic

A svájci Piccard-Pictet 1906-tól készített túrakocsikat. Magyarországon 1913. körül Reiman Gyula szerezte meg a képviseletet: „Pic-Pic, ez a kiváló svájci márka, mint előreláttuk, a szakértő vevők körében hamar jó hírnévre tett szert, aminek legjobb bizonyítéka az a körülmény, hogy Reiman Gyula igazgató, ki szerencsés kézzel választotta e márka képviseletét, rendszerint csak néhány napig tartja raktáron az ideérkező Pic-Pic autókat. A legutóbbi küldeményből, mely egy 16 LE tolattvus motorral ellátott phaetonból, egy 25/50 LE duplaphaetonból és egy 12/30 LE landaulet- böl állott, már csak a két előbbi látható a képviselet Gizellatéri helyiségében” írta a Motor 1915-ben. 1920-ban a svábhegyi versenyre Reiman Gyula két Pic-Pic autót is benevezett, ami a márka hazai hattyúdala lett.

Martini

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank iratanyagában található levelezés alapján sejthető, hogy az 1900-as évek elején a svájci Martini cég egy magyar összeszerelő üzem létesítésén gondolkodott – nem túl hosszú ideig.

Orion

1909-ben kósza pletykák kaptak szárnyra, mely szerint a Magyar Államvasutak Gépgyára, azaz a MÁVAG a svájci Orion liszensze alapján teherautók gyártására készülődött. E tervből végül nem lett semmi.

Svédország

Volvo

1964-ben négy svéd vállalat közös kiállítással jelent meg a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Köztük szerepelt a Volvo is, amely az Amazon személygépkocsit és egy teherautót állított ki. Három évvel később a Külkereskedelem című lap már arról írt, hogy a Mogürt és a Volvo között „szoros együttműködés” alakult ki, amely elsősorban teherautók és munkagépek importjára vonatkozott. Ezen kívül az Ikarus is kooperált a Volvoval. Eközben több szállítmány személyautó is érkezett.

Volvo 144 a Budapesti Nemzetközi Vásáron 1965-ben (Forrás: Fortepan/Nagy Gyula)

A MÁVAUT, majd az abból létrejött Volán gépkocsi-kölcsönző üzletágában többek között Volvokat is lehetett bérelni. „Milyen típus alkalmas bérautónak? A tesztek eredményei bebizonyították: a Fiat, a Volvo és a VW gyártmányaiból érdemes összeválogatni a kis, közép- és nagykocsikat” írta az Esti Hírlap 1976-ban, s egyben hírt adtak arról is, hogy a Volántourist 50 db Volvo 244-t vásárolt.

Volvo 164 a Volántourist garázsában, 1972-ben (Forrás: Fortepan/UVATERV)

Az egyre gyarapodó Volvo állomány megfelelő szervizelésének előmozdítására a svéd gyár 1973-ban „korszerű berendezésekkel látta el a budapesti, a szegedi, a győri és a siófoki AFIT szervizeket”

A hazai Volvo állomány 1980-ban így festett:

121: 34 db

122 S: 26 db

142: 54 db

144: 266 db

145: 39 db

164: 89 db

244: 134 db

245: 14 db

343 DL: 11 db

Állami tulajdonú Volvo a budapesti forgalomban (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára)