Múlt heti beharangozó cikkünkben megtettük a felütést: Mitől szerviz egy szerviz, és Ön valójában szervizbe hordja-e az autóját, vagy csak egy szerviznek látszó helyre? És mitől olyan drága egy jó szerviz? Mielőtt belevágnánk, ejtsünk néhány szót a vonatkozó szabályozásról.

A törvény

1990 legelején, a rendszerváltás kezdeti óráiban, az akkori Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium legfontosabb dolgának érezte és első rendeletében lefektette a gépjárműfenntartó tevékenység személyi és dologi feltételeiről szóló szabályokat.

A rendszerváltoztatás idején tudható volt, hogy azonnal mindenki elkezd majd a zavarosban halászni, ezért 14 paragrafusban és még 20 oldalnyi mellékletben írták le a szabályokat. Cikksorozatunk minden része a rendelet egy-egy részét emeli ki és magyarázza el. Lássuk az elsőt!

Vajon mivel kezdődik a rendelet?

Az 1/1990 KHVM rendelet bevezető rendelkezései után a 3. paragrafus imígyen szól:

„A járműfenntartó tevékenységgel összefüggő műszaki munkát - a járművek mosását kivéve - közvetlen szakmai felügyelet nélkül csak olyan személy végezheti, akinek a tevékenységhez az 1. számú mellékletben meghatározott vagy annál magasabb fokú, a szakiránynak megfelelő képesítése van.”

Magyarul a kocsi mosón kívül mindenkinek, aki anyagi ellenszolgáltatás fejében hozzá akar nyúlni egy autóhoz, megfelelő iskolai végzettségre van szüksége.

De mit is jelent az, hogy valakinek végzettsége van? Biztosan nem csak annyit, hogy remélhetőleg korszerű tudással rendelkezik arról, amit csinál, hanem azt is, hogy jól tudja, a tevékenysége milyen felelősséggel jár együtt.

Ha érdekli, hogy mit találtak a szervizesek, amikor a gyenge fékhatás okát keresték, ide kattintva feltétlenül olvasson tovább!