József pályája szülői ráhatásra terelődött az autószerelés felé. Édesapja a VOLÁN járműjavító telephelyen dolgozott, így került közel a sok kerékhez, de mivel itt inkább teherautókat, és buszokat javítottak, kezdetben a személyautós vonal nem is volt meg nála. Majd az iskola elvégzése után helyezkedett el gyakornokként a helyi járműjavító mesternél, akinél a fejlődés, tanulás teljesen más dimenziókban mozogott, hiszen abban az időben a tanuló a ranglétra aljáról indult, és semmilyen támogatást nem élvezett a nagy öregek szemében. Így csak az igazán elhivatottak maradtak a pályán, akik tovább tudtak lépni a kulimunka, a szekálások, és egzecíroztatások közepette, és egy idő után hozzáállásukkal, és szorgalmukkal bizonyították, hogy nem csak segédmunkásként van helyük a műhelyben.

„Nem mondták el a felmerült problémára a megoldást. Hiába tudta az öreg szaki, ha akarta elmondta, de ha olyanja volt, akkor nem, hanem majd rájössz magadtól.”

Az iskola elvégzése után apám elintézte, hogy bekerülhessek egy szerelőhöz, így amikor lejárt a műszakom a VOLÁN-nál, után még este hatig nála dolgoztam, persze ezt csak „köszönömért”. Egyébként nem lett volna nehéz elvenni a kedvem az egésztől, emlékszem egy történetre, amikor egy Trabant összekötő csövét rosszul tettem vissza. Fiatal voltam, elbambultam. Na, az öregtől olyan letolást kaptam mintha egy 5000 forintos alkatrészt tettem volna tönkre. De mentem másnap is, más világ volt az, ha azt akartad, hogy haladj valamerre, akkor ezeket a dolgokat el kellett fogadni, vagy például azt, amikor télen autót kellett mosnom. A mester szlogenje az volt, hogy egy autószerelőnek nem kell mindent megcsinálnia, de értenie kell megcsinálni. Mert ha mással megcsináltatod, és neked adták le az autót, neked azt tudni kell, hogy kiadhatod e úgy a kezedből. Kb. másfél évig jártam hozzá, aztán indult el a családi telken a kis műhely, ahol egy VOLÁN-os kollégám jött át, mi ketten csináltuk. Szépen, lassan, évről évre egy többet, egyre jobban. Aztán az AUTÓKLUB-nál is dolgoztam jó tíz évet, ahogy telt az idő egyre inkább én lettem a rangidős, így már lehetett válogatni a munkákból, amik egyszerűek voltak (olajcsere, kisebb beállítások) azokat elvállaltuk, a nagyobb több napos szereléssel járó munkákat pedig megmagyaráztuk az ügyfélnek, hogy miért nem tudjuk vállalni. Az ottani főnököm mindig azt mondta, hogy soha senkit nem szabad elküldeni, de meg lehet indokolni, hogy miért nem tudod elvállalni a munkát. Például nincs célszerszámod, vagy határidőre most nem tudod vállalni, a lényeg, hogy így a nemet is elfogadják. Aztán az Autóklubnál indult egy új szolgáltatás, mini állomások, itt az autóklub bedolgozói voltunk, és egy meghatározott árkatalógusból tudtunk munkát vállalni. Voltak kötelező vállalások, de mellette lehetett saját munkákat is csinálni. De az új főnökkel nem igazán találtuk a közös hangot, így 1989-ben, mikor már meglett a mestervizsgám is, kiváltottam az ipart, és elkezdtem a saját vállalkozást építeni.

Talán ez lehetett a legnehezebb, az indulás. Hogyan tudott ügyfeleket szerezni?

Azt mondhatom, hogy én szerencsés helyzetben voltam, mivel a szüleimmel éltem, így nem kellett házat, telephelyet keresni, mert adott volt a hely.  Amit megkerestem azt be is tudtam forgatni a műhely fejlesztésébe. Persze, hogy minden nyögvenyelően indult, viszont nem is volt annyi autó, mint manapság, lehetett kb. öt típus összese, és kész. Azt egyszerűbb volt átlátni, és nem hetente jöttek ki a szoftverfrissítések. Az ügyfélkör bővítésre jó példa egy Opelos sztori. Amikor ezek az autók újak voltak, és kijöttek a gyárból, nem volt jó a futómű hangolásuk, mármint a gyári érték nem volt megfelelő. A széttartás volt 2 mm, de az összetartásnak kellett volna 2 mm-nek lennie. Így mindenki, aki ennek nem járt alaposan utána, mindig a gyári értékre állította. Így az ügyfelek nem voltak elégedettek, mert futómű állítás után is maradt a bizonytalan úttartás, és az autójuk ette a gumikat. Nálunk ez a probléma megoldódott, így elterjedt a környéken, hogy jó műszerekkel, alaposan dolgozunk. Még az AFIT-on belül készítettek garázsipari gépeket, nekem sikerült szereznem egy vadonatúj futómű állító gépet. Ezt nagyon szerettem, mert kalibrálni is magamnak tudtam: utánfutáshoz, kerékdőléshez, csapterpesztéshez, összetartáshoz. Tudtuk a futóműállításra érkezett autók gyári értékeit, és mindig lelkiismeretesen be is állítottuk, én azt gondolom, hogy ezzel építettük az ügyfélkört.

Akkor ezzel tudtak többet adni a kínálatban? Megtalálták a szervizmunkák között azt, ami nem volt megfelelően kiaknázva?

Nehéz ezt így megfogalmazni, mert a mai eszközök folyamatosan változnak, és persze már nagyon előrehaladott technikai szintet képviselnek, hiszen akár menet közben tudnak mérni. Régen mindig a kerékbe tettük a műszert, ez azért nem volt jó, mert ha nem jól akadt be, lebukott, akkor a műszerben elmehetett az érték, ami pontatlan mérést eredményezett.  A jelenleg is használt gépünknél kívül van a műszer, ahogy megtoljuk a kereket, hogy egy fél fordulatot menjen, akkor a kockák torzulásából tudja kiszámolni az értéket. Ez most a legkorszerűbb műszerünk. Elég sokáig gondolkodtam rajta, mielőtt rámertem mondani az áment. Aztán miután megjött az új gép, még sokáig nem mertem eladni az elődjét. Hiába na, lassan jött a bizalom. (nevet) A működési elv az új gépnél egyedinek mondható, mert ahogy a kockára rávetíti ahogy megy a kerék, a kocka torzulásából, a visszaverődő fényt látja a kamera, annak a torzulásából mire megállt az autó, akkor már ott van a futóműérték. A szervizesek elmondása szerint a mechanikus részeken kívül nincs benne olyan alkatrész, ami elromolhat.

Így mikor megvettem, akkor egy egész hétvégi szórakozás volt, hogy teszteljem. Mértem, mentem kisebb, nagyobb karikát, aztán újra mértem, de mindig ugyanazt az értéket mértem. Ami futóműállító gépek vannak még a városban más szervizekben, azokkal az a baj, hogy nem tudják kétszer ugyanazt az értkét hozni, mert ha leveszik, és visszateszik a műszert, és kipontozzák, akkor is lesznek mindig minimális eltérések. A mi gépünk mindig ugyanazt méri, de megjegyezném, hogy itt századfokos referencia értékekről beszélünk. A pontos műszernek és az alapos hozzáállásnak pedig elterjedt a híre, aminek hatására egyre szélesebb körben ismerték meg a műhelyt, és az ügyfelekhez való hozzáállást. de az már a következő történet, tartsanak velünk a második részben is!

Addig pedig kövessen minket Facebook oldalunkon is!