Bár számos oka van a kilépésnek, alapvetően négy részre bonthatjuk az okokat:

Környezetvédelmi szabályozások:

Európa legfontosabb piacai szinte kivétel nélkül az Európai Unió tagjai, vagy ha nem is tagjai, többnyire átveszik azok szabályozásait, már ami a közlekedést és a járműveket illeti. Az összes itt forgalomba helyezett autó átlagkibocsátása (bonyolult számítások után, amikbe most inkább nem megyünk bele) 95 gramm/kilométer alatt kell lennie, vagy óriási, több száz millió eurós büntetési tételre számíthat az adott gyártó. Ennek megfelelni nem egyszerű, rengeteg befektetést és fejlesztést igényel. Ez persze elsősorban elektrifikálást jelent, ami kockázatos: ha nem sikerül elegendő akkumulátort szerezni, vagy valamilyen hiba csúszik a tervekbe, a befeketett összeg hiábavaló és jönnek is a óriási büntetési tételek.

Telített piac:

Az EU (az Egyesült Királyságot is beleszámítva) a világ harmadik legnagyobb piacának számít, Kínában jelentősen több autó talál gazdára, de az Egyesült Államok is előttünk van. Az európai szabályozások kifejezetten szigorúak, megfelelni nekik költséges, amit nyilván csak sok eladott autóval lehet kompenzálni. A probléma az, hogy rengeteg gyártó aktív itt, ahol egyébként is költséges jelen lenni. Részben ezért döntött a kivonulás mellett a Mitsubishi (vagy inkább a Renault-Nissan csoport vezetősége) - az itt eladott, valamivel több, mint 100.000 autó nem indokolja a jelenlétet, a Mitsubishi sokkal több autót tud eladni Dél-Kelet Ázsiában, ezért inkább arra a régióra koncentrálnak. 

A rengeteg gyártó nem csak azt jelenti, hogy adott esetben inkább elengedik az európai piacot, hanem azt is, hogy sokan inkább be sem lépnek ide. Az európai ember többnyire európai autót vásárol, egy kínai gyártó itt nehezen rúg labdába. Ennek ellenére persze idő kérdése, hogy megjelenjenek itt az új kínai gyártók, de az inkább presztzskérdésnek tűnik, mint egy jövedelmező döntésnek.

Magas vásárlói elvárások:

A belépés már csak azért is presztizskérdés, mert az európai vásárlók elvárásai magasabbak, nekik megfelelni nem olyan egyszerű. Legyen kényelmes, szép, biztonságos és mindenféle technológiával, ami az infotainmentet és a vezetéstámogató-rendszereket illeti. Ez még sokszor menne is, de a vásárlói szkepticizmus miatt sok időbe telik, mire egy márka valamiféle reputációt szerez magának az európai vásárlók körében. Ezt a várakozási időt, ami eltelik aközött, hogy európai piacra fejlesztett modelleket kezdenek forgalmazni és legalább bizonyos szintű népszerűséget szereznek, nem sokan tudják finanszírozni, így inkább bele sem kezdenek. 

Mások pedig éppen emiatt lépnek le. Magas a jelenlét költsége, amit nem tudnak visszaszedni a vásárlóktól, mert a nagy verseny miatt nem lehetnek annyira magasak az árak, hogy az tényleg megérje. Ezért inkább koncentrálnak olyan piacokra, amik egyrészt jövedelmezőbbek, másrészt kevesebbet kell költeni a jelenlétre.

Inkább Kínára koncentrálnak:

Kínát már említettük, de nem lehet elégszer. Kína a világ legnagyobb piaca, mind hagyományos, mind belső égésű motorral szerelt autók tekintetében. Sokszor olyan modellek, amikre Európa is vár, jóval előbb jelennek meg ott, mint nálunk. Ilyen volt például a Volkswagen Tiguan plug-in hibrid verziója, ami Kínában már évek óta létezik, míg nálunk csak a legújabb facelift-tel érkezett/érkezik meg.