Szerző: Szalay Iván

Nekünk benzinvérűeknek azonban rögtön bizseregni kezdett a tenyerünk, legyünk harminc környékén vagy a dupláján túl. Utoljára a nyolcvanas évek második felében volt a Volán SC által rendezett verseny. A rali a kezdetekben csillagtúra volt, több napon keresztül, akár éjszakai is zajlott. A nagyobb állami vállaltok rendezték a versenyeket, és saját csapataik ádáz harcot vívtak egymással, főleg a pécsi Pannon és a budapesti Volán. Az autókat, amelyek jellemzően a keleti blokk hátsókerekes autói voltak, baráti-kollegális segítséggel szervizelték, készítették fel a versenyekre, persze itt is voltak kivételek, mint az örökös bajnok Ferjáncz Attila, aki Renault gyári támogatást kapott.

Hogy miért is az emlékezés? Tavaly a hazai oldtimer sajtó vezető lapjának dolgozói a fejükbe vették, hogy reinkarnálják a jó nevű versenyt.  Szót tett követett, így május 16-17 között közel 600 km várt a részvevőkre a Dunántúl, és a Balaton-felvidéken. A részvevők között találhattunk jelenleg is aktív versenyzőket, a régmúlt több klasszisát – akik maguk is versenyeztek ezekez a pályákon, illetve a magyar veteránautózás több emblematikus alakját.  És ha már Volán rali akkor, az autók nagy része is verseny historic, vagyis azok replikája volt.

Stilszerűen a népliget Volán pályaudvaron volt a rajt, innen a 27 induló páros a Budapest – Etyek – Bodajk – Bakonycsernye – Gic – Pápa – Döbrönte útvonal tért az első pihenőhöz.

A versenyzők elmondása szerint az utak minősége hagyott némi kívánni valót maga után, ezen senki nem csodálkozott, azonban, hogy első ilyen versenyként is nagyon korrekt útvonallal, és lebonyolítás alatt zajlott az még az oldtimer szuperkupa bajnokságban edződötteknek is pozitív meglepetés okozott. Az átlagtartást is megszabott szakaszokon mérték, ezek között volt párszáz méteres is, de a legjobban várt Farkasgyepün sok-sok km-en keresztül kellett figyelni. A döbröntei Hasik Hotel adott otthont a parc fermének ahonnan a délutáni kör Farkasgyepű – Huszárokelőpuszta – Bakonybél – Zirc – Bakonynána – Tés – Csőszpuszta – Bakonyszentkirály – Pápa – érintésével visszatért a kiinduló pontra, ahol a vacsora, és a vendéglátás zajlott.

A vasárnap is a versenyzésről szólt, kora délelőtt a Döbrönte – Pápa – Huszárokelőpuszta -Farkasgyepű – Ajka – Vigántpetend – Nagyvázsony – Tapolca – Lesencetomaj – Sümeg – Tapolca közötti csodaszép tájakon autózgatott a mezőny. Kiemelendő, hogy műszaki hiba miatt senki nem állt ki, egy Wartburgon akadt némi probléma, de ezt jó bajtársak módjára a másik Volános festésű (amúgy mindkét autót építő) Németh Gyuszi megoldotta.

A díjkiosztóval egybekötött ebédet a csapatok jólesően fogyasztották el a tapolcai helyszínen, kár, hogy páran már hamarabb hazafelé vették az irányt. A versenyt a Renault 17 Gordinivel Pásztor Tamás nyerte, a Mini rátermettségét ismét bizonyító Pintér/Lantai, és a korhű színekben pompázó Skoda 110 Rallyval induló Vaszilkó/Vaszilkó páros előtt.

A rendezők dicséretére legyen mondva, búcsúzáskor a „vén” ralirókák máris érdeklődtek, mikor lesz a második?