Fotók: Ford

Csakhogy egy norvég Mach-E-tulajdonos, Tore Strømøy szerint ennél többet is ki lehet hozni az autóból, úgyhogy egy szép napon csordultig töltötte az akkut, és nekivágott egy olyan utazásnak, amit a világ legszigorúbb elektromosautó-tesztútvonalának is neveznek. A kaland egy napsütéses, 18 Celsius fokos reggelen kezdődött Oslóban, majd 1000 méteres szintkülönbséget áthidalva a Venabygdsfjellet hegység mélyén, heves esőzésben végződött. A NAF tesztjéhez hasonlóan Tore is mindvégig igyekezett tartani a megengedett sebességet, és az adaptív tempomat nélkül vezetett.

„Amikor az eső rákezdett, azt hittem, itt a vége. Úgy éreztem magam, mint egy cowboy, akinek meglőtték a lovát, de szerencsére az én musztángom még így is hazavitt. Nagyon megnyugtató érzés volt!” mesélte Strømøy, akinek az eső tényleg megnehezítette a dolgát, hiszen időről időre be kellett kapcsolnia a fűtést, hogy ne párásodjanak be az autó üvegei.

Tore szerint nem is hatótávolság-para volt a legidegesítőbb, hanem az, hogy az útiterv szerint menet közben többször is meg kellett állnia egy rövid pihenőre. Valahányszor újra elindult, úgy érezte, hogy egyre kisebb a hatótáv, ezért szinte biztos benne, hogy a megállók nélkül (és persze ha nem szakad az eső öt órán át) a 700 kilométer is meglett volna.

De így is összejött 657,3 kilométer, ami sokkal több, mint a hivatalos WLTP szabvány szerint mért 610-es érték, úgyhogy bebizonyosodott: a katalógusban szereplő hatótávolság nem csupán elméleti adat. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy Tore autóját a teszt végén trélerrel kellett elszállítani a legközelebbi töltőponthoz, szóval a hétköznapokban nem érdemes az utolsó wattokat is kisajtolni az akkumulátorból.